Aloadae, Aloidae
Aloadae, Aloidae, ’Αλωαδαι, ’Αλωειδαι. Aloeus gigasnak vagy más monda szerint Neptunusnak és Iphimedának két, óriás erejéről és vakmerőségéről híres fia: Otus és Ephialtes (Ωτος, ’Εϕιαλτης). 9 éves korukban 9 rőf magasságra és 9 öl szélességre nőttek volt; Arest bilincsbe verték és 13 hónapig érczhordóban fogva tartották, a melyből csak Hermes mentette ki (Hom. Il. 5, 385), kinek ezt a titkot mostoha anyjuk Eriboea elárulta. Majd az Olympus, Ossa és Pelion hegyeket akarják egymásra rakni, hogy az eget ostromolják, de Apollo idejében nyílazta le őket, még mielőtt ifjakká serdültek volna föl. Hom. Od. 11,305. Apollod. szerint (1, 7, 4) egymást ölték meg, midőn Artemison erőszakot akarván elkövetni az hirtelen szarvastehénné változott és elszökött közöttük. Dárdáikkal a tehenet czélozták, de egymást találták halálosan (Hyg. Fab. 28 szerint Apollo küldte a szarvastehenet Artemis segítségére). Büntetésül az alvilágban kigyókkal voltak háttal egymásnak oszlophoz kötözve, egy bagoly (ωτος) pedig kuvikolásával szüntelenül kínozta őket. Aeneas is látta őket az alvilágban. Verg. A. 6, 582. A boeotiai mondákban teljesen elütő jelleműek az A., ott a műveltség terjesztői, a thraxok első telepítői, kik a Helicon hegyét a múzsák tiszteletének szentelik, Ascrát és más városokat alapítanak. Paus. 9, 29, 1. 2. Síremléküket a boeotiai Anthedonban mutogatták. Paus. 9, 22. 5. A mondát úgy értelmezik, hogy Aloeus a szérű (αλωη) munkása, fiai pedig cséplik a gabonát és tapossák a bort (ωϑεω, ιαλλω). Helyesebb, mert a monda mindkét vonatkozását fejti meg az a magyarázat, mely őket egyáltalában a termékeny föld és a vetés (αλλωη, τα αλωα, Ceres ünnepe) daemonjainak tartja; mint ilyenek lehettek a földmívelésből támadó magasabb műveltség terjesztői; az anyaföld állandó termékenysége tette őket oly erősekké, hogy még az istenekkel is mertek szembeszállani. L. N.
