Butes
Butes, Βουτης, Βουτας (a m. «a pásztor»), ősrégi ioniai mythusi alak, a ki Görögország különféle vidékein különféle genealogiai összefüggésben jelenik meg, de mindenkor bizonyos vonatkozással Posidonhoz. Kiválóbb variansai: – 1. Thraciai B., Boreas fia, a ki bátyjától Lycurgustól száműzetvén, Strongyle szigetén (a későbbi Naxos) telepedett meg. Rablás útján akarván feleségre szert tenni, Thessaliában egy Dionysus-ünnepségen megfogta az ünneplő asszonyok egyikét, Coronist és arra kényszerítette, hogy hozzá férjhez menjen. Coronis erre Dionysus istenhez fohászkodott, kérvén őt, hogy álljon bosszút ezért a gonosztettért, mire B. megőrült és egy kútba ölte magát. Diodor. Sic. V, 50. – 2. az athenaei Eteobutadák (’Ετεοβουταδαι) nemzetségének törzsökös őse, a kik közül a férfiak az Erechtheumban Posidon Erechtheus templomában gyakorolták a papi hivatalt (Eustah. 1644, 47; Plutarch. Vita x. orator. 841, B), míg az asszonyok Athena Poliast szolgálták, kinek szentélye az Erechtheum tőszomszédságában volt. Aeschines, II, 147. A genealogiában Pandion és Zeuxippe fia, Erechtheus fivére, Cathnoiának férje. Az argonauták lajstromában is szerepel, de mint ilyen Teleonnak Zeuxippétől született fia. A most említett B.-szel rokon, sőt vele nem egy tekintetben összeolvadt – 3. a siciliai (Eryxhegyi) B., a ki Aphrodite mythikus köréhez tartozik, sok tekintetben pedig nagyon hasonlít Anchiseshez. Némely monda őt tekintette az argonauta B.-nek és midőn ezt föltevé, azt regélte róla, hogy mikor az argonauták a Sirenek mellett elhajóztak, B. volt az egyedüli, a ki a csábító ének hallatára a tengerbe ugrott. Aphrodite azonban megmentette, Lilybaeumba vitte és ott tőle adott létet Eryxnek. Apollodor. I, 9, 25; Apollon. Rhod. IV, 913. A történetírók egynémelyikénél ezenkívül mint Siciliának mesés királya is szerepel. Diod. Sic. IV, 83. - 4. Polycaon atyja, a ki Messeniában uralkodott. Hesiodus Pausaniasnál IV, 2, 1. – 5. Hippodamiának, Pirithous feleségének atyja. Diod. Sic. IV, 70. – 6. Athenaei B., Pallasnak fia. Ovid. Metam. VII, 500. – 7. Argosi B., Rhodus uralkodója. Diod. Sic. V, 59. – 8. és 9. Két trójai, Aeneas kisérői. Verg. Aen. IX, 646. XI, 691 skk. L. M.
