Asteria,
Asteria, ’Αστερια, Coeus titánnak Phoebétől született leánya, Latonának huga, Perses felesége, későbbi mythologiai irók szerint (pld. Nonnus, Dionysiaca, XXIII. 236 skk.) Hydaspes folyamistennek hitvese, Hecaténak anyja. Zeus szerelmével üldözte A.-t, a ki azután eleinte fürjjé (ορτυξ) változott, majd a tengerbe ugrott, a hol sziget lett belőle. Ennek a szigetnek a neve eleinte A. (Pindarusnál Delosnak neve), azután Ortygia (fürjek szigete), utoljára Delos. Úgy látszik itt a Delsora vonatkozó istentiszteleti mondák valamelyikének továbbfejlesztésével van dolgunk. Erre mutat az is, a hogy A. a képzőművészetben előfordul: a pergamumi Gigantomachia domborművein Leto és Hecate között a középen látszik, hasonló kép Letónak nyujt kezet a Portus Magnusban talált mozaikképen. Puchstein és Robert, a berlini akad. értekezéseiben, 1888, 1232–39. L. M.
