Apsines
Apsines, ’Αψινης, Gadarából, Maximinus alatt (3. század Kr. u.) rhetor és consul Athenaeben. Munkái kettő kivételével elvesztek. Az egyik: τεχνη ρητορικη περι προοιμιου, melynek egy része azonban, mint Ruhnken észrevette, és Spengel L. és Finckh bebizonyította, Longinus τεχνη-jéből való közbetétel. A másik: περι των εσχηματισμενων προβληματων. – Irodalom: Kiadások: Ed. princeps. Rhett. Graeci apud Aldum (1508, II, 682–726). Bake, A. et Longini rhetorica (Oxon. 1849). Walz (IX. 467–542), Spengel (I. 329–424). V. ö. Vita Ruhnkenii ed. Bergman (Lugd. Bat. 1824. p. 169). Finckh Walznál, IX. 772. Spengel, Münchn. gel. Anz. 1837. 139. l. Ségnier, Dissert, sur le fragment de Longin contenu dans la rhétorique d’Apsine (Paris 1838). Hammer, de A. rhetore (Günzburgi Progr. 1876). GY. GY.
