ESZTERGOM. Strigonium, Gran, Ozstrihom.
ESZTERGOM. Strigonium, Gran, Ozstrihom. Hajdan igen nevezetes, most pedig középszerű Királyi Város, fekszik Esztergom Vára alatt, mintegy három száz lépésnyi távolságban, valamint Buda Városától, úgy Komáromtól is öt mértföldnyire.
EREDETE.
Némellyek azt véllik, hogy ez a’ Város a’ víz özön után 155 esztendővel kezdette eredetét; Cluverius, Schönleben, Cellarius, és mások pedig azt írják, hogy e’ helyen hajdan Bregoetio állott vala. Leg bizonyosabb az, hogy Esztergom Városának híre, leg inkább Sz. ISTVÁN első Magyar Ország Királlyának szűletésével kezde híresedni, meg pedig elannyira, hogy egész Pannoniában kiváltképen nevezetes Városnak tartaték. Azt mondgya Bonfin VIIdik könyvének 300dik lapján, hogy Esztergom nem tsak gazdagságára nézve; hanem nagyságáért is Pannoniának kiváltképen való Városa vala; 600a’ hajdani Királyoknak mellesleges udvarok, vagy mulató helyek: ezen kivűl sok Frantziáknak Németeknek, és Olászoknak tartózkodó, és szűntelen való lakó helyek. Mert ámbár hajdani Királlyaink, Budán, Fejérváron, és kiváltképen Visegrádon lakának, mindazáltal kétség kivűl, itt is sokáig tartózkodhattak, kiváltképen az Esztergomi régi Várbéli nevezetes, és az Országban minden felé elhíresedett külömbféle szent dolgok miatt. Az idegenek pedig azért lakának számosan itten, mivel mindenféle árúlható dolgoknak, és Portékáknak, kikötő helye vala, melly régi virágzásakor Esztergom Városa 1/4. mértföldnyi meszszeségre terjedett vala, ’s az idegen kereskedőknek különös útszáik valának itten, a’ Magyar Nemes Uraknak hazaikon kivűl pedig, sok Templomokkal, és Klastromokkal is díszeskedett. Magyar Ország Topografiájának szerzője három Parochiális Templomot állít, hogy itt lett vólna, úgy mint Szent Lőrintz, Szent Péter, és a’ Szent Kereszt Templomait, melly állatások a’ régi Diplomák által is hitelessíttetnek. Bél Mátyás véllekedése szerént pedig Szent Magdalénának is vala itten akkor Templom szentelve, Sz. Annának is: a’ Keresztes Szerzeteseké pedig a’ Szent István Temploma vala. Mind ezek a’ Tatárok által lett elpusztúlás előtt valának, mert azután IVdik BÉLÁTÓL építtetvén a’ Minoritáknak is vala itten különös Templomjok.
HISTORIÁJA.
Alig juta Esztergom Városa fénylő virágzásának nevezetes pontyára, midőn 1244dik esztendőben Kadon, a’ Tatároknak Vezére felgázolván Magyar Országnak Tiszán innen, és túl való részeit, mihelyt Esztergomnak népes, nagy, fényes, és gazdag voltát szemlélte, azonnal e’ vidéknek megvételére szánta el magát, ’s arányozta minden erejét, olly véllekedésben lévén, hogy ha e’ Várost meghódoltathattya, egész az Adriaticum tengerig kénnye szerént kóborolhatna, és mindeneket elfoglalhatna. Hogy pedig e’ szándékját könnyebben véghezvihesse télnek idejére határozta a’ Városnak ostromját, midőn a’ Duna fagygyal vólna bézárva. Által 601verődvén annakokáért nagy nehezen a’ havasokon, számos, és nagy sereget állíta a’ Duna partyára, ’s hogy a’ Városbélieknek nagyobb félelmet nyomhatna szíveikbe sebes rohanással, és lármával parantsolá népének az által menetelt. Látván ezt a’ Városbéliek, kiküldötték az erőssebbeket, illy fene ellenségnek viszsza nyomására, és a’ megfagyott jégnek öszve törésére. Eleinte szerentsések is valának az Esztergomiak igyekezetekben, és a’ jeget a’ Dunának színéről felszaggatták, de mivel felette kemény hideg vala, tsak ugyan jég híddá változott az egész Duna. Látván ezt a’ Tatárok, szerentsésen által mehettek vólna már, de nem bíztak a’ jégnek keménységéhez, ’s téttetvén, mint ha viszsza menni akarnának, azon helyen, hol táborban valának, igen sok marhát hagytak magok után; azonban titkon leselkedvén a mieinkre, hogy ha az ott hagyott marhákat a’ Magyarok szerentsésen általkőltöztetnék, azoknak nyomain bátorságosan reájok törhetnének. Úgy is lett a’ dolog, mert alig hajtották vala által a’ marhákat, ’s már a’ vérengező Tatárok fene bikák módgyára rohanának a’ mieinkre, ’s a’ nagy Várost rettentő ostrom alá vevék. Körűl vala ugyan a’ Város kőfallal kerítve, ’s árok bássyái is valának, sőt még fa tornyokkal is meg vala erőssítve, de ezek mind tsekély gátok valának a’ dühös ellenségnek. Hogy a’ Tatárok mind ezeken könnyebben által verekedhetnének, a’ vélek nagy számmal lévő Keresztyén rabjaikat küldék a’ magok népe előtt. Látván ezt a’ mieink szívekben elkeseredvén, titkon megfélemlének. Hirtelen elterjedvén azonban a’ zűrzavar, halálos félelem, ’s réműlés lepte meg e’ Várost; sokféle tanátsot forgatának magok között a’ régi Esztergombéliek; némellyek kintseiket, ’s egyéb vagyonnyaikat akarák a’ föld gyomrába elrejteni, mások tűzet kiáltozának, mások ismét a’ külső Városokat boríták el félelemmel, és tűzzel, féltvén, ’s irígyelvén az ellenségtől azt.
Megérezte ezt a’ Tatár sereg, hogy a’ Magyarok kintseiket rejtik, ’s már a’ félelemmel, és nem az ellenséggel küszködnek, hirtelen öszve seregelteté annakokáért hadi népét, ’s minden lehető 602veszedelmeket megvetvén reá rohan nagy dühösködéssel a’ Magyarokra, keménnyen ostromollya a’ Várost, bontattya a’ kőfalakat ’s bé ront a’ Magyaroknak féltett kebelekbe; elragadgya a’ lakosoknak vagyonnyaikat mindeneket öldököl, a’ kiket tsak kardgya élére keríthetett. Nem kedveze e’ kegyetlen ellenség az öregeknek, nem keméllé az ifjuságot, nem szánakozék az ügyefogyottakon, nem irtodzék a’ szűzéket, és a’ szép Nemet megszeplősíteni, mindeneket tekintet, és józan ész nélkül gázol vala, mint valamelly rabló haramia. Illy gyászba, keserűségbe, ’s veszedelembe hozván e’ Várost, minden felöl tsak a’ jaj szó hangoztatta az üress falakat, sőt még ezeket is irígyelvén a’ lakosoknak, az életben maradott árváknak, özvegyeknek, ’s gyámoltalanoknak, minekutánna nem tsak a’ hadi készűleteket, hanem a’ meg hóltt, és még élő lakosoknak minden féle vagyonnyaikat elrablották vólna, mindeneket a’ leg keservesebb ínségbe taszítottak; utóllyára pedig az egész Várost tűzzel, és vassal elemésztették.
Illyen siralmas állapottyában sínyledezett darab ideig Esztergom Városa, ’s romladozott omladékaibol soha elébb fel nem emelkedhetett, míg az undok ellenségeskedő Tatároktól Honyunk meg nem tisztúla. Végre MCCLVdik esztendőben valamennyire meg pihenvén a’ leg keservesebb inségekkel küszködő árva Hazánk IVik BÉLA uralkodásának idejében, először kő falakkal vétete körűl a’ Város, ’s hogy a’ lakosok, és a’ házak is újjabb színbe öltözhetnének, gyámolító segedelemmel kivána lenni. A’ Király a’ Templomot tulajdon költségével újjíttatá még, mellyet mások a’ Boldogságos Szűz Mária Templomának, Bonfin pedig Sz. Ferentznek emlékezetére szentelt Templomnak állít. Mind a’ kettőnek allítása lehetséges, mert a’ Sz. Ferentz kissebbik renden lévő Szerzeteknek Templomot állított vala, mellyben a’ közönséges véllekedés szerént el is temettetett. Más Királyok is öregbítették Esztergomot, mind vagyonokkal, mind pedig külömbféle szabadságokkal, ’s ambár gyarapodott is ezek által; de régi virágzó állapottyára soha sem juthatott.
603Szép tekintetben vala ZSIGMOND, ÉS MÁTYÁS Királyoknak idejében is, leg alább a’ több szabad Királyi Várasoknak szabadságaira nézve, más Királyi Várasoknál alább való nem volt. Mikor leve először Királyi Várossá bizonytalan, mint hogy a’ Tatárok által lett elpusztulásákor, ezektöl is meg fosztatott. Híhető, hogy az első Királyok idejében, midön azoknak udvarával díszeskedett. Gyászban öltöztetett másodszor, midőn a’ Mohátsi veszedelemnél mind LAJOS Király, mind Magyar Országnak színe a’ Szoliman számtalan népének fegyverétöl meg emésztetett. Ugyan is elfoglalván Hazánknak nagy részével Budát a’ Törökök, Esztergomnak vidékjét is fel dúlták, ’s kegyetlenűl tűzzel, és vassal emésztvén a’ Hazát, iszonyító nyomdokokat hagyának mindenfelé magok után. Ismét meg újjúlt valamennyire erejében Esztergom Városa, meg szabadúlván a’ kegyetlenkedőknek jármoktol; de tsak hat esztendeig is alig élhete egészszen a’ békés nyugodalomnak édességével, mert MDXXXIIdik esztendőben ZÁPOLYA JÁNOSNAK seregétöl sanyargattatott, ’s nem is vehete erőt, mert tíz esztendő múlva, ismét a’ Pogányoknak keserves jármok alá esvén, mind a’ Vár, mind a’ Város, az Ozmanoknak hatalmokba jutott. Ekkor közelgete ismét a’ Városnak végső veszedelme, mert e’ Várost a’ Vár alatt nem szenvedhetvén a’ Törökök hová tovább rontották azt; omladozott kőfalaiból pedig a’ Várat erőssítették, és így midőn MDCLXXXIIIdik esztendőben e’ Vár az Ozmanoknak igájok alól a’ Keresztyéneknek kezekbe jutott, a’ Városnak tsak régi hűlt helye vala.
Fő gondgya lévén pedig LEOPOLDNAK a’ Törököknek meg aláztatások után, hogy az idegen járom alól meg szabadított Várasokat ismét Keresztyénekkel szaporítsa, Esztergomot is gyámolgatni kezdette. A’ kik ekkor a’ Várost meg szállák, rész szerént Magyarok, rész szerént pedig Németek valának, vagy megélemedett katonák, vagy pedig a’ szomszéd határokból öszve gyűjtött népek. Ezekhez járúltak még a’ Tótok is számosan, úgy hogy e’ Város kevés idő alatt ismét felelevenedett. Midőn pedig újúlásában gyarapodnék, az akkor támadott Rákóczi 604hadának fel zendűlése által ismét meg akadályoztatott. Mert vélletlenűl szokták vala meg támadni az Esztergomiakat, ’s minél reménytelenebb vala a’ reájok ütés, annak keservesebbek voltak ennek lábhelyei. Leg nyomorúságosabb vala e’ Várnak Rákóczi által MDCCVIdik esztendőben lett ostromoltatása, mert ámbár nem gyujtatá fel a’ Várat; de majd egy, majd más felől ostromolván, az által a’ lakosok nem keveset sanyargattattak. Félelmes vala kivált a’ Németeknek, ’s más lakosoknak is káros, mint hogy a’ Vár az aratásnak, és szüretnek idején is ostromoltatott. Fel adattatván a’ Németek által a’ Vár, ismét kiki a’ magáéhoz juthatott; de tsak két hétig is alig pihenhetének meg, mert a’ Németek ismét viszsza kivánták a’ Várat, és így a’ mit a’ Magyarok békével hagyának, a’ Németek megemésztették, és sokan elannyira sanyargattatának itten, hogy erre a’ gyászos időre még ma is ’s ez után is könnyező szemekkel kénteleníttetnek emlékezni. Minekutánna majd hét esztendőig szüntelen való félelem, és zürzavarok között gázolták volna, elég dolgot adott az Esztergomiaknak, hogy az említett idő alatt szenyvedett nagy kárjokat enyhíthessék, meszsze viszsza esvén attól, hogy a’ Várost régi fénnyéhez közelíttethetnék. Nagy szerentséjek vala ugyan az Esztergomiaknak, hogy ez időben az Országban mindenfelé uralkodott a’ hirtelen halál, (Pestis) és itten a’ kevés maroknyi nép attól ment lévén, sőt minden veszedelmektöl is, lassanként gyarapoda, ’s mindenféle munkákat szabadon folytathatott. Súllyos vala ellenben, hogy szabadságaikat, ’s birtokokat erőssítő leveik mind elvesztek, és így semmi vólt joszágjokat senkitöl viszsza nem kérhették, sem tulajdonokat, ha valaki magáénak állítaná, meg menteni nem tudták. Kissebbedvén hova tovább térségjek, ’s azzal együtt szabadságjok is hanyatlani kezdett.
Érzették ugyan ezt a’ Városbéliek, de az ellenkező félnek, hátra nyomó törvényt mutatni nem tudtak, ’s tsak haszontalanúl síránkoztak. Mindenek előtt tudva vala, hogy a’ Város a’ Királyi Városok közzé tartozik; de ezt tsak szóval, és nem erőssítő levéllel bizonyíthatták. Annakutánna 605MDCCVIIIdik esztendőben első JÓSEF által Királyi Várossá lett, ’s minden vólt régi szabadságjaikban, meg erőssítettek; de mit foglaltak magokban a régi szabadságok? eztet világosan senki sem tudta. Reá találván régi hajdani petséttyekre, melly a’ Városnak tzímjét nyilványította, ezzel a’ körűl írásal: Secretum Latinorum Civitatis Strigoniensis, KÁROLY Tsászárhoz folyamodtak régi szabadságjaiknak meg erőssítéséért, a’ mellyet szerentsésen meg is nyerének. Ezzel tartyák fel máig is az Esztergomiak a’ Városnak méltóságát. Hajdani helyén áll most is Város; de sokkal kissebb térségen, mert alig tesz a’ Városnak mostani hoszszasága három ezer, és nehány lépéseket; hajdan pedig meszsze elterjedett vala, kő fallal sintsen egészszen a’ áros körűl véve, hanem tsak azok a’ régi kőfal darabok látszatnak, mellyet a’ Törökök lerontottak, és a’ régi árkoknak nyomai. A’ Városnak két kapuja van, mellyek közzűl, egyik Budai, másik pedig Lörintz kapujának neveztetik; belöl a’ piatznak közepén épűlt a’ Városháza, melly jeles épűlet, ’s tekintete valamint kivülről is tetszető, úgy belől is szép kilátást szolgáltat. Ez a’ felül írat van a’ Városházán, a’ mellynek egy részében oskolák is tanítatnak, veres márványba, arany betűkkel ékesítve. D. O. M. haeC paLaestra aVgVstae TheresIae regIs apostoLICI MVnIfICa LIberaLItate In CVrIa regIae hVIVs CIVItatIs strIgonIensIs eXsVrreXIt. 1778. Előtte áll a’ szép szent Háromságnak képe. A’ piatzon pedig a’ nagy, és boldog emlékezetű MÁRIA TEREZIÁNAK képe, fejér Florentziai márványból, annak alkotmánnya pedig veres Süttöi marványból készítve, a’ maga életében bírt személyes nagyságában, és a’ Királyi koronázáskori öltözettel felékesíttetve, melly háládatossági emlékezetnek képet Fő tisztelendő Görgei Márton Esztergomi Káptalanbéli Ur, tulajdon költségével készíttetett, és a’ Városnak nem kevés díszére válik. Nevezetes továbbá a’ nem régen építtetett Város Templomán kivül, melly Sz. Péter, és Pál Apostolok tiszteletekre szenteltetett, a’ Sz. Ferentz Szerzetebéli Atyáknak Templomjok, és tágas ’s jeles klastromi épűlettyek, ’s az 606Ispotálybéli Templom; továbbá a’ Városháza mellett Zerdahelyi Királyi Tanátsos Urnak, és Gróf Sándor Uraságnak házaik ’s a’ t., A’ Rátzoknak is van különösen Templomjok, és a’ lakosoknak némelly jeles épűleteiken kivül mulatságokra is készítetett egy lövöldöző ház. A’ Városon kívűl épűlt két újj útszai is napról napra szaporodnak, mellyeknek egyike Terézia, másika pedig József útszának neveztetett. Ezeknek az útszáknak meszszebbre való terjesztetését, ’s egy úgy neveztetendő (Nikszbrod) falunak bé űltettetését sürgették a’ lakosok. E’ dolognak kedvéért JÓZSEF Locumtenens Fő Hertzeg Urunk, Hertzeg Primás ő Eminentzíájával egyűtt meg nézték 1795ben az egész környéknek fekvését, melly alkalmatossággal fényes pompával fogadtatott el a’ Királyi Fő Hertzeg, mind a’ Vármegyének, mint pedig a’ Városnak Tisztviselői által; végre a’ szőlö hegyeken is számos alkalmatos épűletek látszatnak, a’ hol egész nyáron által laknak némelly emberek. A’ Városnak két dűlő szántásra való földgyei vagynak, hol a’ régi épűlet darabok is látszatnak imitt amott; határosak a’ közel lévő Dorog, és Táthiakkal erdőjök is kétféle, a’ Maróti hegyek felé; kaszállójok az erdők alatt, mellyen kivül két szígettel is bírnak, egyik Kórtvélyes, másik Nyaras szigetének neveztetik, a’ harmadik szigete pedig, melly Szent Király szigetének neveztetik, azt állíttyák, hogy a’ Várnak hajdani Fő Tisztye tulajdonitá el a’ Várostól. Szőlö hegyei termők, ’s mind fejér, mind pedig kivált veres jó borokat termenek, kivált a’ Diós völgyi, és kis Kurián fekvő szőlő hegyek sőt a’ a’ Szamár hegyi (mons Clitellaris) jeles borok is méltán híresek. Gyümöltsőt is jó ízűt teremnek az Esztergomi kertek, a’ híres őszi, és durántzai baratzkok pedig, mellyek az egész vidéken betsesek, nem a’ kertekben; hanem a’ szőlö hegyeken teremnek. Lakosai külömbféle mesterségeknek folytatásokkal, és sokan szőlö munkával is foglalatoskodnak. Leg inkább uralkodik lakosai között a’ Magyar nyelv, németek is elég számosan vagynak; de többnyire tudgyák a’ Nemzeti nyelvet, a’ tótok is leg inkább magyarúl beszéllenek. Közönséges hivatalokban 607tsupán Katolikusok vagynak, minthogy ezekhez képest igen kevés a’ más Vallásbéli lakos: a’ Város Tanátsa tiz személyekböl áll, kik között a’ Bíró minden második esztendőben Szent György napkor a’ közönségnek kívansága szerént választatik. Gymnasium ’s nemzeti jeles Oskola is van kebelében, seb orvosok, patika, és egyéb közönséges szükségekre meg kívántató helyek, és eszközök is fel találtatnak Esztergomban, Vendégfogadóji között leg nevezetesebb az ügy nevezett fekete Sas a’ piatzon.
