HUSZT VÁRA.
HUSZT VÁRA. Máramaros Várm. épűlt magos, és kősziklás hegyen. Eredete nagy régisége miatt homályban vagyon; hanem ha akkor építtetett vólna, midőn Szent László ki űzvén innen a’ Rokszolánusokat, e’ vidéket bátorságossá tette: bizonyosabb ellenben felőle, hogy az Oroszoknak meg győzettetések után, ha nem építtetett, leg alább meg erőssíttetett, mert a’ több szomszéd Várak, ’s Munkáts Vára is ekkor meg erőssítetett, Magyar Országnak hajdani tsendes virágzásakor a’ Királyi Koronához tartozott vala; míg azt Ulászló a’ Só bányákkal egyetemben Máriának IIdik Lajos Király Hitvesének nem adá jegybéli, vagy házassági ajándékúl, és Máriának a’ Mohátsi veszedelem után is birtokában vala, míg az, Karasi Kristóf nevezetes öldöklő, és ragadozó által, el nem foglaltatott; de kevés idő múlva Bátori András, Ferdinándnak parantsolattyára vissza szerzette. Annak utánna 1556ban Betlen szerént Hist. Lib. IV. p. 201. keresztűl útazván itten Izabella Királyné, Bátori Istvánnal, a’ ki az után Lengyel Országi Királynak választatott, nagy örömmel fogadák Huszt Városában.
Meg lévén a’ Vár erőssítve Ferdinándnak őrízetével, Korlát Mikály, és Zoltay vagy Zalay Benedek által hathatósan oltalmaztatott, és az ostromlóknak minden igyekezeteiket sikeretlenné- tették, míg végre meg törvén a’ nyomorúság erejeket, ötven napi tsendeséget kértek vala, és hogy ha az alatt Ferdinándtól segedelmek nem érkeznék, fel fogják adni a’ Várat, melly úgy is történt vala, és a’ Várbéliek meg kevesedvén, el költözének a’ Várból. Izabella Királynénak birtokában lévén a’ Vár, Hagymási Kristófot tette a’ Vár örzőjének, a’ ki azt jelesen meg erőssíttetvén, kevésben múlt hogy a’ Királyné fiának Erdély Országot által adván, 206maga Huszt Várába nem költözött; de hirtelen meg halálozván, vége szakadott tzéllyának. Annakutánna pedig sok vetekedésekre szolgáltatott Huszt Vára alkalmatosságot, ’s míg János Szoliman táborába mulatott vala, hathatósan ostromlotta azt Svendias Lázár, Maximilián seregének Vezére, olly szándekkal lévén, hogy míg János Szoliman táborába mulat, ő addig meg hódíthassa; de haszontalan vala igyekezete, mert segedelmekre érkezvén az ostromlottaknak Hagymási, és Bátori, a’ Vár alól elköltözni kénszeríttetett 1566dik esztendőben. Az utánna való esztendőben is erőssen vítta vala e’ Várat a’ nevezett Vezér, de hallván Jánosnak számos Ozmanokkal való jövetelét, hogy népét a’ nagy sokaságnak ki ne tegye, sietőleg Kassára útazott a’ Vár alól. Annak utánna Csáki Mihálynak. Békési Gáspárnak, és Bornemissza Farkasnak zálogosíttatott vala el Huszt Vára. Hogy ezek az Urak azt örökös birtokokban meg tarthassák, Maximiliánnál sürgették vala a’ meg erőssítést, és sok perlekedésre szolgáltatott kaput, ’s el is végeztetett a’ közönséges Ország Gyűlésben, hogy a’ Vár viszsza vétettessék; ne hogy az Ozmán Tsászár, meg hallván e’ Várnak Erdély Országtól lett el idegenítését, módgya szerént, új szélvészt ne okozzon. Az alatt felelet érkezék a’ birtokosoknak kérésekre a’ Tsászártól, hogy a’ Várnak birtokától el ne állyanak; hanem híven, és jó oltalomban tartsák; meg halálozván pedig az alatt Csáki, ismét sürgette vala Békési a’ Tsászárnál, hogy a’ meg holtnak részét 2000 magyar forintban örökösen bírhassa, vagy ő, vagy Bornemisza; de kérése el halasztatott. Lengyel Országi Királyá választatván pedig Bátori István, mind Békési, mind pedig Bornemisza a’ Várnak birtokából ki zárattattak; a’ Várnak akkori örzője Kornis Gáspár pedig a’ Tatároknak 1594dik esztendőbéli bérohanásokkor vitézségét nyilvánította. Mert meg hallván az ellenségnek el érkezését, először a’ szoross útakat el záratta; de ezeket ki kerűlvén a’ Tatárok, a’ nagy meredek hegyek tetőin rontottak bé Marmátziába, ’s Nagy Ág vizének görbe folyása után hamarabb el érkezének, 207mint vélték vala felőlök. Ekkor seregét Kornis ellenek állítván tsatába ereszkedett velek; de a’ temérdek sokaság által viszsza nyomattatott, még pedig sok jó embereinek elvesztésével, azt mindazáltal kémjei által meg tudta, hogy temérdek ellenség, tódúl előre a’ Haza kebelébe, és a’ népet fegyverre ládzasztotta. Meg szűnt vala ugyan az ajándékok után a’ Khám kegyetlenségétől; de természete erőt vévén rajta, minden lehető rablásokat, és rettentő öldökléseket ’s szeplősítéseket vittek véghez. Lásd felőle Bethlent Lib. VIII. p. 571.
Meg únván annak utánna Bátori Zsigmond a’ kórmányt, midőn Erdély Országott IIdik Rudolfnak által adta, Huszt Vára is a’ Tsászár örízete által védelmeztetett, ’s birtokában vala. Alig kezdé el ismét igazgatását a’ nevezett Fejedelem, ’s Mihály Vajda által meg ölettetett. Hogy pedig a’ Tsászár Basta Györgynek hívségét meg jutalmazhassa, Huszt Várát néki ajándékozá. Látván Basta a’ zűrzavaros egyenetlenséget az Erdélyiek között, ’s némellyeknek a’ Tsászárhoz való hívségekért fogságba lett zárattatásokat, Huszt Várába költözék által fegyveres őrízetével, ’s azt a’ Tsászári erővel állandóúl meg tartotta: de Bocskai István zendűlésekor, a’ fel adásra tsendes ostrommal kénszeríttetett, ’s a’ Bétsi békeség kötés szerént Erdély Országhoz kaptsoltatott. Homonnai Bálint pedig úgy nyeré meg, hogy Palóczi Györgynek leányát mint Bocskai vérből valót feleségűl venné; mellyet ez tellyesítvén, Rákoczi, Bocskainak halála után sürgette az általadattatást; de az akkori kétséges környűlállásokhoz képest nem tellyesíttetett; annak utánna pedig meg lévén a’ békeség Bethlen Mátyás, és Gábor között Nagy Szombatban 1615ben által engedtetett. Art. XII. Ki halván pedig annak birtokosai az Erdélyi Királyi Fiskusra szállott vala. Meg mutogaták idő jártával az Erdélyiek Fejedelmeiknek Huszt Várához való birtokosságokat, még Rédei Jánosnak életében, Kemény János meg verettetvén, az Ozmanok által, Huszt Várába vonta vala magát, az után pedig Apafi Mihálynak is egész élete foltáig birtokában vólt. Minekutánna pedig egész Erdély 208Ország Leopoldnak meg hódola, különös Királyi kegyelemből adattatott Betlen Miklósnak, a’ kinek fia József azt Húgainak adá által, ’s így szállott végre Gróf Teleky, és Kemény Uraságokra, házasság által. Újjabb történetei Rákótziak idejekor eléggé esméretesek. –
