Ctesias
Ctesias, Κτησιας a cariai Cnidusban született Xenophon kortársa. Kr. e. 415-ben a perzsa királyi udvarba jutott s Artaxerxes Mnemonnak udvari orvosává lett. Ebben az állásában elkisérte a királyt az ifjabb Cyrus elleni hadjáratába, a midőn annak a cunaxai csatában kapott sebét gyógyította. Ettől fogva az ügyes orvost politikai dolgokba is beavatták. A perzsa udvarban tizenhét évig élt. Végre Kr. e. 398-ban követségbe küldték Spartába. Míg ő ide járt, sikerült Pharnabazusnak Susában politikai fondorlattal kieszközölni, hogy a perzsa király Spartával szakítson. C., a kit a perzsa udvar így cserben hagyott, nem ment vissza többé Persiába, hanem ettől hazájába tért, majd Spartába ment. Élete további sorsáról nincsenek adataink. C. egy nagy, 23 könyvre terjedő történeti művet írt Περσικα czímmel, új-ioniai nyelvjárásban. Ennek a műnek első hat könyvre terjedő része az assyriai és medus birodalmak történetét tárgyalta, a többi pedig a második részben a perzsák történetét Kr. e. 398-ig. Hozzá függelékül a perzsák történetének rövid áttekintése és a királyok névsora szolgált. Egy könyben külön fel volt jegyezte, hogy az alattvalók a nagy királynak mit fizettek adóban és szolgálmányokban, a midőn C. az alattvalói helyzetben levő különböző népségeket is jellemezte. E műből azonban csak töredékek jutottak korunkra Polyaenus, Athenaeus és mások útját közli Diodorus. C. munkájához az anyagot a király-könyvből (διϕϑεραι βασιλικαι), a perzsa udvari krónikából merítette, a melyhez ő állásánál fogva bizonyára könnyen hozzá férhetett; ezen kivül helyzete olyan volt, hogy az udvari életet alaposan kiismerhette s Persia viszonyaiba mély pillantást vethetett. De azért műve értékesnek épen nem mondható. Már a Kr. e. 6-ik századbeli perzsa történetek előadásában is eltér teljesen Herodotustól, de egyszersmind minden oly ponton, a melyeken adatai ellenőrizhetők, a történeti igazságtól is. Időszámítása teljesen pontatlan, sőt téves, a királyok neveinek egész sorozata, alig néhánynak leszámításával, koholt, a története pedig mesékkel van át meg átszőve. Az egész mű, a mennyire a maradványokból megitélhető, általában alig lehetett több egy történeti regénynél, hibás vagy önkényesen elcsavart adatokból s a merész képzelet szüleményeiből összetákolva. Másik művéből, a melynek a czíme’Ινδικα, szintén csak töredékek maradtak ránk, s ezek is mesékkel vannak tele. Xen. An. 1, 8, 26. Diod. Sic. 2, 32 s köv. 14, 46. Mindkét műből sovány kivonatok vannak Photius Βιβλιοϑηχη cz. munkájában. Az összes töredékeket egybegyűjtötte Baehr a következő műben. Ctesiae Cnidii Opp. Reliquae (Frankfurt, 1824). Meg vannak még ezek Müller K. Didotnál megjelent Herodotus-kiadásának függelékében (Paris, 1877) V. ö. Blum, Herodot und Ktesias (1836). Rüter, de Ctesiae fide et auctoritate (1873). ZS. B.
