VÁRAD. NAGY VÁRAD.
VÁRAD. NAGY VÁRAD. Magno Varadinum, Varadinum Majus. 
. Híres, és népes régi Püspöki Város Bihar Vármegyében, Debreczenhez hét mértföldnyire; ’s nevezetes szélső erőssége vala Magyar Országnak Erdély felé, a’ Kőrös vőlgyén. Eredetét Sz. LÁSZLÓ Királynak tulajdoníttya Bonfin, Lib. 4. Dec. 2. pag. 231. Lázius pedig Lib. 12. Sect. 2. Cap. 1. fol. 1091. SZENT ISTVÁNNAK. – Amaz bizonyosabb, mert Sz. LÁSZLÓNAK halála után több Királyok is különösen kedvellették vala, ’s temető helyeknek választották. – Ugyan is Szent LÁSZLÓNAK öntött képén kivűl, a’ ki itten 1080-dikban Püspöki Széket rendelt, ’s teste is 1095-dikben az általa Szűz Máriának tiszteletére építtetett 589Királyi Szentegyházba helyheztettetett, ’s három Sz. Királyokkal, egygy e’ végre készűltt márványkövön szemlélhető vala; még II. ISTVÁN Királynak teste is ide helyheztettetett, ámbár Egerben halálozott vala meg. Nemkülömben I. KÁROLY’ Hitvesének Beátriksznak teste; ZSIGMOND Király pedig még életében meg hagyta vala, hogy teste ide temettettessék. Lásd felőle Bonfint Lib. 4. Dec. 3. fol. 408. Kiváltképen nevezetesítették a’ régi időben e’ Várost a’ számos Klastromok, és Kir. Szentegyházak, nemkülömben az igazságnak tüzes vassal vólt megvizsgálása, melly 1214-diktől fogva, 1235-dik esztendőig tartott vala. Lásd felőle e’ tzímű könyvetskét: Ritus explorandæ Veritatis. Melly jeles virágzása e’ Városnak, erősségével egyetemben, egész a’ Tatároknak IV-dik BÉLA alatt történtt szörnyű pusztúlásáig tartott vala. Először a’ Várost támadták-meg a’ Tatárok, ’s minekutánna Lakosait mind megölték, és a’ Várost is felégették vala, mintegy két ezer római lépésnyire távoztak vala el. A’ kik a’ Várban maradtak, azt véllték vala, hogy az ellenség már eltávozott, és az elégett Városnak meg újjításához kezdének, midőn azonban vélletlenűl a’ Tatárok ezeket is megtámadák, a’ megújjított erősségnek falait általtördelék, ’s mind a’ felszenteltt, mind pedig egyéb épűleteit mind lerontották, ’s a’ Lakosokat minden külömbség, és irgalmasság nélkűl leöldösték. Egyedűl Rogerius maradott, ’s szabadúlt meg ínségesen, az ellenségnek fegyverétől, a’ ki e’ veszedelmet Feleinek megbeszéllhette. Három esztendőig tartván Hazánkban a’ Tatároknak iszonyú kegyetlenkedések, a’ kik öldöklő fegyvereiket kikerűlhették, majd a’ döghalál, majd pedig az éhség által fosztattak-meg életeiktől. Újjabban fogyasztották az egyébaránt is elpusztúltt népet a’ Kúnoknak fegyverei, III-dik ANDRÁS alatt, I. KÁROLY-nak, és OTTÓnak ellenkezéseik; mind ezek eléggé akadályoztatták, hogy a’ Váradiak, és vidékje nem népesedhettek. Kedvezőbb idők következtek reájok, LAJOS, ZSIGMOND, és ULÁSZLÓ alatt, kiváltképen pedig MÁTYÁS Király alatt, a’ ki Sz. LÁSZLÓ által fundáltt 590Szentegyházát jelesen meggazdagította; e’ Vármegyének Fő Ispányságát pedig Vitéz János Váradi Püspöknek ajándékozá örökösen. Jelesen épűlt, ’s tsínosodott ekkor, valamint következett Püspökjei alatt is. Turzó Zsigmond valóban, és Perényi Ferentz is, a’ ki Mohácsnál hólt-meg; nemkülömben Czibak Imre vólt Váradi Püspökök, többekkel, ’s Györgyel egygyütt, jelesen díszesítették e’ Várost. Ostromot szenyvedett 1556-dikban, ’s Ferdinándtól Izabellának által adattatott. Olly nevezetes vala ez időben Nagy Várad, nem tsak külömbféle jeles épűleteire, hanem a’ tudományokra nézve is, hogy Bebek, és Petróczi, ZÁPOLYA JÁNOS’ Fiának, János Zsigmondnak Nevelőji, ide rendelék a’ Hertzegnek mind tudományokra, mind a’ hadi, és világi dolgoknak folytatására lejendő alkalmatossá tételét. Bírtokokban maradott azután Várad Városa IZABELLAN Maradékainak, míg BÁTORI ZSIGMOND Sléziába számkivetésre nem kűldettetett, a’ honnan kiszabadúlván, eleget szorgalmatoskodott viszsza nyeréséért, de azt el nem érhette. Újjabb ostromot szenyvedett e’ Város 1598-dikban Októberben, épen akkor, midőn Buda Vára is ostromoltatott, és 30 napi sikeretlen ostromlás után, ugyan egy nap óldattatott-fel mind a’ kettő. Nem kerűlt ugyan hatalmokba az Ozmanoknak, de erőssége, és épűletei nagyon megkárosíttattak; a’ magas torony letörettetett, a’ harangok elromlottak, a’ Szent egyháznak falai is leroskadozának, ’s tsudálkozásra méltó, hogy Sz. Lászlónak öntött képe épen megmaradott vala. A’ Város egészen el vala égetve, lakosai rész szerént a’ Várba, rész szerént más helyekre széllyedeztek-el, ki Szatmár Vármegyébe, ki Erdélybe, a’ hol t. i. magának alkalmatosabb menedék helyet ítélt. Ismét ostromokat szenyvedett 1603, és 1604-dikben, ’s Bocskainak hatalmába esett; halála után pedig ismét a’ Tsászáré leve; de alig tartott 6 esztendőig, mert Géczi András Tsászári Igazgatója által, BÁTORI Gábornak Lippával egygyütt által adattatott. – Külömbféle gyülőlséges versengések lévén ezután Bátori Gábor, és Betlen Gábor között, végre amaz Váradon az Erdélyiek által meg 591ölettetett; a’ Vár pedig MÁTYÁSNAK helybe hagyásával, Betlennek bírtokába jutott. Elég bajai vóltak e’ miatt Betlennek Szultánnal, és ekkor nem tsak Váradot, hanem Lippát, és Aradot is az Ozmanoknak által adta vólna; de a’ Homonnaival való viszsza vonások akadályoztatták. Hatalmában vala Betlennek Várad mintegy 13 esztendeig, melly idő alatt mind erősségét, mind falait, mind pedig épűleteit díszesíttette, ’s meg is erőssíttette. Sőt palotáját is, holott egy magyar tellyes kép övedzetig díszesen vala készítve; körűlötte e’ szavak szemléltettek: Gabriel Dei Gratia S. R. I. Transil. Princeps. És így ámbár vólt Püspökjei is hova tovább nevezetesítették e’ Várost, mindazáltal az Erdélyi Fejedelmek is kiváltképen hadakozó Vitézek lévén, mindenkor különös gonddal valának virágoztatása eránt. Ekkori erősségeit Váradnak lásd Betlennél, Rerum Transilv. Lib. 3. Sec. 4. Híres Oskolája vala ekkor is Váradnak, ’s a’ sok Papi Szerzeteken kivűl könyvnyomtató háza is vala, melly jeles virágzása 1660-dik esztendőig tartott, midőn Rákóczi meghalálozván, az Ozmanok által nagyon kemény ostrom alá vétetett. Tsak 850 Őrzők valának ekkor benne, kik is majd Barcsaihoz, majd a’ Tsászárhoz folyamodtak hadi segedelemért; az alatt az Ozmanok három részre osztott táborral a’ leghevesebb ostrom alá vevék a’ Várat, ’s le rongálván annak erősségeit, már bíztak elfoglalhatásához, ’s meg is nyerték vólna, ha Ibrányinak példás vitézsége ellenek nem diadalmaskodott vólna. – Megfogyván végre az Óltalmazóknak erejek, 4-dik Júliustól fogva 27-dik Augustusig, kénteleníttettek az Ozmanoknak feladni a’ Várat. Melly romlást szenyvede ekkor Várad Városa, lásd Betlent Rerum Transil. Lib. 3. Sec. 4. 7. és Istvánfit Lib. 42. pag. 545. A’ Városon kivűl mintegy 400 faluk is az Ozmanoknak bírtokokba jutottak, mellyeknek adózásaikból a’ Várnak leromlott falai még az esztendőben megújjíttattak. Sokféle villongások, ’s verekedések történtek ezután is a’ Magyarok, és Ozmanok között, mellyek közzűl emlékezetes az, midőn a’ Magyarok meg tudván, hogy a’ Várnak fő Igazgatója elútazott, éjjel 592oda szagúldódtak, ’s tettetvén magokat, mintha az Ozman Vezérnek elől járó emberei vólnának, felnyittatták a’ zártt ajtókat, ’s leöldösvén az ott vólt Ozmanokat, 10 Jantsárokat el is vittek vala fogságra magokkal. Sok külömbféle viszontagságokat szenyvedtek vidékjének lakosai egész 1692dik esztendőig mind Rákóczinak, mind Tökölyinek, mind a’ Tsászári Katonáknak hadakozásaik, ’s ostromlásaik által, míg végre Häussler Tsászári Vezér oda rendeltetvén, a’ Vár 1692-dikben 5-dik Júniusban a’ Tsászárnak el foglaltatott. Még annakutánna is érzették Lakosai a’ hadi viszontagságokat Rákóczinak hadakozásakor; de ezek is megtsendesűlvén, már azólta a’ békeségnek védelme alatt szűntelen gyarapodik, ’s díszesíttetik, a’ hozzá tartozó 3 Városokkal egyetemben. 1777-ben új Püspöki Széket állíttatott-fel itten Néh. M. TERÉZIA K. az egygyesűltt Óhitüeknek részekre, egy Káptalannal egygyütt. Fő-Ispánysága 1779-dik esztendőig Bihar Megyének a’ Váradi Püspökséghez tartozott, a’ kik is igen hathatós eszközlőji valának e’ Város’ elhíresedésének, ’s tsínosodásának. Bizonysága legközelebb ennek az 1778-dikban N. Patatich, akkor Váradi Püspök által kezdett jeles, és valóban pompás Püspöki Vár, melly az egész Városnak szép tekéntetet szolgáltat; ezután pedig a’ Káptalanbéli Uraságoknak díszes lakó helyeik, majd az egygyesűltt Papi Uraságoké, a’ Vármegyeháza, a’ híres Akadémia, ’s a’ számos szenteltt épűleteken, és Klastromokon kívűl némelly Uraságoknak házaik. Híresítik továbbá e’ Várost jeles meleg, és hasznos orvosi erejű fordőji, márványkövei, erős borai, mellyek a’ Hágon, Torkelymezőn, Nádas Dorongoson, holott óldalt ama’ híres tsurgó patak ered, majd Aranyoson, melly hajdan Ablakosnak is neveztetett, ma Szent Istvánról neveztetik, majd Omlás, és több jeles szőlő hegyeken teremnek.
. Híres, és népes régi Püspöki Város Bihar Vármegyében, Debreczenhez hét mértföldnyire; ’s nevezetes szélső erőssége vala Magyar Országnak Erdély felé, a’ Kőrös vőlgyén. Eredetét Sz. LÁSZLÓ Királynak tulajdoníttya Bonfin, Lib. 4. Dec. 2. pag. 231. Lázius pedig Lib. 12. Sect. 2. Cap. 1. fol. 1091. SZENT ISTVÁNNAK. – Amaz bizonyosabb, mert Sz. LÁSZLÓNAK halála után több Királyok is különösen kedvellették vala, ’s temető helyeknek választották. – Ugyan is Szent LÁSZLÓNAK öntött képén kivűl, a’ ki itten 1080-dikban Püspöki Széket rendelt, ’s teste is 1095-dikben az általa Szűz Máriának tiszteletére építtetett 589Királyi Szentegyházba helyheztettetett, ’s három Sz. Királyokkal, egygy e’ végre készűltt márványkövön szemlélhető vala; még II. ISTVÁN Királynak teste is ide helyheztettetett, ámbár Egerben halálozott vala meg. Nemkülömben I. KÁROLY’ Hitvesének Beátriksznak teste; ZSIGMOND Király pedig még életében meg hagyta vala, hogy teste ide temettettessék. Lásd felőle Bonfint Lib. 4. Dec. 3. fol. 408. Kiváltképen nevezetesítették a’ régi időben e’ Várost a’ számos Klastromok, és Kir. Szentegyházak, nemkülömben az igazságnak tüzes vassal vólt megvizsgálása, melly 1214-diktől fogva, 1235-dik esztendőig tartott vala. Lásd felőle e’ tzímű könyvetskét: Ritus explorandæ Veritatis. Melly jeles virágzása e’ Városnak, erősségével egyetemben, egész a’ Tatároknak IV-dik BÉLA alatt történtt szörnyű pusztúlásáig tartott vala. Először a’ Várost támadták-meg a’ Tatárok, ’s minekutánna Lakosait mind megölték, és a’ Várost is felégették vala, mintegy két ezer római lépésnyire távoztak vala el. A’ kik a’ Várban maradtak, azt véllték vala, hogy az ellenség már eltávozott, és az elégett Városnak meg újjításához kezdének, midőn azonban vélletlenűl a’ Tatárok ezeket is megtámadák, a’ megújjított erősségnek falait általtördelék, ’s mind a’ felszenteltt, mind pedig egyéb épűleteit mind lerontották, ’s a’ Lakosokat minden külömbség, és irgalmasság nélkűl leöldösték. Egyedűl Rogerius maradott, ’s szabadúlt meg ínségesen, az ellenségnek fegyverétől, a’ ki e’ veszedelmet Feleinek megbeszéllhette. Három esztendőig tartván Hazánkban a’ Tatároknak iszonyú kegyetlenkedések, a’ kik öldöklő fegyvereiket kikerűlhették, majd a’ döghalál, majd pedig az éhség által fosztattak-meg életeiktől. Újjabban fogyasztották az egyébaránt is elpusztúltt népet a’ Kúnoknak fegyverei, III-dik ANDRÁS alatt, I. KÁROLY-nak, és OTTÓnak ellenkezéseik; mind ezek eléggé akadályoztatták, hogy a’ Váradiak, és vidékje nem népesedhettek. Kedvezőbb idők következtek reájok, LAJOS, ZSIGMOND, és ULÁSZLÓ alatt, kiváltképen pedig MÁTYÁS Király alatt, a’ ki Sz. LÁSZLÓ által fundáltt 590Szentegyházát jelesen meggazdagította; e’ Vármegyének Fő Ispányságát pedig Vitéz János Váradi Püspöknek ajándékozá örökösen. Jelesen épűlt, ’s tsínosodott ekkor, valamint következett Püspökjei alatt is. Turzó Zsigmond valóban, és Perényi Ferentz is, a’ ki Mohácsnál hólt-meg; nemkülömben Czibak Imre vólt Váradi Püspökök, többekkel, ’s Györgyel egygyütt, jelesen díszesítették e’ Várost. Ostromot szenyvedett 1556-dikban, ’s Ferdinándtól Izabellának által adattatott. Olly nevezetes vala ez időben Nagy Várad, nem tsak külömbféle jeles épűleteire, hanem a’ tudományokra nézve is, hogy Bebek, és Petróczi, ZÁPOLYA JÁNOS’ Fiának, János Zsigmondnak Nevelőji, ide rendelék a’ Hertzegnek mind tudományokra, mind a’ hadi, és világi dolgoknak folytatására lejendő alkalmatossá tételét. Bírtokokban maradott azután Várad Városa IZABELLAN Maradékainak, míg BÁTORI ZSIGMOND Sléziába számkivetésre nem kűldettetett, a’ honnan kiszabadúlván, eleget szorgalmatoskodott viszsza nyeréséért, de azt el nem érhette. Újjabb ostromot szenyvedett e’ Város 1598-dikban Októberben, épen akkor, midőn Buda Vára is ostromoltatott, és 30 napi sikeretlen ostromlás után, ugyan egy nap óldattatott-fel mind a’ kettő. Nem kerűlt ugyan hatalmokba az Ozmanoknak, de erőssége, és épűletei nagyon megkárosíttattak; a’ magas torony letörettetett, a’ harangok elromlottak, a’ Szent egyháznak falai is leroskadozának, ’s tsudálkozásra méltó, hogy Sz. Lászlónak öntött képe épen megmaradott vala. A’ Város egészen el vala égetve, lakosai rész szerént a’ Várba, rész szerént más helyekre széllyedeztek-el, ki Szatmár Vármegyébe, ki Erdélybe, a’ hol t. i. magának alkalmatosabb menedék helyet ítélt. Ismét ostromokat szenyvedett 1603, és 1604-dikben, ’s Bocskainak hatalmába esett; halála után pedig ismét a’ Tsászáré leve; de alig tartott 6 esztendőig, mert Géczi András Tsászári Igazgatója által, BÁTORI Gábornak Lippával egygyütt által adattatott. – Külömbféle gyülőlséges versengések lévén ezután Bátori Gábor, és Betlen Gábor között, végre amaz Váradon az Erdélyiek által meg 591ölettetett; a’ Vár pedig MÁTYÁSNAK helybe hagyásával, Betlennek bírtokába jutott. Elég bajai vóltak e’ miatt Betlennek Szultánnal, és ekkor nem tsak Váradot, hanem Lippát, és Aradot is az Ozmanoknak által adta vólna; de a’ Homonnaival való viszsza vonások akadályoztatták. Hatalmában vala Betlennek Várad mintegy 13 esztendeig, melly idő alatt mind erősségét, mind falait, mind pedig épűleteit díszesíttette, ’s meg is erőssíttette. Sőt palotáját is, holott egy magyar tellyes kép övedzetig díszesen vala készítve; körűlötte e’ szavak szemléltettek: Gabriel Dei Gratia S. R. I. Transil. Princeps. És így ámbár vólt Püspökjei is hova tovább nevezetesítették e’ Várost, mindazáltal az Erdélyi Fejedelmek is kiváltképen hadakozó Vitézek lévén, mindenkor különös gonddal valának virágoztatása eránt. Ekkori erősségeit Váradnak lásd Betlennél, Rerum Transilv. Lib. 3. Sec. 4. Híres Oskolája vala ekkor is Váradnak, ’s a’ sok Papi Szerzeteken kivűl könyvnyomtató háza is vala, melly jeles virágzása 1660-dik esztendőig tartott, midőn Rákóczi meghalálozván, az Ozmanok által nagyon kemény ostrom alá vétetett. Tsak 850 Őrzők valának ekkor benne, kik is majd Barcsaihoz, majd a’ Tsászárhoz folyamodtak hadi segedelemért; az alatt az Ozmanok három részre osztott táborral a’ leghevesebb ostrom alá vevék a’ Várat, ’s le rongálván annak erősségeit, már bíztak elfoglalhatásához, ’s meg is nyerték vólna, ha Ibrányinak példás vitézsége ellenek nem diadalmaskodott vólna. – Megfogyván végre az Óltalmazóknak erejek, 4-dik Júliustól fogva 27-dik Augustusig, kénteleníttettek az Ozmanoknak feladni a’ Várat. Melly romlást szenyvede ekkor Várad Városa, lásd Betlent Rerum Transil. Lib. 3. Sec. 4. 7. és Istvánfit Lib. 42. pag. 545. A’ Városon kivűl mintegy 400 faluk is az Ozmanoknak bírtokokba jutottak, mellyeknek adózásaikból a’ Várnak leromlott falai még az esztendőben megújjíttattak. Sokféle villongások, ’s verekedések történtek ezután is a’ Magyarok, és Ozmanok között, mellyek közzűl emlékezetes az, midőn a’ Magyarok meg tudván, hogy a’ Várnak fő Igazgatója elútazott, éjjel 592oda szagúldódtak, ’s tettetvén magokat, mintha az Ozman Vezérnek elől járó emberei vólnának, felnyittatták a’ zártt ajtókat, ’s leöldösvén az ott vólt Ozmanokat, 10 Jantsárokat el is vittek vala fogságra magokkal. Sok külömbféle viszontagságokat szenyvedtek vidékjének lakosai egész 1692dik esztendőig mind Rákóczinak, mind Tökölyinek, mind a’ Tsászári Katonáknak hadakozásaik, ’s ostromlásaik által, míg végre Häussler Tsászári Vezér oda rendeltetvén, a’ Vár 1692-dikben 5-dik Júniusban a’ Tsászárnak el foglaltatott. Még annakutánna is érzették Lakosai a’ hadi viszontagságokat Rákóczinak hadakozásakor; de ezek is megtsendesűlvén, már azólta a’ békeségnek védelme alatt szűntelen gyarapodik, ’s díszesíttetik, a’ hozzá tartozó 3 Városokkal egyetemben. 1777-ben új Püspöki Széket állíttatott-fel itten Néh. M. TERÉZIA K. az egygyesűltt Óhitüeknek részekre, egy Káptalannal egygyütt. Fő-Ispánysága 1779-dik esztendőig Bihar Megyének a’ Váradi Püspökséghez tartozott, a’ kik is igen hathatós eszközlőji valának e’ Város’ elhíresedésének, ’s tsínosodásának. Bizonysága legközelebb ennek az 1778-dikban N. Patatich, akkor Váradi Püspök által kezdett jeles, és valóban pompás Püspöki Vár, melly az egész Városnak szép tekéntetet szolgáltat; ezután pedig a’ Káptalanbéli Uraságoknak díszes lakó helyeik, majd az egygyesűltt Papi Uraságoké, a’ Vármegyeháza, a’ híres Akadémia, ’s a’ számos szenteltt épűleteken, és Klastromokon kívűl némelly Uraságoknak házaik. Híresítik továbbá e’ Várost jeles meleg, és hasznos orvosi erejű fordőji, márványkövei, erős borai, mellyek a’ Hágon, Torkelymezőn, Nádas Dorongoson, holott óldalt ama’ híres tsurgó patak ered, majd Aranyoson, melly hajdan Ablakosnak is neveztetett, ma Szent Istvánról neveztetik, majd Omlás, és több jeles szőlő hegyeken teremnek.
Vidékje, ’s fekvése e’ Városnak kiváltképen jeles, és a’ Hazában a’ legszebbek közzé méltán számláltathatik. Lakosi szorgalmatosak mind a’ gazdáskodásban, mind pedig a’ kézi mesterségeknek folytatásokban. Legszámosabbak közöttök a’ Magyarok, majd az Oláhok, Németek, 593és Rátzok, katolikusok, egygyesűltek, ó hitüek, reformátusok. Tudósai számosak vóltak, a’ kik eredeteket itten vették, kik felől lásd P. Horányit in Memoria Hung. közöttök mindazáltal a’ hallhatatlan emlékezetű Pázmán Péter méltán emlékezetet kíván tőlünk. Határja leginkább búzát terem, árpát, tengerit nem is vetnek; földgye fekete agyagos, erdeje nints, szőleje bőven van; esztendőnként 6 országos vásárjok van.
