Visnyó
Visnyó, magyar falu, Borsod vmegyében, a Bánvölgyön, egyenetlen felületü, téres nyilt vidéken, 2 7/16, Egertől 1 15/16 állomásnyira, keletről Diós-Győr s Zsércz, délről Szilvás, nyugotról Darócz és Nekéseny, északról Dédes és Mályinka szomszédjában. Határkiterjedése 10,602 hold, mellyből 114 h. belsőség, 1502 h. szántóföld, 585 h. rét, 61 h. szőlő, 8200 h. erdő, 140 h. falu körüli gyep, ut. s a t. Felszabadult urbériség 37 3/4 telek, s 21 háza zsellér illetéke. A föld lejtős fekvésü, köves, agyagos, a trágyát megkivánja, néhol azonban meredek fekvése miatt ezt alkalmazni nem lehet; soványsága s a népszorgalom hiánya miatt a bele vetett magot gyéren fizeti, leginkább kétszerest, rozsot, tenkelyt, zabot termesztenek. Felszabadulás előtt a földektől, ugy szinte a három szakaszban levő szőlőktől a kilenczed adatott. A papi dézmát a helység évenkint az egri érsektől és dédesi kath. lelkésztől átalában 34 pftért váltotta meg. Lakóház van a helységben 135, lakos 912, u. m. 446 férfi, 466 nő; vallás szerint 76 r. kath., kik a dédesi anyaegyházhoz tartoznak, 826 ref., kiknek helyben van anyaegyházuk, és 10 zsidó. Telkes gazda van 95, u. m. 2 háromnegyed, 52 fél, 41 egy negyed telkes, házas zsellér 21, lakó 3. Kézmüves 2 kovács, 2 csizmadia, 3 molnár, 2 ács, 2 kősindelyfedő. A helységen keresztülmegy az eger-vadnai országut, mellyel párhuzamosan folyik keresztül a falu alatt a Bánpataka, ezen van itt három malom, 4 lisztőrlő, 1 kendertörő, és 1 deszkametsző kerékkel. E malmok közül egy a ref. egyház tulajdona, mellyet Kávásy László ajándékozott volt nékie, és e malomban maig is a Kávásy sisakját használják vámmértékül, s azt más bizonyiték-levelük nem lévén, mint kiváltság-bizonyitékot leggondosabban őrzik. A bánvölgyi szoroson híres palakő-bánya találtatik, melly több ezer mázsa tetőnek való követ szolgáltatván, terméke Miskolczra, Egerbe, sőt Pestre is hordatik, jelenleg miveltetése hg. Coburg birtokában van. A rengeteg tölgyes és bikkes erdőség közepén emeli magas tetejét a Bálványhegy, melly legmagasabb a Bikk hegységben, s rajta a telegraph most is látható. 7/10-dét birja gr. Keglevich Gábor, 2/10-dét Szepessy Ferencz, 1/10-dét örök áron vette meg a tapolcsáni vasgyárok egyik tulajdonosa, Latinák Márton. Hogy e helység 1674 táján török kézen volt, ez iránt bizonyságot tesz Sali Buling basának a helységhez intézett következő levele: „Mi az hatalmas és győzhetetlen császárunk Eger vég várában lakos vitézlő Sali Baling Basi, mostan Eger várának gondviselő fő Emingie, az ti gondviselő uratok. Közönét után Visnioj birák, polgarok, egéz falu akarank ezen faluivl mostani alkalmatossággal ez levelunk által mien dolog felül megtanálni. Az magiar földesuratok, Miskolcz városában lakos Sépési Mattias eő kémé, giütt bé hozzánk, émbérséges Miskolcz városi émbérékel, panaszt tenni, hogi nem akariatuk böcsülni, mind pedig savat fogadni, igi lévén, adgiun, sabadságut, hogi félménnien panaszt ténni, az egri hatalmas vezérhéz eő svagához; mi ez egi uttal még nem engedtuk, hanem hadgiuk és eő szerint parancsoliuk, napot és óriát ne váriátok, hanem a földesuratukhoz Miskolcz városába bémenieték, minden iokat végezziéték, él né mulassatok, mert tovább is magatuk busultuk mégh, a szémeiteket iul félnissátuk, hogi mégh né bánniátuk. Kült kisasszoni havának 2-dik napján, ánnó 1674.
