BÁRTFA. Bartfeld, Bardegov, v. Bardiov.
BÁRTFA. Bartfeld, Bardegov, v. Bardiov. Szabad Királyi Város Sáros Vármegyében, Eperjestöl négy mértföldnyire. E’ Királyi Város régibb, mintsem kezdeti eredetét kinyomozni lehetne, sőt még nevezete is homályban vagyon. Némellyek a’ Magyar nyelv szerént Bárdfától eredtetik, mások a’ német nevezet szerént Varthfeldtöl, melly őrízeti helyet nevezne. Mások ismét RUMÁN nevezetű híres tolvajtól vonnyak eredetét. Mások ismét e’ Városnak illy alatsony eredetét nem kedvellvén, más RUMANN nevezetű Római polgártól, és itten a’ Római barbarusok ellen vólt népnek tisztyétöl származtattyák, lásd felőle Bombárdit (a). Kétség kivűl valónak állíttyák lakosai, hogy e’ Várost először MCCCIV. esztendő táján KÁROLY kezdette nevezetesebben erőssíttetni.
(a) Topogr. Magni Regni Hung. p. 154.
Fekszik a’ Város egy halmos helyen, északról Tapoly vize partyán nem igen szélessen terjedő kerűletben, három kőfalakkal, ’s tornyotskákkal körűl keríttetve.
Belső épűletei régiek, közepén a’ Város háza, a’ honnan a’ piatz, és a’ belső Városbéli házak, három kapui felé intéztetve épűltek. Temploma, melly észak felé fekszik, Szent Egidiusnak tiszteletére építtetett, belső része tágas, ’s nevezetes nagy oltárján kivűl Szered István, és más híres embereknek tetemeivel is nevezetesíttetik.
Sokkal nagyobbak a’ külső Városok, mint a’ belső. Mikor lett Királyi Városá, nem lehet meghatározni, az mindazáltal felőle bizonyos, hogy a’ régibb Királyi Városok száma közzé tartozik, lásd felőle Verbőtzit (b).
(b) Tripart. Pag. III. Tit. VIII. et XIX.
Kiváltképen való kegyelmessége vala ZSIGMOND Királynak Bártfa Városához, a’ ki ezt nevezetes szabadságain kivűl tízen négy helységekkel meg is gazdagította; de ekkor Bártfa Várának neveztetett; melly nevezetes jó tetemény után, a’ mint megerőssíttetett, úgy gazdagodott is. Lakosai hajdan Németek valának, most pedig Tótokkal elegyesek, nem tsak nyelveket szorgalmatosan 134tartották vala fel hajdani lakosai; hanem még öltözeteket is, a’ Szászoknak bévett szokások szerént.
Ambár a’ hegyek között félre helyen fekszik Bártfa Városa, mindazáltal az ellenséges viszontagságokat ki nem kerűlhette. ZSIGMOND Király alatt probálta először a’ hadakozásnak súllyát, a’ Lengyelekkel való hartznak alkalmatosságával, a’ mint Cromer (c) elő adta vala.
(c) Libr. XIII. de rebus Polonicis p. 273.
Véllhető, hogy a’ Lengyelek a’ még akkor gyarapodni kezdő Bártfa Városát nem dúlták fel; megmaradván pedig a’ Királynak hűségéban, hogy mind a’ Város, mind annak lakosai gyarapodhatnának, kegyelmesen megajándékozá az említett Király tízen négy helységekkel. Mert szükséges vala az akkori veszedelmes környűlállásokhoz képest, hogy itten nevezetes erősség épűlne, a’ Lengyelek ellen. Az után érkeztek a’ Huszszíták, kik Bártfa Városát elfoglalták e’, vagy nem, bizonytalan; de sokáig itten tartózkodtak ERZSÉBETNEK gondoskodása alatt a’ Tsehek; még pedig veszedelmes villongások szenyvedésével nem tsak elfoglalták e’ vidéki erősségeket, hanem újjakat is állítottak. Nehéz vala pedig akkor illy erőss, és nagyon ragadozó népnek ellent állani. Hatalmokban vala Bonfin szerént Sóvár, Széts, Kassa, Zólyom, Besztertze, Szepes, és sok más Városok, mellyekhez kell még Sárost, és Kézsmárk Várát számlálni. Könnyen véllhető, hogy Bártfa sem kerűlte el ekkor a’ Tsehek’ hatalmát; kiűzettetvén pedig a’ Tsehek KORVINUS MÁTYÁS által a’ Királyok hűségében maradott, kivévén, hogy Lengyel LÁSZLÓ által a’ külföldieknek elzálogosíttatott, a’ mint (d) a’ törvényekböl kitetszik. Második LAJOSNAK halála után pedig külömbféle Uraknak engedelmeskedett, úgy mint majd JÁNOSNAK, majd pedig ismét FERDINÁNDNAK. Az után pedig a’ hazai zenebonáknak alkalmatosságával, majd erőszak, majd félelem által Botskainak, Betlen Gábornak, és Rákótzy Györgynek engedelmeskedett; de ismét könnyen a’ Tsászárnak hívségére hajtatott. MDCLXXXII esztendőben pedig míg a’ Tsászárral fegyver nyugvás vala, reméntelenűl Tökölyi által elragadtatott, a’ mint Vagner (e) nyilváníttotta.
135(d) Decr. An. MD. Art. XXII.
(e) Histor. Leopold. Lib. VIII. p. 363.
Sokkal hathatósabban oltalmazták annakutánna magokat Tökölyiek, elég dolgot adván Sultz Tsászári Vezérnek, míg hatalma alá hajthatta. Rövid vólt ugyan a’ Városnak akkori ostromoltatása; de kemény, és férfias; ’s ambár a’ Magyarok gyakorta kirohantak, hogy a’ Tsászári Vezért elfáraszthassák; de ez megkettőztetvén ostromát, végre feladattatott. Az után Rákótzinak birtokába jutott, ’ az alatt is tartatott; megvétetvén pedig Kassa Városa, és Eperjes is, végre Bártfa is kiszabadíttatott, ’s az ólta a’ békeségnek édes nyugodalmában lévén, hova tovább gyarapodik. Lakosai külömbféle kereskedés által élnek. Nevezetes vala hajdan vászonnal való kereskedése; midőn ezt másoknak Lengyel Országba vinni tilalmas vala; mert itt fejéríttettek, ’s készíttettek ki, melly a’ lakosoknak nem kevés hasznot hajtott; most is kereskednek ugyan azzal, de az Eperjesiek már megelőzték. Határja középszerű, fája elég, téttyei jók, legelője tágas, vagyonnyainak eladásara alkalmatos módgya, első Osztálybéli.
