Világos
Világos, oláhul Siri, igen régi, s most is nevezetes mezőváros Arad vgyében, Aradhoz északkeletre 3 mfldnyire, felette regényes vidéken. Népessége 1172 házban 4989 lélek. Ezek közt romai és görög kath. 1947, görög nem egyesűlt 3000, ágostai 6, reform. 36. Nyelvre nézve 1000 magyar, a többi oláh. Van itt az uraságnak jeles kastélya, kath. és óhitü anyatemplom. Határa, kivéve a szőlőhegyet és erdőt, egészen róna s nagyobbára első osztálybeli. Terem buzát, kukoriczát, zabot, kevés árpát, kölest, burgonyát, dohányt, kendert, repczét. Bora kitünő és sok; valamint gyümölcse is. Urbériség 7072 hold találtatik; a majorsági birtok nem mondatott ugyan be, de hozzávetőleg a Liváde allodium 1500 h., Barnaszel puszta 1000 h., és Földvár puszta 8500 holdat tehet. Van itt egy friss forrás, mellyet a köznép gyógyitó erejűnek hisz, s ó szerint Sz. György napján bucsujárással messze földről fölkeresik. Országosvásárt 4-et tart, u. m. nagy bőjt közepén, Sz. György, Urszine változása és Boldogasszony fogantatása napjain; a baromvásár vasárnap, kirakó vásár hétfőn levén. Ezenkivül hetivásárok szerdán tartatnak. Birja a várost a Bohus nemzetség. E város hajdan két különböző várost tett. Siri várost igen régi nevezetes lakhely vala, mellyet 1412-ben Világosvárral, s más számos magyar városokkal, és várakkal együtt György szerviai despota nyert el Belgrádért cserében. A 16-dik század közepe táján Siriben és Erdőhegyen a törökök egy várkastélyt épitettek, mellyekkel Mágócsi Gáspár akkori gyulai kapitánynak sok bajt okoztak. Hogy Siri nem utolsó város lehetett, templomainak, s egyéb épületeinek maig fennálló romjaiból gyanithatni. Világos városa, melly Sirinek tőszomszédságában feküdt, sem ezzel, sem a világosi várral nem azon egy időbeli, hanem sokkal később eredetű. Tudniillik a török háboruk alatt mind Siri, mind Világosvára, mind a világosi völgyben fekvő apátság elpusztulván, később a visszaszivárgó lakosok s közülök az oláhok Siriben elpusztult templomjuk mellé, a magyarok az apátsági templom romjai körül telepedtek meg, és ezek uj lakhelyüket Világosnak nevezték, az oláhok pedig Sirinek régi nevét megtartották. Világoson a reformátusoknak könyvnyomdájuk is volt, azonban később a magyarok innen ujra kipusztultak. Világos vára, vagy Világosvár hajdan igen erős és nevezetes volt. A hegynek, mellyen épült, magassága és meredeksége három oldalról védelmezte; keletről rengeteg erdő, mély sánczok és nagy bástyák oltalmazták. Tetejéről a helynek aljáig kősziklák közt óriási munkával vésett földalatti ut vezetett le: mellyet, valamint a várbeli szobák nagy részét is, a mi korunkig épségben lehetett látni, mignem a későbbi haramiás időkben kész-akarva berakatott, ezek pedig Hora idejében ágyúkkal összelövöldöztettek, ugyhogy már ma a várnak csak megrongált idomtalan falai szemlélhetők. Azonban e vár mostani pusztult állapotjában is büszke állásával nem kissé gyönyörködteti a távolról szemlélőket; a pompás jeleneteket pedig, mellyekkel fen látogatóit jutalmazza, leirni képesek sem vagyunk. Hátul az Erdélyt elzáró rengetegek és bérczek, elől a végetlen rónaság s azon számosan elszórt tőből kilátszó városok és faluk, s a rajta rendetlen kanyargásokkal csillogva keresztül hullámzó Maros; a várhegy oldalát övező kies ligetek, és még kisebb szőlők; a tövében fekvő Világos és Gálsa helységek szélesen elterjedt házai és gyümölcsösei egy tündérvidéket varázslanak elé. Első eredete e várnak bizonytalan, de hogy régi lehet, onnan bizonyos, mert a világosi völgyben 1190-ben alapitott apátság már innen vette nevét. 1422-ben György szerviai despota birta. Ennek hivtelensége miatt 1441-ben Maróty László orodi főispán nyerte el. Azonban még is 1444-ben a nagy Hunyady János Györgytől kapta ajándékban, kinek fiai László és Mátyás anyabátyjuknak Szilágyi Mihálynak ajándékozták. De alig birta a várat ez két évig, midőn a felingerelt Mátyás ezt neki fogházává változtatta. Mint szabadult ki hű szakácsának s a várkapitánynak Lábatlan Gergelynek segedelmével; mint békélt meg Mátyással; minő szomorú véget ért Konstantinápolyban: mind ezt honi történetiróink bőven leirják. Szilágyi Mihály halála után Mátyás, özvegyének Báthori Margitnak kezében hagyta zálogképen 7000 arany forintért, Turt és T. Varsányt is ide értve. Az özvegy Bánffy Pálhoz férjhez menvén, Világosvárt öt férfi testvéreinek adta Mátyás, u. m. Báthory Andrásnak, Istvánnak, Lászlónak, Pálnak és Miklósnak, s e nemzetség birtokában maradt egész 1613-ig, azaz Báthory Gábor magvaszakadtáig. 1623. Petneházy Istvánnak inscribáltatott 10000 forintért. Hadi viszontagságai különfélék voltak; egyszer magyar, majd török kézre kerülvén. Azonban rendesen Borosjenővel és Solymossal egyenlő sorsa volt. – Végre legnevezetesebbé teszi Világos városát az az esemény, hogy 1849-ben aug. 13-kán itt rakta le fegyverét feltétlenül a Görgey fővezérsége alatt álló fő magyar sereg, melly ekkor 24,000 embert és 144 ágyút számlált, az orosz sereg előtt, miután már előbb Görgei az oroszok fővezérével Paskevics herczeggel titkon alkudozott, s a magyar sereg minden oldalról behálóztatott.
