Aristoxenus
Aristoxenus, ’Αριστοξενος, Spintharus fia Tarentumból a Kr. e. 4-ik század második felében, a görög ókor legnagyobb theoretikusa a rhytmika és zene tekintetében. Korán Görögországba jutva, Mantineában nyerte első kiképeztetését. A zenébe atyja, az erythraeai Lamprus és a pythagoreus Xenophilus vezették be, és a philosophibáan Aristotelesnek volt kiváló tanítványa. Irodalmi munkássága főképen a zenére vonatkozott, miért is a ο μουσιχος melléknevet kapta. Ránk maradt átdolgozott alakban a harmonikáról szóló 3 könyve (az 1-ső könyv czíme αρχαι v. προ των στοιχειων, «a harmonika vázlata», a 2-ik és 3-iké στοιχεια αρμονιχα, «a harmonika elemei») és értékes töredékek a ρυϑμυιχα στοιχεια-ból, míg egyéb zenészeti (περι μουσιχης, περι αυλων χαι οργανοων, περι αυλητων, περι τραγιχης οοχησεως czimü) műveit csak alkalmi említésekből ismerjük. Ezeken kivül irt kiváló hírnévnek örvendő életrajzokat, különösen philosophusokról, de tragikusokról is (a περι τραγψδοποιων-ban), és memoirjaival (υπομνηατα ιστοριχα) meg vegyes tartalmu irataival (συμμιχτα συμποτιχα) megelőzte az alexandriai írókat; mindezekből azonban csak kevés töredék maradt ránk. – Irodalom: A harmonikáról szóló 3 könyv szövege fordítással, critikai és exegetikai commentárral Marquard-tól (Berlin, 1868): Westphal, Aristoxenus von Tarent Metrik u. Rhythmik des klassischen Hellenentums (Lipcse), I. (1883) fordítása critikai és exegetikai tárgyalással, II. (1893) szöveg. Westphal, Die Fragmente u. Lehrsätze der griech. Rythmiker, Lipcse, 1861 (ugyanez a Metrik der Griechen második kiadása első kötetének függelékében); Die Musik des griech. Altertumsnach den alten Quellen neubearbeitet, Lipcse, 1883. Egyéb töredékek Müllernél, Fragm. hist. gr. II, 269–292. Életéről Mahne, De A. philosopho, Amstelod. 1793. P. V.
