Asia
Asia, ’Ασια. – I. Földrajzilag: A görögök a legrégibb időben Asia alatt Kisázsiának nyugati partjait, különösen Lydiát értették (v. ö. ’Ασιος λειμων, Hom. Il. 2, 461, a Casytrus melletti síkság), később, a földrajzi ismeretek terjedésével a név mindinkább terjedt és Aeschylus óta felölelte az egész földrészt, a mennyire az a görögök látókörébe esett. Herodotus egymás mellett emliti Ázsiát, Libyát és Europát (3, 115. 4, 42). Europa felé határul említik előbb Phasist (m. Rion), Araxest (m. Aras) és a Caspi-tavat; Eratosthenes és Strabo óta a Tanais (m. Don), a Palus Maeotis, Pontus Euxinus, Bosporus, Propontis, Hellespontus és az Aegaeum-tenger szerepelnek határul. Ép így volt Lybia felé eleinte a Nilus, később az Arabiai tengeröböl és az Arsinoë földszoros (m. Szuez) a határválasztó. Hdt. 5, 40. 45. Mielőtt belső Ázsiát tüzetesen ismerték volna, a földrészt a Halys folyó vagy a Taurus hegység által két részre osztották: az alsó (nyugati) és a felső (keleti) Ázsiára η ανω és η κατω ’Ασια vagy ’Ασια η εντος és η εκτος του ’Αλυος; Tauruson inneni és túli Asiára, ’Α. η εντος és η εχτος του Ταυρου. Később az alsó Asiát a Tigrisen túlig terjesztették ki, minthogy onnan kezdve kelet felé a hegység emelkedik, de inkább csak az egyes országokat említették az egész földrész helyett és az Asia nevet többnyire csak Kisázsiára értették, ha nem használtak határozottan Asia majort. A távoli keletet kevésbé ismerték, azért Asiának hosszú parallelogramm alakot adtak és joggal a legnagyobb földrésszel tartottak. N. Sándor hadjáratai és az általa eszközölt kutatások, így Nearchsu expeditiója az Indus torkolatától az Euphrates torkolatáig, megnyították a régiek előtt Középázsiát és Indiát. Innen kezdve Előindia és Ceylon, Malakka és Java, sőt egyes városok is Khinában, valamint a scytha országok a Caspiusi és Aral tó vidékén hódítások, követségek és kereskedelmi utazások által ismeretesek lettek. Persia, Persis kivételével, mely különálló volt, Herodotus szerint (3, 90 és köv.) a következő 20 satrapaságból állott: 1) Aeolis, Ionia, Doris, Caria, Lycia, Milyas, Pamphylia; 2) Mysia, Lydia, Cabalia; 3) Hellespontus, Phrygia, Paphlagonia, Cappadocia; 4) Cilicia, Armenia minor; 5) Phoenicia, Palaestina, Syria, Cyprus; 6) Aegyptus, Cyrenaica; 7) Sattagydae, Grandarii stb. (Arachosia); 8) Susiane; 9) Babylonia, Assyria; 10) Media; 11) Caspii, Cadusii, hyrcanii; 12) Bactriane; 13) Armenia; 14) a Sagartii és Sarangae (Persistől keletre); 15) a Sacae; 16) Parthyene, Sogdiane, Aria; 17) Paricani, ázsiai Aethiopes (Gedrosia); 18) Matieni, Saspiri, Alarodii (Armeniától keletre); 19) Moschi, Tibareni, Mosynoeci (a Pontusnál); 20) Indiaiak. – Asia minor, ’Α. η μικρα, η ελαττων, csak később, körülbelül a IV-ik században Kr. u. használtatik először mint közös elnevezés a most Aandolinak nevezett félsziget jelölésére, melynek határai keleten Armenia és a Paryadres hegyvonala, délkeleten Syria és a mons Amanus. 14 országból állott: 1) nyugaton Mysia (Troasszal), Lydia, Caria; 2) délen a Lycia, Pamphylia, Cilicia; 3) a belföldön Phrygia, Psidia, Galatia, Lycaonia, Cappadocia; 4. északra Bithynia, Paphlagonia, Pontus. – Asia propria vagy proprie dicta, ’Α. η ιδιως καλουμενη, vagy egyszerűen Asia néven, ha nem a földrészről volt szó, a későbbi római provinciát értették (fővárosa Pergamum), mely iII. Attalus országából alakult 133-ban Kr. e. Magában foglalja Aeolis, Jonia és Doris partszegélyeit a szigetekkel, továbbá Mysia, Lydia, Caria és Phrygia (Cic. Flacc. 27) országait, melyet kezdetben propraetorok, később proconsulok kormányoztak. – Kisázsia lakói a legkülönbözőbb törzsekhez tartoztak. Amennyire eddig kipuhatolható volt, legnevezetesebb nép voltak az árja származású Phryges, a kik az örményekkel közeli rokonságban állottak, valószinűleg az örmény fensíkról vándoroltak nyugatra (Hdt. 7, 73, a ki görög felfogás szerint Görögországot a föld középpontjának tartja, megfordítva az örményeket tartja a Phryges utódainak). A lyciaikat és capadociaiakat is árja eredetűeknek tartják. Semiták vagy semitákkal erősen keverve voltak a ciliciaiak és a lydiaiak. A nyugati parton laktak eredetileg a lelexek, pelasgusok, trójaiak, dardanusok; később elűzték őket a Mygdanes, mysiaiak, thynusok és bithyniaiak thraciai eredetű törzsei. Ismeretlen eredetűek a Paphlagones. – II. Mythologiailag: 1) Oceanina (Oceanus leánya, Hesiod. Theog. 359), Prometheus anyja, l. ezt. 2) Prometheus leánya, akiről Asiát elnevezték. Hdt. 4, 45. 3) Nereis (Nereus leánya). Hygin. pref. 2. E. B.
