Chrysostomus

Teljes szövegű keresés

Chrysostomus, Χρυσοστομος. – 1. L. Dio, 1. – 2. Ioannaes Ch., ’Ιωαννης Χ., Aranyszájú Sz. J., konstantinápolyi patriarcha, a legkiválóbb egyházi atyák és szónokok egyike. Született 347-ben a syriai Antiochiában a hol Libanius rhetort hallgatta; majd a keresztény hitre áttérve és 386-ban pappá szentelve, mint fényes egyházi szónok nagy szerepet játszott szülővárosában, miért is 398-ban patriarchának hivatott meg Konstantinápolyba, de ellenségeinek, különösen Arcadius császár nejének Eudoxiának (l. o. 1) ármánykodása folytán 404-ben számüzetett; meghalt 407-ben a Fekete tenger keleti partján Pitiusban. Számos művei közül legkiválóbbak beszédei és levelei, melyek kevés vonatkozást mutatnak ugyan az ógörög irodalomra, de különben úgy tartalmukra mint nyelvezetükre nézve rendkívül becsesek, különösen a papi pályának fontosságáról szóló 6 beszéd (περι ιερωσυνης) rhetorikai tökéletességénél fogva. – Irodalom: kiadások: összes művei Montfaucontól, Paris, 1728–1738 (13 kötet); válogatott művei Dübnertől, Paris, 1861–1862; a π. ι. külön kiadása Seltmanntól, Paderborn, 1887. Neander, Der h. Joh. Chrysostomus, Berl. 1848. Ludqig, Der h. Johannes Chrysostomus in seinem Verhältniss zum byzantinischen Hof, Braunsberg, 1883. Thouvenot, Viede St. Jean Chysostome, Toulouse, 1891. Chrysostomus beszéde Eutropius érdekében, ford. Péterfi Dénes, Kereszt. Magvető, 1897. 19–25. ll. P. V.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT