Cyprus
Cyprus, μ Κυπρος, az ó testamentumban Kittim, assyriai nyelven Jatnan, m. görögül Kiprosz, törölkül Kibrisz, nagy (kb. 9600 km2) sziget a Földközi tenger keleti részében, 70 km.-re Ciliciától Délre, 150 km.-re Syriától Nyugatra. Alakját az ókorban kiterített marhabőrhöz hasonlították, ezért ék.-i csúcsát Dinaretumot (Δειναρητον, m. Ajiosz Andreasz) Βοος ουρα-nak is nevezték. Hegyfokai É.-on Crommyum (Κρομμυον, m. Kormakítisz), ny.-on Acamas (’Ακαμας, ma Ajiosz Epifaniosz), Délen Curias (Κουριας, m. Zefgári, Capi do Gatta), DK.-en Pedalium (Πηδαλιον, m. Greko). Két hegyláncz vonul át a szigeten, egyik az északi parton, 8–900 m. magas, egyik csúcsa az Olympus (741 m.); a másik Délnyugaton, legmagasabb csúcsa az Aous (’Αωος, m. Troodosz, 2010 m.). A két hegység közt van a termékeny salamisi síkság, főfolyója a Pediaeus (Πηδιαιος). A Venusnak szentelt sziget kiváló bort, gyümölcsöt, fát stb. termelt, de főképen rezet, amelynek neve is κυπριος χαλκος, aes cuprium, cuprum. – Már Kr. e. 1500 táján phoeniciai települők több várost alapítottak rajta. 1000 körül Kr. e. jöttek a görögök, peloponnesusiak. Hdt. 7, 90. Azóta a sziget apró királyságokra (9-re) volt felosztva. A Kr. e. 7. százban assyriai, majd újra tyrusi uralom alatt állott. 538–526 közt Amasis aegyptusi király, utána a perzsa királyok birtokában volt, ezektől a görögök (Pausanias, Cimon) nem tudták elhódítani. Hdt. 5, 104 skk. Thuc. 1, 94. 112. I. Eugoras salamisi király 410-től 374-ig az egész szigetet egy országgá egyesítette. Az issusi csata után C. Nagy Sándor birtoka lett, aztán a Ptolemaeusoké; 58-ban Cato elfoglalta és praetori provinciává alakította, 4 kerülettel: Ny. Paphia, É. Lapethia, K. Salaminia és D. Amathusia. – Városai a partokon: É.-on: Soli (Σολοι, m. Paleokóra) kikötőváros, a Clarius torkolatánál; Lapethus (Λαπηϑος,m. Lapithó); Cerynia (Κερυνεια, m. Kerínia); Aphrodisium (’Αϕροδισιον); Carpasia (Καρπασια, m. Rizokarpazo). K.-en: Salamis (Σαλαμις), a Padiaeus torkolatánál, legjelentékenyebb város, Constantinus Magnus Constantiának neveztette, Ammochostus (’Αμμοχοστος, m. Famagusta). D.-en Citium (Κιτιον, m. Larnaka), itt született Zeno stoikus és Apollonius orvos, itt halt meg Cimon; Amathus (’Αμαϑους, m. Paleolimiszszo), Curium (Κουριον, m. Episzkopi). Ny.-on Paphus (Παϕος, m. Kúklia), hires Venustemplommal, a melynek maradványait, sok feliratot és szobortöredéket, kln. Venusszobrokét, az athenaei angol archaeologiai társaság kiásatta; a templom elrendezése állítólag hasonló a jeruzsálemi Salamon-féle temploméhoz; a Kr. u. első században kétszer pusztította földrengés; Új-Paphos (m. Baffa); Marium, később Arsinoë (Μαριον, ’Αρσινοη, m. Polisz). A sziget belsejében (Ny.-ról K. felé sorban) Tamasus (Ταμασος, Politiko mellett); Idalium (’Ιδαλιον, m. Dáli, l. ezt); Golgi (Γολγοι, m. Athieno); Thremithus (Θρεμιϑους, m. Tremitúzia), Chytri (Χυτροι, m. Kitrea). – A régi cyprusi művészet különös keveréke az aegyptusi, assyriai és ógörög befolyásoknak. A feliratok sajátságos szótagírással annak írva, a mely írás az assyriai ékírásból fejlődhetett s átmeneti állapotban van a betűíráshoz; nyelvük régies aeoliai dialectus. – Irodalom: Strabo 14, 681 skk. Engel, Kypros. Berlin 1841. L. P. di Cesnola, The antiquities of Cyprus, London 1873. U. a., Salaminia, 2. kiad. London 1884. F. G.
