Calabria

Teljes szövegű keresés

Calabria, Καλαβρια, az a sík félsziget, a mely Tarentumtól délfelé az Iappygiai hegyfokig terjed, a görögöknél Messapia, a rómaiaknál C., sőt Salentina néven is előfordul. Néha a tágabb értelemben vett Apuliához számítják. A rómaiak Kr. e. 276-ban foglalták el. Részben termékeny, eredetileg fában gazdag tartomány, de itt-ott vízben szegény. A régi oscus lakósokhoz már korán illyriai bevándorlók (kiknek nyelve megmaradt a császárok koráig) és hellén gyarmatosok járultak a kereskedelemre kedvező fekvésénél fogva. Ép ezért jelentékeny városai voltak, ilyenek: Brundisium (m. Brindisi), Hyruntum (m. Otranto), Tarentum (m. Taranto); kevésbbé fontosak: Uxentum (m. Ugento), Uria (m. Oria), Rudiae (m. Rugge), Leuca (m. Sta. Maria di Leuca) a hasonló nevű hegyfok (m. Capo di Leuca) közelében, sat. A középkori byzantiumi császárok alsó Italia nyugati félszigetére, a Bruttii korábbi tartományára vitték át a nevét. – Irodalom: Mommsen, Unterital. Dialekte. 85, 971. Nissen, Ital. Landeskunde 1, 543. Jung, Müller I. Handbuch 3, 475. Kiepert, Lehrbuch der alten Geogoraphie 390 köv. B. G.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT