Arabia,
Arabia, η ’Αραβια, az Ó Szövetségben (Izaiás 13, 2, Jerem. 3, 2. Nehem. 2, 19. 6, 1. 2. Chron. 17, 11. 21, 16. 22. 1. 26, 7) és az assyriai ékíratokban, sőt részben Herodotusnál is az ismeretes délnyugati ázsiai félszigetnek csak éjszaki részét jelentette, később azonban azt az egész területet, a melynek északon Syria és Palaestina, nyugaton Aegyptus és az arab tengeröböl, délen az Erythraeum tenger, keleten a perzsa tengeröböl, északkeleten Babylonia és Mesopotamia a határa. Az aegyptusiak Punt-nak nevezték, a perzsák Arabájának. A régiek az országot kivált Ptolemaeus földrajza óta három részre osztották: 1) Arabia deserta, η ερημος ’Αραβια, a Palmyrától délre a tulajdonképeni félszigetig terjedő homokos sivatag (a sémi arab szó általában és a héber arabah is valójában sivatagot jelent); 2) A. Petrae, η ’Α. η. εν Πετρα, η κατα την, Πετραν, eredetileg csak Petra városának területe (tehát nem szabad Köves Arabiának fordítani; 2, Petra, 7), utóbb az egész, Kr. u. 105-ben Trajanustól Dél-Palaestina egyes részeivel együtt római provinciává tett terület, északnyugaton Aegyptus fel; 3) A. Felix, η ευδαιμων ’Α., maga a félszgiet, a melyet azért neveztek így el, mert néhány termékeny partvidéke alapján ismeretlen belsejére is következtettek, holott A. valójában esőben szűkölködik és egyetlen egy olyan folyója sincs, a melyben állandóan volna víz; a föld tehát csak helylyel-közzel lakható. Hegyei közül a régiek A. Petraeában a következőt említik: τα μελανα ορη, a Szinai hegység, amelynek két csúcsa Dsebel Szerhál és Dsebel Músza (Mózes hegye); a tartomány belseje felé Zamas, Ζαμης, m. valószínűleg Dsebel Sammár; délkeleten a perzsa tengeröbölnél, τα Διδμα ορη, m. Dsebel Akhdar (3018 méter, A. legmagasabb helye). – Lakósai, Arabes, Arabi, sémi eredetűek Aegyptus, Aethiopia, Phoenicia, Babylon és India lakósaival. Isteneik az égi testek voltak. Hdt. 3, 8 szerint Orotal és Alilat, vagyis a nap és a hold. Egyes néptörzseik közül megemlíthetők: a Minaei a nyugati part közepén, e városokkal: Karna, Thaëma (m. Tejma), Jahtrippa (ma Jathrib, közönségesen Medina), Marcoraba (Mekka?); inkább délen, a mai Jemenben a Sabaei laktak, a gazdag, jól megerősített Mariaba várossal (ma Marib); délnyugaton a Homeritae, Muza (ma Mokha) és Adana (ma Aden) kikötővárosokkal; a déli parton, a hova Dioscoridis (m. Szkotora) szigete is tartozott, a Chatramotitae, a mostani Hadramaut földének lakósai voltak, Sabata városával (ma Sabva), a mely a tömjén kereskedés főrakodója volt; délkeleten a Macae népe lakott, ezektől északra a Gerrhaei, Gerrha nevű kikötőváros körül. A. Petraeában az Amalecitae, Midianitae (Madiamitae), Nabatei és Idumaei laktak. A sivatag A. déli részén a római kortól fogva a Saraceni, Σαρακηνοι törzset említik (saraki arabul a. m. keleti; ebből lett a magyar szerecsen); Palmyrától délre voltak az Ausitae, Αυσιται, az Ó Szöv. Usz (1 Mózes 10, 23. 1 Chron. 1, 17). A tulajdonképi A. földjére a görögök és rómaiak alig jutottak; Nagy Sándor korai halála miatt a hellén műveltség hatásának körébe nem került, Aelius Gallus vezetése alatt Kr. e. 25–24. egészen Mariaba falai alá jutott egy római csapat, vállalkozása azonban teljes kudarczot vallott. – Hom. Od. 4, 84. Hdt. 2, 8. 73. 75. 3, 8–9. 97. 107–112. 7. 69. Xen. an. 1, 5, 1 s k. Xen. Cyr. 1, 1, 41. 2, 1, 5. 4, 2, 31. Strab. 1, 42. 7, 299. 16, 767. Diod. Sic. 2, 48 s k. Potl. 5, 17, 1. 6, 7. Jos. ant. 14, 16. 17, 54. 20, 75 s k. Mela 3, 79. Plin. 14.16. 17, 54, 20, 75 s k. Mela 3, 79. Plin. n. h. 6, 32. 12, 80. A. Sprenger, Diealte Geographie Arabiens (Bern, 1875). De Laborde, Voyage de l’Arabie Petrée (Páris, 1830–34. Díszmű); Kiepert, Lehrbuch der alten Geogr. (182 skk.); az ujabb időben tett utazásokat l. felsorolva a Pallas-Lexikonban I. 790. l.: Goldziher czikkei a Budapesti Szemlében, 1886 és 1891. P. K.
