Aquileja
Aquileja, ’Ακυληια, m. Aglar, Aquileja vagy Aquilegia, felső-italiai római gyarmat (Suet. Oct. 20) a Sontius és Natiso folyócska közötti térségen, a mely mindjárt alapítása (Kr. e. 182) után jelentékenyen meggyarapodott a bevándorlott latin gyarmatosoktól (Liv. 39, 22. 50. 40, 34) s Italia északkeleti leigázott népségeinek fékentartására szolgált. Just. 32, 3, 15. Rövid időn fontos kereskedelmi ponttá fejlődött, a mennyiben itt halmozták össze a szomszédos bányák aranyát s a körülfekvő tartományok különböző terményeit. Hadászati szempontból is nevezetes volt, itt vonúltak át ugyanis északra és keletre a hadseregek. A császárság korában egyenesen Italia kapuja s a hadseregek gyakori gyülekező helye. Tac. hist. 2, 46. 47. 85. 3, 6. 8. Suet. Vesp. 6. Ide vezetett a keletre irányúló főút, a via Aemilia. M. Aurelius Italia első városává tette, úgy, hogy képes volt föltartóztatni az Italiába nyomúló barbarokat s annál inkább emelkedett vagyonban, terjedelemben, mentül többet szenvedett Felső Italia a későbbi császárok alatt e barbarok támadásaitól. Kr. u. 452-ben minden ellenállás ellenére bevette s végkép elpusztította Attila, alig maradtak romjai. A lakósság egy része a Po lagunáira menekült s részt vett Venezia megalapításában. V. ö. Strab. 5, 214. Suet. Tib. 7. Plin. 3, 18. – Irodalom: Bertoli, Le antichità di A., Venezia 1739. Kenner, Mitteil. d. k. u. k. Centralcommiss. zur Erforsch. der Baudenkmale, Wien 1865. 10 k. Breitschwert, Das Emporium an der Adria, Stuttgart 1880. B. G.
