MAGYAR ORSZÁGNAK LEÍRÁSA.
Mellyben minden hazánkbéli Vármegyék, Városok, Faluk, Puszták; uradalmak, fábrikák, huták, hámorok, savanyú, és orvosló vizek, fördőházak, nevezetesebb hegyek, barlangok, folyó vizek, tavak, szigetek, erdők, azoknak hollételek, Földes Urok, fekvések, történettyek, külömbféle termésbéli tulajdonságaik, a’ betűknek rendgyek szerént feltaláltatnak.
KÉSZÍTETTE
VÁLYI ANDRÁS
KIRÁLYI MAGYAR UNIVERSITÁSBÉLI PROFESZSZOR.
BUDÁN,
A’ KIRÁLYI UNIVERSITÁSNAK BETŰIVEL.
1799.
NAGY MÉLTÓSÁGÚ
SÁRVÁRI FELSŐ VIDÉKI GRÓF
SZÉCHÉNYI FERENTZ
Ő EXCELLENTZIÁJÁNAK,
TSÁSZÁRI KIRÁLYI KAMARÁS, ÉS BELSŐ STÁTUS TITKOS TANÁTSOS ÚRNAK; A’ FELSÉGES NÁPOLYI KIRÁLY (ÉS ORSZÁG) SZ. JANUÁRIUS RENDGYE VITÉZZÉNEK, ’s A’ FELSÉGGES KIRÁLYI SEPTEMVIRÁLIS TÁBLA BÍRÓJÁNAK, ÉS TEKÉNTETES NEMES SOMOGY VÁRMEGYE FŐ ISPÁNNYÁNAK.
mély tisztelettel ajánlya
A’ KÖNYVNEK KÉSZÍTŐJE.
NAGY MÉLTÓSÁGÚ GRÓF!
KEGYELMES URAM!
Két nevezetes dolog boldogíttya a’ Hazát, ’s ezek ragyogtattyák a’ Hazának Nagygyait is a’ Méltóságok között minden időben. Ha az Országnak fő Rendgyei, a’ halandókat mintegy felül haladó tehetségekkel, ’s tulajdonságokkal bírnak: és ha a’ Közjónak előmenetelét szíveiken viselvén, gyönyörködve segéllik annak előmenetelét, ’s gyarapodását.
Távol llégyen Kegyelmes Uram! mintha magamról annyira meg felejtkezhetném, és, vagy Excellentziádnak, vagy megbóldoúltt Ditső Eleinek, ’s fényes Grófi Nemzetségének a’ Felséges Királyok, a’ Haza, a’ Hit, és a’ Közjó mellett tett nagy szűségeiket, fáradhatatlan jóltévő buzgóságaikat előadni bátorkodnám. Sokkal esméretesebbnek minden tudományos jó Hazafiak előtt, a’ Néhai Gróf SZÉCHÉNYIEK, mintegy tele patak’ módgyára folytt, ’s szakadatlan jótéteményeik, mint sem azokat a’ szeméremmel mozgó toll lefesthetné.
Illették néminéműképen legközelebb, EXCELLENTZIÁDNAK, és ditső Eleinek nagy, sőt példás Tetteiket, azokban a’ szép Beszédekben, mellyekkel EXCELLENTZIÁDAT, Tek. Nemes Somogy Vármegye’ Fő Ispányságának elfogadásakor idvezlették; ’s valóban különös öröm érzettel olvashatók azok. De szabad légyen a’ Haza előtt megvallanom, hányan vagynak, a’ kik vagy a’ nemzeti Nyelv mellett, vagy a’ szép mesterségekben, vagy más Közjóra intézett külömbféle munkákban foglalatoskodván, Excellentziádnak mintegy a’ Haza hasznára szántt Jótéteményeivel élnek? ’S mennyi jó Hazafiak, és még több igyekezetek meg tsökkentek, sőt bé mohosodtak vólna sikeretlenül; ha Excellentziádnak elevenítő kegyes segedelmei által nem gyámolíttattak vólna! Az illyen Közjót elő mozdító Jótétemények taíttyák az érzéketlenebbeket; ezek érlelik, ’s emelgetik fellyebb az egyébként elsüllyedő nevezetesebb törekedéseket.
Boldog az a’ Haza, a’ mellynek illy Gyámolai vagynak; boldogok azok, a’ kik illy Méltóságoktól függenek, avagy vezéreltetnek; boldog vagyok én, hogy tsekély munkámat illy kegyes Jóltévőmnek ajánlhatom: a’ ki minden lehető tisztelettel vagyok
EXCELLENTZIÁDNAK
Pesten, 12 dik Febr. 1799
legalázatosabb tisztelője
VÁLYI ANDRÁS.
Bizzál Istenben, ’s nem hágy-el! Vajmi kevesen reménylették a’ Hazában, hogy ez a’ munka szerentsésen el fogna végeződi; és ímé Isten’ segedelmével nem tsak elvégződött, hanem Világ eleibe is botsáttatott. Nem vethetik immár fájdalmas alatsonyítással szemünkre: hogy mi Magyarok Hazánkat nem is esmérhettyük, hogy tudnánk tehát vagyonnyainknak hasznát venni? – Vérzett az én szívem ennek elképzlésekor, ’s igyekeztem, sőt valóban erőm felett is törekedtem, hogy munkámat most egyszerre a’ hibáktól is megtisztogathassam; de a’ ki e’ szövevényes munkát jól megfontollya, könnyen, sőt akarattya ellenn is által láttya, hogy az egyszerre nem egygy embertől, de egész Társaságtól is lehetetlen, kivált mindeneknek különböző gondolkozásokhoz, ’s itéletekhez képest. Rövideden, és tsak a’ nagygyából írni Hazánkról játék; de szálanként minden Helységeket, ’s egyebeket is vóltaképen öszve szedegetvén, ennek hív előadása alatt mintegy leroskad egy ember, ’s tartózkodva kénteleníttetik elképzelni a’ munkának terhét.
Legnevezetesebb tökélletesedését munkámnak a’ Tek. Ns. Vármegyéknek betses Tudósításaik okozták, mellyeknek megnyerése, kiváltképenvaló balzsamja mind terhes fáradozásaimnak, mind pedig hátra lévő rövid életemnek; mert soha egy Író sem nyert még a’ Hazától sem ollyan nevezetes, sem pedig olly betses segedelmeket, minthogy Tudósításaikat, nehány Vármegyéken kívül minden Vármegyék hitelesen megküldötték, és még a’ hátra lévök is kétség kivül, látván hasznos, és elmúlhatatalanúl szükséges vóltát, kevés idö múlva meg fogják küldeni. Én ugyan ezeknek eszközlését, valamint munkámnak tökélletesítését is, hóltomig legfőbb kötelességemnek tartom.
VÁLYI ANDRÁS
Professzor Úrra teszi figyelmetessé a’ HAZÁT,
Doktor Sándorfy József. Bétsben 1797.
Magyarim! kiket édes Anyátok
| Magyarúl szót adni tanított, |
| ’S hogy Nyelve ragadna reátok: |
| Gyakran ajakához szorított. |
Tartyátok ezer nyereségnek,
| Tudom, azt: hogy már kiderültek |
| Vártt hajnali a’ Magyar Égnek, |
| És tsillagi rendbe kerültek. |
Az az: a’ Hazabéli Tudósok’
| Zeng, – és az egész Haza, van sok |
| Magyar Irással tele telve. |
De hogy annak is a’ neve éllyen,
| Ki ügyünk mellett maga szólla, |
| ’S magyarúl hogy folyva beszéllyen |
| Kiki, – Törvényt írata róla. |
Melly is a’ köz Hívatalokból,
| Ha ki Nyelvünknek folyamattyát |
| Nem tudgya, igen helyes okból |
| Ki rekeszti, mint Haza’ fattyát. |
Neve légyen az Égig emelve;
| De ki hát az? Az a’ Haza’ Nyelve, |
| Hazabéli Profeszszora VÁLYI. |
Ő Nyelvünk’ gyászos ügyééret
| ’S így sz Ország is maga rá tért, |
| ’S olly okos Törvényeket íra, |
De mivel jmég VÁLYIt elöttünk
| Több virtusi is nemesítik, |
| ’S hogy nagy neve lenne közöttünk, |
| Szép Könyvei érdemesítik. |
Méltó örök érdeme légyen:
| ’S zengjen háládatos ének, |
| És Oszlopot a’ HAZA tégyen |
| Örököst a’ VÁLYI nevének. |
VÁLYI ANDRÁS
PROFESZSZOR ÚRNAK EMLÉKEZETÉRE.
Felderűlt újj Egem tündöklő fényével,
| Ékesűlt Fébusom arany fellegével; |
| Mivel egy bőlts Fijam magyar etsettyével |
| Fel fedez, ’s magasztal anyai nyelvével. |
Fájdalommal nézé gyászos esetemet,
| Hanyatló időre juttatott ügyemet, |
| Bánattal szemlélé keserűségemet, |
| ’S zokogva húllatá panaszló nyelvemet. |
VÁLYI! már felnyitád kintses kebelemet,
| Kimutatád fényes kettős keresztemet, |
| Új magyar bíborral fedezéd testemet, |
| ’s víg színre derítéd setétűltt Egemet. |
Mint fáradt utánnam zúgó örvényeken
| Bús hajód, Scyllánál forgott veszéllyeken, |
| Esedezvén értem felséges helyeken, |
| Orvosságot leltél, ’s győztél mindeneken. |
Fogy a’ gyertya, másnak bár használ világa,
| Így VÁLYI Hívem is míg tzéllyához hága, |
| Ifijúságának zőldellő virága |
| Gyakran hervadozott, ’s lankadt vala ága. |
De még is szívében forrván magyar vére,
| El nem hagyott engem, míg mindent végére |
| Nem hajtott; ’s már fénylik ditsőséges bére. |
| Rózsát hintek áldott emlékezetére. |
A’ HAZA.
