Vöröskő (Bibersburg)
Vöröskő (Bibersburg), Poson m. falu a gr. Pálffy nemzetség örökös vára. Fekszik ez egy minden oldalról fenyvesekkel, s bikkesekkel bekeritett magas hegyen, Posonhoz 5, Modorhoz 1, Nagy-Szombathoz 2 1/2 mértföldnyire igen gyönyörü kies vidéken. Eredetét III. Béla leányának Constantiának köszönheti 1230–1240 közt, ki férje Premislaus Csehországi király halála után özvegységét itt töltötte. 1240-ben Constantia meghalálozván, a magyar király birtokába jött, s első magán birtokosa volt Tamás gr. Tiburchnak fia, kinél azonban nem sokáig maradhatott, mert gr. Turnyi Domonkosra költött csalárd vádja miatt Vöröskő birtokának fele tőle elvétetett, s Martonnak adatott birság fejében, az ország albirája Devecheri Eimech Márton által. Ez pedig 1269-ben Mátyás mesternek, Csáky Péter fiának, azaz későbben azon Venceslaus, Otto s I. Károly alatt elhiresedett trencsini grófnak, nádorispánnak, Vágh melléke urának adta el 200 nehéz markáért, és egy czifra nehéz pánczélért. Mátyás halálával 1317-ben ismét a királyra szállott a vár a hozzá tartozó uradalommal együtt. De már 1350-ben Wolfart Ulrichot ismerte urának. 1441 után pedig Wolfart Judith, György nevü bazini, és szentgyörgyi grófhoz menvén férjhez, ezt a magyar óvári, és vöröskői uradalommal gazdagitotta meg. 1516-ban magtalanul kihalván a vöröskői bazini grófok ága: II. Lajos hitvesének Mária királynénak ajándékozta mind a két uradalmat; hanem a vöröskői későbben a Thurzókra, majd ismét a Fuggerekre, végre a gr. Pálffy családra szállott, s mind ez ideig birtokában van, ugy hogy a várat a hozzá tartozó uradalom 3/8 részével gr. Pálffy Rudolf örökösei, az uradalom 5/8 részét pedig öregebb gróf Pálffy Ferencz birják. Ezen uradalomhoz tartozik 18 helység, u. m. Cseszte, Alsó Diós, Ompital, Szuha, Bogdanócz, Borova, Dubova, Helmes, Hosszufalu, Istvánfalva, Kápolna, Kosolna, Klucsován, Pila, Pudmericz, Selpicz, Vistuk, Zvoncsin. Nézésre méltók a mostani várban a gazdagon felékesitett szobák, a régiségek, s fegyverek gyüjteménye, azon vizi mestermű a vár közepén, melly szerint a viz egy szarvasból (a gr. Pálffyak czimere) ömlik ki, s melly olly mesterségesen van elkészitve, hogy az idegen minden felől tulajdon lépte által vizzel fecskendeztetik be; a pincze sat. A vár mellett vannak a tiszti lakások, egy szép istáló márvány jászolokkal, a nagy lovagló oskola s más épületek. Hajdani időkben sok viszontagságokat állott ki ezen vár, különösen az V-ik István és II. Ottokár Cseh király közt támadt két rendbeli háborukban. Ugyanis mind a kétszer 1271-ben, és 1273-ban Ottokár ostrommal megvevé nem csak a várat hanem a körül belől fekvő vidéket is, Posont, Szentgyörgyöt, Bazint, Nyitrát kegyetlenül pusztitotta. 1605-ben Básta cs. hadi vezér minekutána Szencz és Cseklész közt Bocskaytól, s a török Chamtól szörnyen megveretett, s Posonba be nem eresztetett volna: itt akart menedéket keresni, de csak ideiglen nyerheté meg; mert Vöröskő is a győzedelmeseknek magát több várakkal együtt feladta.
