Anaximander
Anaximander, ’Αναξιμανδρος, Praxiades fia Miletusból, sz. 610. Kr. e., meghalt 547-ben; Thales tanítványa. Műve: Περι ϕυσεως, az első prózában írt bölcseleti mű, melyből egy néhány sor, de még egy befejezett mondat sem maradt ránk. Ő volt az első födltábla (γης περιοδος) és éggömb megalkotója. ismerte a babyloniaktól föltalált gnomont: a kezdetleges napórát. A földet nem lapos szilárd alapon nyugvó, de a légben lebegő hengeralakú testnek tartá, melynek a hosszú tengelye a kereszt tengelyéhez úgy viszonylik mint 3:1. E körül teszi meg a csillagos ég a maga körforgását. Az ős elv, melyből a világot származtatja, már metaphysikai gondolatot tartalmaz, mert a végtelenben (απειρον) kereste, mely mindent magába olvaszt, mindent alkot, de maga romolhatatlan, isteni. Az egyes ép azért van enyészetre kárhoztatva, mert az egységes örök valóból kiszakad. A világ képződésére nézve lángeszü sejtelmei voltak. Így a tengeri iszapból származtatja a tengeri állatokat, ezekből a száraz földieket; a föld az ős óczeánból szikkadás útján alakult. A világ belső magvát alkotja a föld, ezt körül vevé a viz, ezt a levegő, ezt egy tűzkör, a fakéreg gyűrüi formájára.– Főforrások. Simplicus (in Arist. phys. 24. 18), ki az egyetlen fenmaradt mondatot közli. Egy pár szót idéz Arist. phys. II, 4. Diog. Laër. II, 1 sk. Cicero d. n. d. I, 10, 25. Arist. metaph. I, 1–5 az annyira becses áttekintésében a bölcsészet történetének. Ed. Zeller, Die Philos. d. Gr. I, 205–214. Gomperz: Griech Denker, I, 41–46. Lewis: A phil. tört. I. 154–160. Dr. W. Windelband, Geschichte der alten Philosophie. München, 1899. 27–92. l. Molnár A.: A bölcsész. tört. 1867. 48–50 l. Dr. Nagy Ferencz: A bölcs. tört. Kecskeméti 1896. 9. és köv. 1. H. I.
