LÉVA.
LÉVA. Hajdani Vár, és népes mező Város Bars Várm. földes Urai H. Eszterházy Uraság, és mások, lakosai katolikusok, fekszik az Ország úttyában, Verebélyhez két mértföldnyire. Nevezetessé lett az Ozmanoknak Hazánkban lett elterjedések után, Vára egy hegyetskén épűlt, s mellynek nem kevés ártalmára vala a’ más napkeletre lévő magosabb hegy; minthogy ide helyheztettetvén az ágyúk, kemény ostromot, és törettetést okozott a’ Várnak. Erőssebb vala ellenben napnyugot felől, holott Garam vize által származott iszapos motsárral, körűl véttetetvén, mintegy által gázolhatatlanná tétettetek; Istvánfi eredeti épűletét tsekélynek állíttya, Libr. XVI. pag. 285. 37. de ideje meg nem határoztathatik. Véllhető, hogy ’a Mohácsi veszedelem után Szolimannak dűhösködő ereje ellen erőssíttetett meg, nagyobb bátorságnak okáért. Leírta régi 1687dik esztendőbéli épűleteit, és fekvését is Tollius a’ 195dik lapon. Kihalván a’ régi nevezetes Lévai Nemzetség, Lévai Jánosnak halála után, a’ kinek Attya Gábor Pest alatt, egy golyóbis által széjjel szaggattatott MDXIVdikben, Balassa Menyhártnak birtokába jutott, a’ ki az időben e’ vidéken nagyon nyughatatlankodott, ’s még nem is tért vala viszsza a’ Tsászárnak hívségére, midőn a’ Lévai Uradalom Dobó Istvánnak ajándékoztatott Ferdinand által, Eger Várában tett vitézségeiért. Fogságba kerűlvén pedik ez Hitvesével egyetemben, Kolonicsnak birtokába jutott a’ Vár, feleségűl vévén ez Perényi Zsófiát, a’ kivel nyerte vala ez egész jószágot. Sokáig folyt vala ’ perlekedés e’ miatt, sőt 1622dikben a’ 63dik Art., törvény is hozattatott annak viszsza adattatása felől; de sikeretlenné lett. Annakutánnna Csákiaknak birtokokba jutott, 513végre pedig H. Eszterházy Pál Nádor Ispánynak öröksége lett. Szélső erősség vala az időben, midőn Budát az Ozmanok bírták, ’s több Vármegyéknek költségeikkel erőssíttetett vala meg. Leg először is az esztergomi Ozmanok dúlták fel, a’ kik lopva a’ Város alá érkezvén, meg lepték, és fel dúlták azt; azután a’ Várat ostromlották, melly lármára Balassa Menyhárt fel ébredvén, minden ruházat nélkül rohant a’ Várnak kapujához. Győzedelmeseknek véllték vala már magokat az Ozmanok; de Menyhért reájok magyarosan tüzeltetvén, igen sokakat meg ötlek vala, és az Ozmanokat a’ viszsza vonnúlásra kénszerítették, elégve hagyván magok után a’ Várost, és egészszen ki pusztítva. Utánnok nyomúlt vala Balassa, látván Túry Györgynek segedelemre lett érkezését, a’ ki Ságról jókor el érkezett vala, de kevés népével a’ nagy sokaságot meg nem támadhatta, mert az Ozmanok Istvánfi szerént, Libr. XVI. p. 275. 20, négy száz Jantsárokból, és 1500 lovagokból állottak, és így tsak az utolsó tsapatot verte vala meg rettentesen; azután pedig Nyári által egészen meg verettettek. Annakutánna, Balassa nem engedvén sem a’ kérelmeknek, sem pedig a’ fenyegetődző erőnek, újj és nagy ostromot okozott e’ Várnak. Mert a’ Tsászárnak parantsolattyára, olly hadi erő szállíttatott vala ide, mellynek az ostromlottak engedni kénteleníttettek. Először Szitnya Vára Eberstorf által, hogy az ostromakadályok nélkül történnyék, könnyű móddal meg hódíttatott, azután pedig az egész tábor közelgetett a’ Várhoz. Bátor szívvel gondoskodott vala Balassa Menyhért a’ Várnak oltalmazásában; de meg értvén Szitnya Várának hirtelen lett meg vételét, először Hitvesét, és gyermekeit Erdélybe küldötte, ’s a’ Várnak oltalmazását Dacso Tamásra bízván, maga is utánnok sietett, hogy onnan segedelmet hozhasson. Azonban a’ Vár erőssen ostromoltatott, a’ Várbéliek által pedig minden lehető móddal óltalmaztatott, ’s már 24dik napja folyt vala az ostromnak, midőn még a’ Várbéliek nem akarták érezni a’ közelgető veszedelmet. Végre a’ Várnak falai nagy részént le törettetvén, 514bé rohanhattak vólna az ostromlók, ha a’ fő Vezér a’ Keresztényeket nem óltalmazta vólna. Fel kéretteté tehát a’ Várat, ’s az ostromlottaknak is engedelmet igérvén, könnyebb móddal kívánták annak meg vételét; de nyakas feleletet vévének, ’s mint hogy egy hónapig tartó fegyver nyugvást kértek, végre jutalmak ígérete mellett történt vala meg a’ Várba való bé rontás elég nagy vérontással, és fel hevűlt kegyetlenkedéssel. Látván Datso is a’ veszedelmet a’ tóba rohant vala, holott a’ győzedelmeseknek meg adta magát, a’ több magyarok pedig az Olasok, és Németek által lövöldöztettek kíméllés nélkűl. Igy történt vala rövideden Léva Várának meg vétele MDLIXdikben, a’ hová azután Majtényi téteték e’ Várnak Kapitánnyává illendő őrízettel. Számos Nemesek is laktak azután itten, a’ kik katonáskodtak, és minden adótól szabadok voltak: Annakutánna Botskainak serege által fel égetetett a’ Város, de a’ Vár Kolonitsnak gondoskodása által meg tartatott. Lásd Istvánfit Libr. XXXIV. pag. 821. 26. Rákótzi is háborgatá e’ Várost; de a’ békekötés által eleje vétettetett igyekezetének. Azután kevés ideig nyugodalomban vólt Léva Városa; de az Ozmanok el foglalván Újvárat, Nyitrát, és Nográdot, Léva is Abafy Mihálynak eszközlése által, az Ozmanoknak hatalmokba jutott, 1663dik esztendőnek vége felé a’ mint Vagner elő adta Lib. II. p. 135. Haszontalan lévén Kanízsánál 1664dik esztendőben a’ Tsászáriaknak törekedések, Nyitrát vevé meg Susa fő hadi Vezér, és Léva ellen fordítá ostromló erejét. Meg értvén pedig, hogy a’ Búdaiak 25 ezerből álló segedelemmel érkeznek az ostromlottakhoz, viszsza voná népét; de diadalmaskodván Zernovitznál az űtközetet sűrgetett Ozmanokon, Lévát ismét ostrom alá vette, és 7dik Jun. meg is hódította. Történt azonban, hogy az Ozmanok újjabb oláh, és moldáviai seregek által meg erőssíttetvén, ismét a’ Tsászáriak ellen mozdúltak, ’s Lévát kemény ostrom alá vették. Példás vitézséggel oltalmazá ekkor a’ Várat Neumuth fő Kapitány; meg érkezvén pedig a’ védelmező Tsászári sereg, ’s el foglalván a’ dombot, mellyen a’ tatárok voltak, mint hogy a’ tsendes tserjét zörgető szellő által, 515gyanúságba estek az Ozmanoknak ólálkodásaik eránt, tüzet adott a’ szélső őrízet, melly lővöldőzés végre egész a’ táborig terjedt: a’ Tsászáriak azonnal fegyverre keltek, ’s meg haladván Garam vizét, noha a’ sok nyughatatlanság, és betegség miatt, mind a’ Vezér, mind pedig a’ seregnek nagyobb része ellankadott vala, még is igen szerentsésen győzedelmeskedtek az Ozmanokon. Lásd felőle Vagnert. In Historia Leopoldi M. Libr. II. p. 151. Tsudálni lehet, melly nevezetes győzedelmet nyertek akkor a’ Tsászáriak, a’ kik az ellenségnek számához, ’s erejéhez képest, alig érdemelt vala tekintetet. Minek utánna pedig az Ozmanok Szent Gothárdnál tétemesen meg verettettek, Léva, is békeségben, és a’ Tsászárnak birtokában maradott egész MDCLXXXIIDik esztendőig, midőn Léva a’ Tökölyi követőinek kezekbe kerűlt vala: de Lotharingiai Hertzeg által Tatával, Veszprémmel, és Palotával egyetemben, ismét a’ Tsászárnak viszsza szereztetett. Lásd felőle Vagnert.
Ismét el foglaltatott vala az után MDCCIIIdik esztendőben Rákótziak által, a’ kik Schlik Tsászári Vezérrel meg ütközvén, nagyon meg tsorbíttattak, de minthogy ez a’ Vezér a’ Bánya Városokat ereje felett is sűrgetni igyekezett, XVdik Novemberben viszsza verettetett, és így Léva ismét Rákótziaknak kezekben maradott, míg a’ Trentséni szerentsétlen űtközet által MDCCVIIdik esztendőben 3dik Aug. erejek meg törettetvén egészszen, végre a’ Királynak meg hódolt. Régi nemes katonáskodott lakosai leg inkább gazdáskodás, és kézi mesterségek által élnek, vásárjai népesek; barom vásárja pedig nevezetes, földgye, legelője tágas, és termékeny, jó borait könnyen el adgyák, gyűmöltsök van, keesetre módgyok helyben, de fája nintsen elég.
