Crantor
Crantor, Κραντωρ, a ciliciai Soliból, még a régi Academia mestereinek Xenocratesnek és Polemonnak tanítványa. Benső összeköttetésben élt Arcesilausszal és Cratesszel és halálakor vagyonát Arcesilausra hagyta. Diog. Laërt. 25. Ő volt Plato Timaeusának első magyarázója. Írt a bánatról, (περι πενϑους) egy vigasztaló iratot Hippocleshez ennek gyermekei halála alkalmával; Cicero a Consolatióban saját vallomása szerint ezt követte (Plinius h. n. praef. §. 22), valamint sok eszméjét átvette a tusc. disp.-ban. Heine. De fontibus Tusculanarum dips. Weimar 1863. Gercke. De consolationibus, Berlin 1883. Plutarchus vagy Pseudo Plutarchus az Apolloniushoz írt vigasztaló iratában szintén forrásul használta. Cicero Acad. II. 44, 135: ad verbum ediscendus libellusnak jellemzi Cr. művét. Plato eszményi erkölcstanából merít erőt és vigaszt. H. I.
