EPERJES. Eperjesinum, Fragopolis, Presov.

Teljes szövegű keresés

EPERJES. Eperjesinum, Fragopolis, Presov. Szabad Királyi jeles Város Sáros Vármegyében, és e’ Megyének leg szebb Városa. Fekvése kies helyen vagyon, Bártfához négy mértföldnyire, magos, és külömbféle hegyekkel, ’s erdőkkel körűl vétettetve, közelebb pedig termékeny mezőséggel, és szép gyümöltsös kertekkel, gazdagon megáldattatva, balra Torisza vize partyán.
NEVEZETE.
Timonnak véllekedése, ’s túdósítása szerént az epertől vétettetett. Mivel Fignitz Uraságnak hajdan e’ vidék birtokában lévén, a’ kinek Hitvese az epret kiváltképen kedvellette, először tsak egy nyári mulató házat építtete itten, hogy az időnek változásaihoz képest légyen, a’ hová bétérhetnének; de a’ helynek kies, és igen alkalmatos voltához képest idővel itten több házak is építettek. A’ Királyi szabadsággal kijött 1775dik esztendőbéli feljegyzetekben pedig más túdósítás találtatik Eperjes Városának nevezetéről, melly szerént IIdik BÉLA, a’ ki mivel KÁLMÁN által szemeinek világától megfosztattatott, vak BÉLÁNAK is neveztetett, hadi seregével Borichal való ügyes bajoskodásakor e’ vidékre érkezvén, kiszállott kotsijából, ’s egy zöld gyepre telepedvén, midőn maga körűl tapogatódzott vólna, vélletlenűl egy bokor érett eperre talála, melly e’ Város neveztetésére alkalmatosságot szolgáltatott.
EREDETE.
E’ Városnak a’ XIIdik századra határoztatik, 1150dik esztendő tájára, midőn IIdik GEIZA e’ vidékre számos lakosokat szállíttatott vala. Úgy, hogy Eperjes 1247dik esztendő körűl, már népes helység vala; a’ hajdani Eperjesi Grófok, kikről a’ régi íratokban gyakorta emlékezet vagyon, Tisztvéselői, avagy Igazgatói lehettek e’ helységnek akkor, mivel a’ mostani Grófi méltóság, később időben állott vala fel, úgy mint ZSIGMOND Királynak uralkodásakor. 581Leg első Klastrom építtetett itten 1288dik esztendőben, a’ Karmelita Szerzetebéli Atyáknak, melly idővel elhíresedett; de már most vólt helye is bizonytalan. Azután állíttattak fel a’ Szent Ferentz, és Minorita Szerzetebéli Atyák.
HISTORIÁJA.
Midőn első KÁROLY, LÁSZLÓVAL e’ vidéken bajoskodott vala, és 1308dik esztendőben Sáros Vára, az időben Trentséni Máténak akkori Nádor Ispánynak igazgatása alatt lévén ostromoltatott, részt véve Eperjes Városa is annak folytatásában, ’s mind hívségét, mind pedig erejét bőven nyilvánította. MCCCLXXIVdik esztendőben pedig első LAJOS által Királyi Várossá tétettetett, nem sokára körűl is keríttetett kőfalakkal MCCCXCIVdik esztendőben; hat esztendővel pedig azután a’ Szent Miklós Templomának szabadsági levelével megajándékoztatván, szűntelen öregbedett nevezetessé lételében. MCCCCVIIdik esztendőben ZSIGMOND Király a’ maga Királyi Városának nevezte, és a’ Lengyeleknek nyughatatlanságaihoz képest, nagyobb bátorságnak okáért, mind falakkal, mind pedig sántzokkal megerőssíttette: de népesedéséről is atyaiképen gondoskodott, mert a’ lakosok’ szaporodása felől a’ Vármegyékre kedvezőleg írván, annyira terjede a’ belső Város, hogy MCCCCXXXVdik esztendőben a’ Királyi parantsolatnak ereje szerént két malmok elrontattak, a’ Városnak terjedhetéséért, ’s megtöltettetvén a’ gödrök ma is németűl ez útsza auf dem Graben nevezettel hívattatik. Melly malomnak árka azután a’ Városétol nem meszsze, egyik malomtól a’ másikig, Kalvária hegye alatt, ismét Torisza vizében egyesíttetett. Ugyan e’ Királyi szabadsági levélnek ereje szerént a’ héti vásárok is felállítattak e’ Városban, Midőn már Eperjes Városának lakosai, mind ZSIGMOND, mind pedig ULÁSZLÓ Királyok által olly nevezetes szabadságokat nyertek, hogy vagyonnyaikat tetszések szerént árúlhatták, kereskedéseit is minden vám, és adó nélkűl szabadon folytathatták, kivált Lengyel Országba Krakkó felé minden akadály nélkűl szállították; minekokáért könnyen gyarapodhattak, és kedvet is indíthatott 582bennek jeles szabadságok a’ kereskedésre. MCCCCXCdik esztendőben pedig Giskra Vezér által, ismét új oltalmazó szabad levéllel ajándékoztatott meg, lásd felőle Kaprinainak történeteit: melly levelének e’ képen írta nevét alája, Giskra de Brandis, Excellentissimi Regis LADISLAI Generalem Capitaneum, et Comitatus de Sáros Supremum Comitem. Nevezetes e’ kis történetetske is felőle, és a’ kis Királyról. Midőn IIIdik FRIDRIKNEK udvarában a’ kis Királlyal hatodik esztendős korában, hozzá való szeretetéből nyájaskodott vólna, ölébe vette, ezeket mondván: „Látlak már valaha egyszer, kedves Hertzegem, ’s Királyom, és szivemhez szórítalak! Bár tsak tuthatnád, melly nagy veszedelmeket, és sanyarúságokat szenyvedtem éretted; és melly sok sebeket kaptam az éretted való ütközetekben!“ Mellyeket hallván édes mosolygással nézett a’ kis Hertzeg GISKRA Vezérre, ’s látván különös hajlandóságát a’ kis Királynak, azt kérdezé tőle, mit adsz tehát jutalmúl hívségemért? Ezekre kifejtvén karjai közzűl magát a’ kis Királyka minden felé nézegetett, hogy mit adhatna ajándékúl hív Vezérjének; eleibe tűnvén erszénnye, mellyben a’ kóldúsoknak számokra való pénze vala, kivéve belőle nehány pénzetskéket, ’s nagy örömmel GISKRÁNAK adá. Különös szívességgel vette a’ bölts Vezér e’ tsekély ajándékotskát, ’s megaranyoztatván, mint Királyának eránta való szeretetének bizonyos jeleit emlékezetűl, ékesség gyanánt viselte nyakában. Tizen harmadik esztendejére jutván az ifjú Király új tzímert ajándékozza Eperjes Városának, öt egy forma részekre felosztott mezőkben, mellynek felső három fejér mezejében, három veres rózsák, az alsó veres mezőn pedig, veres, és fejér rózsák valának, MCCCCLVIIIdik esztendőben pedig MÁTYÁS Király jutván az uralkodásra, ismét írt vala Giskra Ó Zólyomból (mellyet ERZSÉBET Királynétól nyert vala ajándékba) Eperjes Városának Előljáróihoz, hogy az új Királyhoz való indúlattyokat megtudhassa. MCCCCLXVIIben pedig új harmintzad állíttatván fel az Országban, Ernszt János leve annak Fő Igazgatója. 583Midőn ellenben ULÁSZLÓ Király, ALBERTEL megegyeztek vala magok között, nagyobb bátorságának okáért, ALBERTNEK hatalmába jutott Eperjes Városa, Szeben, és Sáros Vára is MCCCXCdik esztendőben. Kiváltképen való szerentséje vala Eperjes Városának MCCCCXCIVdik esztendőben, midőn ULÁSZLÓ Királynak személyes jelenlétével megtiszteltetett, mert megjobbíttatának azután a’ kerítési kőfalai külömbféle helyeken a’ Városnak, és az alsó kapu is egészszen elvégeztetett, a mint a’ rajta lévő felűl írat bizonyíttya. Tapasztalván pedig ULÁSZLÓ Király e’ Városnak különös, és példás hívségét, megengedte, hogy más Királyi Városok felett, veres viaszszal élhessenek petséttyeiknek kiszolgáltatásokban. Új kegyelmességét mutatta ULÁSZLÓ Király MDXIIdik esztendőben is, nevezetes szabadságokkal megajándékozván az Eperjesi Karmelitákat. MDXIVdikben pedig vólt Országos vásárjait, a’ Szent András napi vásarral szaporította. MDXVIdik esztendőben pedig, midőn a’ felső Királyi városoknak az Ozmanok ellen katonákat kellett vala adni, Kassa Városa adott 115 ember, Lőtse, Bártfa, Eperjes, és Szeben Városok is ugyan annyit, Lőtse Városa fizetett vala ekkor régi pénzben 500. forintokat, új pénzel pedig 1680. forintokat, Bártfa régi pénzben 420. forintokat, új pénzel 1260. for. Eperjes régi pénzben 200. forintot, újjal 840. for. Szeben régi pénzben 140, újjal 420. forintot. Mellyekből Lőtse Városa 40. embert, Bártfa 30, Eperjes 20, Szebén 10. embert állítottak. Kitetszik ezekből a’ nevezett Városoknak akkori időbéli állapottyoknak, ’s gazdagságjoknak minéműsége. MDXXXIIdik esztendőben ZÁPOLYA JÁNOSNAK vérengezésekor küldé Eperjes Városa mint követet, I. FERDINÁND Tsászárhoz Verner Györgyöt Regensburgba, a’ ki e’ tzím alatt készített munkája által: De admirandis Hungariae aquis esméretes; de követségének tellyesítése alatt Lasky Jeronim eszközlése által Sleziában Plesznél, Minkovitz Miklós által elfogattatott, ’s JÁNOS Királynak részén lévő Kosztka nevezetű Kapitánynak adattatott által Árva Várába az őrízetre, a’ 584honnan 23. hétig tartott raboskodása után, némelly JÁNOS Királynak részén lévő foglyok által feltseréltetett. Hivatala szerént Verner Orvos vala, de I. FERDINÁND által annyira megbetsültetett, hogy őtet Királyi Tanatsossá, és a’ Sóvári várnak igazgatójáva, azután pedig Sáros Várának kórmányozójáva tette. MDXXXVIIdik esztendőben megtelepede a’ tábor helyén a’ Tsászári sreg Felsz Vezérnek igazgatása alatt, a’ kit Martinuzius Püspök, Perényi, Bebek, JÁNOS Királynak részén lévő Vezérek haszontalanúl ingerlettek a’ viadalra, melly egész történetnek képe Eperjesen, a’ Város házánál ma is személhető. MDXLVIIdik esztendőben pedig a’ Sóvári Várat 5521. for. adta vala I. FERDINÁND Eperjes Városának zálogúl, a’ hozzá tartozó jószágokkal egyetemben; mivel pedig a’ zűrzavaros szélvész, még JÁNOSNAK halála után is tartott, ugyan abban az esztendőben lerontatta e’ Várat FERDINÁND Tsászár. Vernernek igazgatása alatt MDXLVIIIdik esztendőben pedig megerőssítette a’ Városnak tzimerét, ’s jelesen meg is szaporította azt, a’ körmében egy bokor epret tartó sassal. MDLIIdik esztendőben véres hadi nyughatatlanságok történtek e’ vidéken. IZABELLA Özvegy Királynénak FERDINÁNDAL való megegyezésének felbontattatása miatt. Eperjes allandó vala Ferdinándhoz való hívségjében, és érette jutalomúl a’ Városnak tzímere ismét megöregbíttetett. MDLVIIIdik esztendőben megajándékozá I. FERDINÁND Eperjes Városát, a’ harmintzadával, melly az MDLXXI. LXXIII. és MDCXLIXdik esztendőbéli Királyi levelek által ismét megerőssíttetett. MDLXdik esztendőben pedig Kuntz nevezetű akkori város Bírájának esedézésére megerőssíttetett Eperjes Városa, mind azokban a’ szabadságokban, mellyeket ZSIGMOND Király MCCCCIIban, MCCCCVIIben, és MCCCCXXXIVben felékesítette vala. MDLXVdikben MAXIMILIAN Tsászár által egy új vásárral ajándékoztatott meg, és a’ külömbféle portékáknak itten való lerakattatásával, mellynek nagy hasznáról már fellyebb is emlékezet vala. MDLXIIIdik esztendőben a’ törvényes ügyeknek elintezése változtattatott 585vala, Judicia octavalia nevezet alatt, lásd felőle Káprinait, és Kitonitsot. MDLXXIIIdik esztendőben meghalálozott itten ama nevezetes Verantius Antal Püspök, midőn II. FERDINÁND alatt a’ Váczi Püspök, és Gróf Salm a’ felső Magyar Országi Városokban mint Királyi (Komiszszáriusok) Bíztosok, a’ Hit’, és polgári ügyeknek megvisgalásokra küldettettek, és Kassa, Lőtse, Bártfa, Eperjes, Szebén Városok hitbéli vallás tételeket tevének, ma is esméretes a’ deákúl adott akkori nevezete szerént, (Confessio quinque Civitatum) MDLXXXVIdik esztendőben MAXIMILIÁN juta az uralkodásra, ’s gyakorta megtisztelte e’ Várost Királyi jelenlétével, lásd felőle Bokátziust. Kiütödvén MDCIVdikben Botskainak vérengezése, tartott MDCVIdik esztendőig, ’s vélek megegyezésre léptek ugyan az Eperjesiek; de mihelyt Basta öt sereg Tsászári katonákkal megérkezett, azonnal elállának Botskainak részéről, és az említett Tsászári seregeket falai közzé eresztették. MDCVdik esztendőben Eperjesre érkeztek, Rákótzy Zsigmond, Csáky István, Bastához, és innen Kassára mentek Botskaihoz a’ békeségnek ügyében, de semmire se mehetvén 22dik Januáriusban ismét viszsza érkeztek. Nagy pénzbéli szükség vala ez időben, a’ mint a’ régi íratokból nyilváníttatott, mert egy szép ökör tizenkét garasért árúltatott, egy tehénnek 6, 7, 8. garas vala az ára, egy sertést 2, 3, 4. garasért lehetett vala venni. Magára válalá a’ Város Buchaim nevezetű seregnek gondviselését, ’s Basta pedig megígérte mindennek viszsza fizettetését; mihelyt azonban maga Eperjesröl elkőltözött, azonnal elég méltatlanságokat szenyvedtek Botskainak seregei által, sőt pénzbéli adónak kifatsarásán kivűl, némelly lakosokat mint foglyokat magokkal elvittek vala. Aprilisnek 29dik napján egy Kapitány 400 embereivel a’ Botskaiak részéről az akasztó fa hegye mellett nagy lármát ütött vala, ’s az Eperjesieknek marhájikat elakarván hajtatni szaguldó legényeivel, ez alkalmatossággal a’ Városbéli katonákkal, számos felfegyverkezett polgárok is kimenének, magok óltalmazása végett, ’s 586mind a’ kétfél közzűl számosan el is estek vala; Smuck András nevű polgár, hogy kimutathassa maga felől, ki a’ Legény Kis Várdában, elvágá egy megölt Smeitzel Márton nevű polgár sogorának hólt fejét a’ testétől, olly véllekedésben, mint ha Botskainak hajdúi közzűl való lett vólna, mint hogy vérrel vala ellepve artzúláttya. Azonban midőn a’ Városba vitézségének jelét magával vívén, örvendezve sietne, meglátá a’ férjeik után nyughatatlanúl várakozó Aszszonyságok között egy éltes személy, ’s azonnal reá esmért a’ hólt főre, ’s elsikóltván magát, azonnal elvevé azt sógoratól, és a’ maga kötőjében vivé házához. Unszolván pedig a’ megvallásra Smuckot, ha ő vólt e’ síránkozó Aszszonyság fiának gyilkosa, egy kevés elpirúlással az egész történetet nyilvánította. MDCVIdik esztendőben 21dik Februariusban ismét új tsata történt vala itten, mellyben a’ többek között egy gazdag polgár is halva maradott, ’s minden maradék nélkűl hagyá maga után feleségjét. Félvén ez, hogy a’ jószág vólt Férjének vér szerént való attyafiai által tőle elvétettetnék, azt költi vala, hogy tőle teherben maradott, ’s szerentsére egy katonánétól, a’ kinek férje meghalálozott, ’s tőle azután gyermeke szűletett, pénzen megvevé a’ kisdedet, ’s mutatván az atyafiaknak, békével marada a’ kedveltt jószágnak birtokában: de egyszer reá únt vala a’ gyermekre, ’s aztat megölni nem irtódzott. Megtudván e’ rút gyilkosságot a’ gyermeknek valóságos édes Annya, feladta a’ Tanátsnak, ’s vétkéért ez is méltóképen megbűntettetett, sőt a’ Városból kihajtattatott; amaz pedig életét veszté el, ’s így juta a’ jószág az atyafiaknak birtokokba. MDCVIban a’ Városnak kőfalai elrontattak mellynek kerűlete 3330. lépésnyi vala, mind öszve 720. lövöldöző lyukak valának rajta, és 42. ágyúk. Ugyan ez időben nagy drágaság vala Eperjesen, mert 31dik Januáriusban, ’s az előt 76. lóvat, és sok matskát emésztettek vala már meg a’ katonák, melly külömbféle nyavalyákat szűlt közöttök. Mihelyt pedig a’ betegek a’ gonosz kút nevű fördővel éltek, szerentsésen kigyógyúlának. Végre azt találta fel a’ Tanáts e’ szükségben, 587hogy a’ lakosoknak marháikat a’ Városnak kerítésében bézárassák, hogy onnan kiki a’ magáét kiváltván az által az éhező katonaságokat kisegíthessék. Sönleben, Gorsky, és Blank lakosok vagyonnyaiknak egy egy részét őnként számokra ajándékozák. Ez időben vala kelete itten a’ szükségben készíttetett bőr pénznek, mellyek néhol még ma is szemlélhetők. MDCIXdik esztendőben Homonnai Bálint kezdé az Eperjesieket háborgatni, melly a’ Betlen zenebonáskodásának mintegy elő póstája vala, tartott pedig e’ zűrzavar MDCXIXdiktöl fogva, MDCXXIXdik esztendőig. MDCXXXIIIban béke kötés készűlt vala, Rákótzy Ferentz, és a’ Tsászárnak követei között; de a’ mellynek kevés ideig tartó foganattya vala. MDCXLIVben pedig más több Városokkal egyetem IIIdik FERDINÁNDNAK uralkodása alatt az ellenségnek hatalmába juta Eperjes Városa is, melly időben az emberi dög halál sokakat elragadott vala. MDCLXVIban megakarván az Evangelikusok vólt régi Oskolájokat nagyobbítani, mint hogy nevezetes felsegéllői találkoztak, újjat, és sokkal nevezetesebbet építettek, mellynek első alap köve 5dik Aprilisben tétete le. MDCLXVIIdik esztendőben egész lehető szertartással nyittattatott fel az ifjúságnak számokra 18dik Augustusban, a’ mint ez az emlékeztető írat is nyilváníttya. FragopoLI eXstrVCto LVX LVCe sIt festa LyCeo. LVX eVangeLII transIt In HVngarIaM. Felépíttetésének ezek valának nevezetesebb Felsegéllői, ’s Jóltévői: A’ Svétziai Király adott 20000. forintokat, Tárkány István 10000, Ketzer, és Lipoltz Uraságok 10000, Tökölyi István Késmárkról adott egy szőlőt, mellyet 10000. forinton vett vala. Sopron Városa is nevezetes segedelmeket küldött, Dantzig, ’s más Városok is, az Eperjesiek pedig mind öszve 4405. forintokat. Első Fő igazgatója az időben e’ nevezetes Oskolának Pomerius vala, a’ ki Gróf Volkra előtt is, midőn az Oskola MDCLXXIIIban bézárattatott, különös kedvességet nyert vala, több környűl állásait, ’s Tanítóit ez Oskolának lásd Karabinszky Mátyásnak munkájában e’ tzím alatt: Geographis Historisches, and Predukten Lexikon 588von Ungarn, Presburg 1786. Eperjes Városának leírásában. MDCLXXdik esztendőben egy nevezetes öszve esküvést nyilvánított vala Kapi Ferentz, mellynek indítói megölettettek, az egygyet értők pedig tetteikhez képest bűntettetének meg. Spork, és Haiszter Fő Tisztek foglalák el a’ gyanús helyeket, és Várakat, az Eperjesiek ekkor, 80. Tsászári Szatmár felé útazó katonákat, a’ kik nálok menedék helyet kerestek vala, bé nem fogadák, és így a’ halálos szélvésznek kitétettettek. MDCLXXIIIdik esztendőben elvétettetett tőlök a’ sónak árúlása, ’s mindenféle hadi fegyverek, és eszközök Kassára vitettettek, a’ bástyák, és a’ Város kőfalainak tornyai pedig lerontattak, kivévén a’ felső kapunál lévőt, melly emlékezetnek okáért meghagyattatott, a’ tzélúl tett prédálásnak megjutalmaztatására 11000. forintot kellett vala letenni, és Gróf Hermstáinnak seregét, két hónapig tulajdon költségjekkel kitartani. MDCLXXXVIIIban kezdőde itten Tökölyinek zendűlése, melly által Eperjes eleget szenyvedett vala, mint hogy Jósa Jósef, az előtt szerzetes, azután Tökölyinek Tisztye felgyújtatván a’ külső Várost nem kevéssé szorongatták a’ belső lakosokat is, míg a’ Tsászári Vezéreknek érkezéseket meg nem érzették; de ezeket bé nem várták, hanem sietőleg felóldván a’ 24dik Juniusban kezdett ostromot, 13dik Augustusban elillantának a’ Város alól, melly esetnek jeles lerajzolt képe a’ Város házánál szemlélhető. MDCLXXIXben három ezer emberek estek el itten a’ dög halál által. MDCLXXXIben meglatogaták az Eperjesieket a’ Kurutzok, ’s a’ tábor helyen telepedének meg. Ugyan ez időben 17dik Augustusban dél előtt a’ Tsászáriak menének bé a’ Városba, dél után pedig Tökölyinek seregei, Nemesányi Fő Tisztnek vezérlése alatt, maga pedig Tökölyi 27dik Novemberben érkeze személyesen Eperjes Városába, Szobieszky, Lengyel Országi Király pedig 4dik Decemberben telepedett meg, Sóvár, és Kelemésnél. MDCLXXXIVben megérkezének Vürtembergi Hertzeg, Gróf Veteráni, és Sultz Fő Vezérek 15000. katonasággal, ’s elfoglalván Lőtsét, Szebent, 589és más erősségeket Eperjeshez közelítének, 4dik Septemberben sántzolák bé Tökőlyinek 7000. katonái Torisza vizéhez közel az akasztó fa hegyén 6. ágyúval megerőssíttetve, 17ben pedig reggel hét órákor megtámadák őket a’ Tsászáriak, ’s futásra is indíták; akartak ugyan ők a’ Tsászáriak ellen ágyúzni; de már akkor bészegezve valának az ágyúk. Elfoglalván az egész tábor helyet, felgyujtották a’ sátorokat, és egyebeket, kivévén az írásokat, hadi eszközöket, ’s Tökölyinek drága sátorát, mellyet a’ Török Tsászártól nyert vala ajándékban. Azután Feldmayer tétettetvén a’ Városnak fő igazgatójáva, ostromlotta ugyan Sultz a’ Várost; de minden előmenetel nélkűl, a’ mint a’ Városnál lévő történetet szemeivel látott Bubenka által, nagy gondal készíttett képen szépen látható. MDCLXXXVdikben pedig maga Tökölyi is személyesen megjelene Eperjesen, ’s fellyebb emelé hívatalában Feldmáyert, a’ kinek ekkor 1700 katonái valának, és a’ Várost maga újjabb óltalmazásahoz készítette. Ismét megjelene Sultz, Tsászári Fő Tiszt 20dik Juliusban, ’s a’ Várost kemény ágyúztatása által hatalma alá hajtván, 13dik Septemberben bé is költözött a’ Városba, 20000. forint hadi adót kívánván attól. Elengedtetett ugyan annak egy része, de 14000. forintot akkor tsak ugyan kénteleníttetének egyszerre letenni. Jelesen nyilvánította vala ekkor Kreutzer György a’ lövésben való készségét, mivel kérettetvén, hogy a’ Vürtembergi Hertzegen hagyna valami emlékeztető jelet, karját, midőn a’ több Generálisokkal a’ környéket szembe venni ment vólna, keresztűl lőtte vala, mellyet azután környúállásosan megvallván a’ Hertzegnek’ megengede néki. MDCLXXVIban Aprilisben kelletett vólna a’ Királyi rendelések szerént törettetni, a’ Város falainak is; de 52000. forint letétele után épségben maradtak. Ama nevezetes Eperjesi vérontás még most is sok kezekben található, és épen azon a’ helyen történt, a’ hol ma a’ Szent Háromságnak képe van; de Szerzője örökös homályban maradott. MDCXCVIdikban igen szerentsétlen vala a’ Városnak harmad része, mert 590a’ piatz, a’ tót útsza, a’ Klastrom útsza, és a’ rózsa útszátska is lángba boríttatván, mind elemésztettek. MDCXCVIIIban megjelene itten Hertzeg Eszterházy Pál, Magyar Országnak akkori Nádor Ispánnya, az úgy nevezett Judicia Octavalia törvényes gyűlésre. MDCCIben elfogattatván IIdik Rákótzy Ferentz, a’ Sárosi alsó Kastélyban, midőn hitvesével édesdeden nyugodott vala 10. Aprilisben Gróf Szolári Gáspár által 500 katonákkal Eperjesre hozattatott, és onnan a’ Bétsi Újvárosba vitettetett, a’ honnan ismét kiszabadúlt vala. MDCCIVben pedig a’ Város Rákótzinak hatalmába kerűlt. MDCCVIban érkeze meg Eperjesre a’ Frantzia Generális Coron óltalmazó seregével. MDCCXben pedig Virmont Tsászári Generális által, a’ Városnak nem igen nagy ellentállása után, szerentsésen meghódoltattatott. MDCCXXIIIban állíttatott fel itten az úgy nevezett Districtualis Törvény Tábla. MDCCLXVIIben a’ Lengyel Országi zivatar elől Eperjesre vonúlának némelly Lengyel Fő Uraságok, úgy mint Hertzeg Radzivil, Gróf Patz, Revutzky, és mások, ’s azután is darab ideig itten tartózkodtak. MDCCLdikben új Templom, és oskola hely engedtetett a’ Városon kivűl az Evangelikusoknak. MDCCLXXben, és LXXXIVben pedig Felséges IIdik JÓSEF Tsászár tisztelé meg személyes jelenlétével e’ Várost. Mostani nevezetesebb épűletei a’ Város Temploma, melly Szent Miklósnak emlékezetére szenteltetett, épűlt a’ piatzon, a’ Városnak felsőbb részében, ’s jeles, és magos toronnyal ékesíttetett. Nem meszsze vala ettől a’ Jesuitáké, mellyet IIdik JÓSEF Tsászárnak uralkodása alatt kótya vetye által az Evangelikusok megvévén, most birtokokban van. Által ellenben épűlt ezzel, és 1779dikben megújjíttatott a’ Normális Oskola is. A’ tót útszának végén épűlt a’ Szent Ferentz Szerzetebéli Atyáké, a’ Városnak leg magossabb részén, és Gróf Klobusitzky Uraságnak költségével két toronyokkal is jelesen felékesíttetett. Az alsó kapunál pedig a’ Minorita Szerzetbéli Atyáknak szép Templomjok épűlt, mellyet Ketzer Uraság jelesen segéllett vala. Több épűletei között nevezetesek, a’ Vármegye, 591és a’ Városháza, az őrálló, és mérő házak, a’ Város hadi Igazgatójának (Commendáns) lakó helye, Gróf Klobusitzky, Szirmay, Dessőfy, Pulszky, és több számos Uraságoknak házaik. A’ Városnak két kapui vagynak, és egy gyalog ajtója, ’s útszái kirakottak lévén tiszták, és jelesen intéztettek. Szerentsétlen vala e’ Város 1788dik esztendőben, mivel a’ tűz által sok, ’s jeles épűletei, a’ dühös láng által megfosztattak ékességeiktól; de már még jelesebben felépítettek. Pósta, orvosságtárja, vagy Patika, szegények, és árvák háza, ’s ispotálly is van benne. Lakosai rész szerént borral, ’s egyebekkel való kereskedéssel, rész szerént pedig külömbféle mesterségekkel, és ser árúlással is foglalatoskodnak, országos, és vászon vásárai nevezetesek, gyümöltsök, ’s külömbféle kerti vetemények sok terem, és jó lakást szolgáltat. Külső Városai is népesek, mellyeket az Uraságoknak, és némelly lakosoknak szép kertyeik ékesítenek. Savanyú vize nevezetes, ’s számos vidéki Uraságok által is látogattatik, ’s az Eperjesi Uraságoknak, és lakosoknak kies vidékje lévén, nyárban kedves mulató helyet szolgáltat. Határja szorgalmatos mivelés által jó termékenységű, ’s a’ természetnek külömbféle javaival megáldattatott, bora ugyan nem terem, mindazáltal illendő áron szerezhető, fája mind épűletre, mind tűzre van, legelője jó, zőldsége bőven terem, ’s számos helységek lévén körűlötte, a’ mire szüksége vólna, helybe bőven szolgáltattatik.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT