Nagy-Várad
Nagy-Várad, németül Groszwardein, oláhul Orádia máre, latinul Magnovaradinum, Magyarországnak egyik legrégibb, legszebb, s legnevezetesebb városai közül. Fekszik Bihar vmegyében, kellemes termékeny térségen, a Sebes-Körös mellett, mellynek jobb partján kies szőlőhegyek emelkednek, Pesthez 28, Debreczenhez 6, Kolosvárhoz 18 mfdnyi távolságra. Nagyvárad hajdan egy város volt, de később a Török kiüzetése után erőszakosan szétszakittatott, s jelenleg is 4 részből vagy ugyanannyi városból áll, u. m. a tulajdonképen való Nagy-Váradból, Várad-Olasziból, Várad-Velenczéből, és Várad-Váraljából. A 4 várost a Sebes-Körös vágván keresztül, a közösülést 2 erős fahid tartja fen. Nagyvárad, mint lenebb látandjuk, egészen szabad s magyar királyoknak kedvencz városa vala, de a Török kiüzetése után erőszakosan földesurak tolták fel magukat; a szabadalmak megtámadtattak; s csupán a tulajdonképeni Nagyvárad tudott még magának némellyeket életben fentartani; Várad-Olaszi már kevesebbet mutathat elő; Várad-Velencze és Várad-Váralja pedig épen urbéri helyekké szálltak alá. Ezek szerint Várad-Váralja a k. kincstáré, Várad-Olaszi és Várad-Velencze a váradi romai kath. püspöké, Nagyváradhoz végre a váradi r. kath. káptalan tartja igényét. Népessége az összes 4 városnak 19,000 lélek, kik nyelvökre nézve annyira magyarok, hogy a helyben lakó oláhok, németek és zsidók közt igen kevés van, ki magyarul nem tudna. A házak többnyire földszintiek, de szilárd anyagból épültek, s tágas udvarral, kerttel ellátvák, kényelmes lakok; az utczák nem igen szélesek, de kövezettek, s elég tiszták. Azonban hogy az egészről helyes fogalmunk legyen, mind a 4 városról egyenként külön fogunk szólani. – Nagyvárad, fekszik a Körös bal partján, egészen rónaságon. Házak száma 720. Népessége 6982, mellyből r. kath. 2138, ref., 2092, ágostai 300, görög egyesült 1309, görög n. e. 1025, izraelita 118. Polgárok száma 299, ezek közül választott polgár 62. Ezek őrködnek a város jogai és gazdasága felett; ezek választják a polgári elnököt, városi kapitányt, jegyzőket, ügyvédeket, pénztárnokokat minden idegen befolyás nélkül. A határ kiterjedése 1800 hold, mellyből belső telek 154 h., szántóföld 1151 h., rét és legelő 291 h. 341 négyszögöl, kavicsos porond 21 hold, minden holdat 1200 ölével számitva. A földmivelésen kivül fő foglalatosságuk a lakosoknak a műipar és kereskedés; s ámbár a műipar most sem megvetendő, de ez sokkal nagyobb lehetne a város kedvező fekvésénél fogva. Ugyanis a Körös maga talpakra hajózható, s ezen most is számtalan fenyődeszkák, gerendák stb. szállithatnak ide; de megbecsülhetlen természetajándék a Pecze vize, melly a híres meleg fördőkből vevén eredetét, másfél órányi messzeségre 12 malom, 3 gubakalló és egy olajgyárnak szolgáltat bő vizet, és csak rendkivüli hideg időben fagy be. Ez előnyt használva a magyar kormány, 1849-ben nagyszerű fegyver- s más gyárakat telepitett ide. Jelenleg van itt 35 kereskedő, 680 kézmüves, (köztök 90 timár), 3 olaj- és egy tűgyár. Kitünő épület a városháza, mind nagyszerűségre, mind jövedelemre nézve. Előtte nyulik el a városnak kisebb piacza, szép emeletes házakkal. A nagyobb piacz roppant kiterjedésü, s itt minden szerdán felette népes hetivásárok tartatnak. Van itt egy r. kath. paroch. szentegyház (sz. Lászlóé), g. kath., és n. e. óhitü igen szép tornyos templomok, uj ref. és ágostai egyházak, kapuczinus szerzet, lovas-kaszárnya, kir. academia, gymnasium és normalis tanoda, az elemi iskolákat nem is emlitvén. Csesztivó György orvostanár alapitott egy intézetet, mellyben évenkint 6 férfi és 6 nő, kik városbeli adófizető létükre elszegényedtek, szállást, ruházatot és élelmet nyernek. Dudek Dániel ur pedig a sajnálandó megesett nőszemélyek számára alapitott rendes szülőházat. Van itt takarék-pénztár is. A város összes jövedelme 1846/7-ben volt 51,782 f. 4 kr., kiadás 50,180 f. 54 kr. Mulató kertje egyetlen egy van, mellyet gr. Rhédey Lajos volt bihari főispánhelyettes ajándékozott a városnak. Mind a 4 város mulató közönsége nyári napokon itt központosul; derék vendéglővel, fördőházzal, és szép árnyékos fasorokkal és ligetekkel. Ezenkivül a híres váradi meleg fördők is erősen látogattatnak a váradiak által. Ezek a várostól csak egy kis órányira esnek, s Pecze-Sz. Márton és Hajó faluk határában vannak. A két fördő, t. i. a Felix és sz. László czimüek egymástól csak egy negyedórányira feküsznek, elegendő lak- és fördő-épületekkel. (Lásd bővebben Pecze-Sz.-Márton leirását). – Várad-Olaszi, fekszik Nagy-Váraddal átellenben a Sebes-Körös jobb partján, s mellette keletnek nyuló szőlőhegyek alatt. Házak száma 933, mellyből 622 polgárok, 311 nemesek birnak. Népessége 7422 lélek, u. m. 3653 r. kath., 2448 ref., 902 g. kath., 175 n. e. óhitü, 124 ágostai, 120 zsidó. Polgárok vannak 622, választott polgár 74, kik őrködnek a város jogai felett s némelly jogokat gyakorolnak, u. m. jegyzőket választanak, birót és tanácsnokokat jelölnek ki, s ezekből nevez ki aztán a püspök; egyébiránt a város régi szokását megtartja annyiban, hogy a püspök két tanácsnokot, a főbiró hasonlóan két tanácsnokot nevez ki önkénytesen. Határából a belső telkek 372 hold (1100 négyszögölével), legelő és kaszáló 1304 h., Körös vize fele 50 h., szőlőhegy 3900 h., püspöki fáczános kert 50 hold; ebből a püspök bir 350 h. kaszálót; a város községének pedig közczélra van 110 h. rétje, és 75 h. szántóföldje. A többit polgárok birják s az urbér ide soha be nem hozathatott. A szőlőhegy Nagyváraddal annyira közös, hogy ha a szőlőbirtokos várad-olaszii, akkor a püspöknek, ha nagy-váradi, akkor a káptalannak, ha idegen, akkor a püspöknek ad dézmát. Van itt 16 kereskedő, 255 kézmüves, 1 nagyobbszerű eczet-, 1 ráma-aranyozó-, és több apró szivargyár. Jelesebb épületei: a deák püspök nagyszerű kastélya, mellette a roppant székes főegyház két toronynyal; e mellett a papnevelő-intézet, s a kanonok urak emeletes, szép kertekkel ellátott házai sorban; a vármegyeháza 150 kamarával készült egyes börtönnel; a praemonstrati szerzet zárdája, templommal és convictussal együtt; katonanevelő-intézet, s mellette a városi paroch. kath. szentegyház; az irgalmas barátok, apáczák szerzetei szentegyházakkal; a ref., g. kath. egyházak és iskolai épületek; s b. Radák háza, mellyben székel a casino, a lazarét és koldusok háza, több csinos, tágas udvarokkal és kertekkel ékesitett uri lakok. Tanitó és jótékony intézetei igen számosak. Illyenek 1) a Salamon nevelő-intézet, hol 45 árva neveltetik; 2) Némethi alapitvány, mellyet Némethi váradi kanonok alapita 1823-ban 41 nevendékre; 3) Molnár alapitvány, Molnár váradi kanonoktól alapitva 1826-ban. Ez intézet jótékonyságából 10 Debreczenbe járó nevendék huz pénzbeli segedelmet; 4) Lajcsák alapitvány; ennek jótékonyságában 16 vallásos gyermek részesül; 5) alapitvány a görög egyesült oláh nevendékekre az oláh seminariumban, Darabanth váradi g. kath. püspök által alapitva, hol 30 gyermek neveltetik; 6) királyi convictus, a praemonstrati szerzet kanonokai felügyelése alatt; 7) nagyherczeg Mihály magyar gyalog ezred nevelőháza, 48 ingyeni és 10 fizető nevendék számára; 8) r. kath. seminarium, saját jószágaiból fentartva; 9) kis ref. gymnasium 3 oszálylyal; 10) kath. normalis és az apácza szüzeknél leánytanoda. Jótékony intézetek: 1) a nemes vármegye kórháza, 1802-ben alapitva 32 betegágyra. Nevelte az alapitványt Lajcsák Ferencz püspök 2000, s Tágen János nagyprépost 50,000 pengőforinttal; 2) az irgalmasok kórháza, váradi kanonok Gyöngyösy György által alapitva 1792-ben, mellyet Ehrenfels Pál ugyancsak váradi kanonok tetemesen szaporitott, 18 betegágyra, 16,000 pforint tőkével, mellynek azonban jó része veszendőben van; 4) koldusápoló intézet a központi 4 város által 1840-ben alapitva, 6000 pft. tőkével 40 szegényt táplál; 4) apostolok alapitványa, 12 szegény számára, leginkább a deák püspök kegyességéből fentartva. – Harmadik része Váradnak Várad-Váralja. E városnak semmi határa nincsen, mert csak a vár földén fekszik, kivevén 100 hold rétet, mellyet a k. kamara maga használ. A házak száma 287, mellyből a keresztények 215, a zsidók pedig 72 birnak. Népessége 3000 lélek, kik közt zsidó 1000, r. kath. 928., ref. 675, ágostai 50, n. e. óhitü 213 g. kath. 134. Van itt egy synagóga s egy királyi sóház; 75 keresztény, és 42 zsidó kézmüves. A város északi oldalát mossa a Sebes-Körös; a Pecze vize pedig déli oldalán folyik el, számos malmokkal és gubakallókkal, mellyeket debreczeniek használnak. Legnevezetesebb épülete a vár, melly erős bástyákkal és széles sánczokkal vétetik körül. Hajdan sokkal nagyobb kiterjedésü volt, mint ez látható az 1496 és 1598-ik évekről rajzban meglevő Nagyvárad térképeiről. – Negyedik része a városnak Várad-Velencze. Lakik itt 180 házban 1500 lélek, kik közt r. kath. 747, n. e. óhitü 350, zsidó 200, ref. 120, g. kath. 83. Kézmüves van 45. Kath. és óhitü anyatemplomok. Határa 1850 hold, mellyből urbéres szántóföld 800 h., legelő 300 h., erdő 400 h., kaszáló 200 h., a Körös által bekavicsolt rekettye vesszőt termő térség 150 hold. Uri majorság az erdőn és a rekettyésen kivül semmi. Vásárt nem tart. – Ezeket előrebocsátván lássuk röviden Nagy-Várad történetét. Első eredetét Váradnak, Bonfin Sz. László királynak tulajdonitja. Lázius pedig Lib. 12. sect. 2. cap. 1. fol. 1091. Szent Istvánnak. Az első vélemény hihetőbb, mert Szent László halála után több királyok is különösen kedvelték Váradot, s temetőhelyüknek választották. Ugyanis Sz. Lászlón kivül, ki itten 1080-ban püspöki széket rendelt, még itt temettettek el: II. István, II. András, IV. László, Beatrix, I. Károly második hitvese, Mária Zsigmond hitvese, és maga Zsigmond király és német császár. Kiváltképen nevezetessé tették e várost a számos szerzetek és szentegyházak, (némellyek 72 mondanak), és az igazságnak tüzes vassali megvizsgálása, melly 1214-től fogva 1235-dik évig tartott. Lásd felőle e czimü könyvecskét: Ritus explorandae veritatis. A praemonstratiak először itt telepedtek meg Magyarországban 1130-ban. Melly jeles virágzását a városnak elsőben a tatárok tevék semmivé 1241-ben; majd a kunok pusztitásai, s a III. András, Ottó és I. Károly alatti belső villongások akadályoztatták azt. Kedvezőbb idő következett reá I. Lajos, Zsigmond, de kivált Corvin Mátyás alatt, ki Sz. László által alapitott szentegyházát jelesen meggazdagitotta, Bihar vmegye főispánságát pedig Vitéz váradi püspöknek ajándékozá; s ettől az időtől fogva 1779-ig bihari főispán mindig a váradi püspök vala. Sokat tettek Várad szépitésére s hirére a püspökök is, különösen Thurzó Zsigmond, Perényi Ferencz, a ki Mohácsnál esett el, Czibak Imre stb. 1538-ban itt békesség köttetett Ferdinand és Zápolya János közt, mellyben egymást kölcsönösen elismerték királynak. Ostromot szenvedett 1556-ban, s Ferdinandtól Isabellának átadatott. Ezután a várost csaknem mindig az erdélyi fejedelmek birták, kik itt gyakran laktak, sőt Zápolya János Zsigmondot, Petróczy és Bebek itten nevelték. 1598-ban a törökök által hiában ostromoltatott. 1566-ban Keresztury szerint a káptalan tagjai, Rhédey nagyprépostot kivéve, leölettek, s a káptalan megszüntettetett; ez csak 1693-ban állittatván vissza. Martinuzius György életében a reformatio ide be nem jöhetett, hanem már 1558-ban több követőkre talált, kik itt tüstént nevezetes főiskolát és könyvnyomdát állitottak. 1660. jul. 14-kén Ali basa 60,000 emberrel körülkeritette a várat és a várost, s azt aug. 27-kén, capitulatio mellett el is foglalta, s a várban több pusztitások mellett Sz. Lászlónak érczből öntött lovasszobrát összetörte, más magyar királyok állóképeivel együtt. Az őrző sereget pedig 200 szekeren Debreczenbe szállittatta, melly alkalommal a váradi tanuló ifjuságnak azon része, melly a vár oltalmában el nem hullott, Mártonfalvy György professor alatt Debreczenbe jött, s itt vette kezdetét a debreczeni iskolának növekedése, melly aztán annak collegium nevet szerzett. 1692-ben 4 évi sanyaru ostrom után Häusler cs. tábornok visszavette a várat a Töröktől. Ekkor, hid nem levén a Körösön, Várad-Olaszi Nagy-Váradtól külön birót választott, miért I. Leopold neheztelését nyilvánitá, s megparancsolá az együttmaradást. 1703-ban a Rákócziak által mindjárt ostrom alá vétetvén, ez alul Herbeville cs. tábornok által felszabadittatott ugyan, de tábornok b. Palocsay és Bóné által 1706-ban ismét bekerittetvén, három évig olly sanyaruan ostormoltatott, hogy a pénzből kifogyott várparancsnok Bekker, mindenünnen összeszedett rézedényekből vala kénytelen pénzt veretni illy felirással: In necessitate Varadinensi. A káptalan Nagyváradot földesuri hatalma alá akarván hajtani, a város, roszlelkü jegyzőjét Lantos Jánost, megbizá egyezkedésre, s ennek köv. keletkezett 1722-ben egy III. Károly megerősitő jóváhagyása melletti accorda, mellyben a városnak több uri jogai a káptalannak átengedtetnek. Ezekből azonban több jogokat egész a mai időkig híven megőrzött a város elöljárósága; jelesen korcsmáltatási, mészárszéki jogait, szántóföldeit szabadon müveli, telkeket szabadon oszt, pénztárával maga rendelkezik; polgári perei felett minden megszoritás nélkül itél; különben a versenygések soha sem szünvén meg, jelenleg is curialis per van folyamatban a város végsorsa iránt. Ellenben Várad-Olaszi nem volt olly szerencsés mint Nagyvárad; mert erre ismét a püspök tevén kezét, ámbár urbér alá nem hajtathatott soha, de földesuri jogaiből kivetkeztetett. Az örökös villongások megszüntetése végett Patachich Ádám egy rendelvényt adott ki, mellyben a várad-olaszii nemesség mindennemü adózástól fölmentetett, s e rendelvényt 1762-ben nov. 12-kén Mária Terézia is megerősité; de e rendelvény a szegény adózó polgárokat még jobban sujtván, pört kezdettek, de ez Lajcsák Ferencz püspöksége alatt, a kir. kabinetben, kivevén azt hogy Várad-Olaszi rendezett tanácsunak elismertetett, nem igen kedvezően üte ki a szegény város részére. – 1777-ben Mária Therezia az egyesült óhitüek részére püspökséget és káptalant állitott fel Nagyváradon. 1836-ban jul. 10-kén iszonyu tűz emészté el Nagyvárad déli részét a várral, sóházzal, kapuczinus szerzettel, az oláh templomokkal együtt. Végre 1849-ik augustus elején itt vonult által Görgey Arad felé egész seregével, nyomban követvén őt Paskevich muszka tábornagy 120,000 emberével. Nagyvárad, több jeles hazafiakon kivül, születéshelye a nagy tudományu és ritka ékesszónok Pázmán Péter cardinal és esztergomi érseknek, ki itt 1570-ben Pázmán Miklós és Massai Margit szüléktől láta világot. Jelenleg Nagyvárad székhelye a váradi kerületi főispánnak, melly kerület kiterjed Szathmár, Szabolcs, Alsó v. déli, Felső v. északi Bihar, Békés, Csanád, Arad vármegyékre, s a volt Hajdukerületre.
