Belus
Belus, Βηλος. – 1. Személynév. – 1. A három nagy assyr-babyloni istenségnek egyike, az ékiratokban Bél, a levegő istene, «az istenek atyja, a teremtő»; az ú. n. öreg Bél; társa Bélit istennő, Herodotusnál Mylitta. Azonban gyakran csak más istenek mellékneve, pl. Merodaché, Babylon városának istené. Ezek egyikének szentelték Bél híres lépcsőzetes templomát. Hdt. 1, 131. 181. A kánaániak és a phoeniciaiak főistene Baal, a kinek társa Astarte, a hold istennője. – Hdt. 1, 181. Diod. Sic. 2, 8 sk. Jos. 8, 13, 1. 10, 11, 1 s gyak. Arr. an. 3, 16, 4 s gyakr. Strab. 16, 738. G. Maspero, Hist. anc. d. peuples de l’Orient2 149. 150. 190. 277. 287. 351 s gyakr. – 2. L. Danaus. – 3. A Heraclidák családjából való első lydiai királynak, Agronnak, nagyatyja. Hdt. 1, 7. – II. Phoeniciai folyó, a Karmeltől északra, m. arabul Nahr Naamán;egy tóból ered és rövid folyása után Ptolemaisnál a tengerbe ömlik; arról nevezetes, hogy a biborcsigát ott találták. Partjának finom fövénye állítólag először szolgáltatott anyagot az üveggyártásra. Tac. hist. 5, 7. Plin. 5, 19, 17. 36, 26, 65. Ptol. 5, 15, 16. P. K.
