Temesvár
Temesvár, királyi város, Temes vmegyében, s fővárosa a mostani szerb vajdaságnak és temesi bánságnak, Szegedhez keletre 13, Pesthez 37 mfd távolságra, lapályos vidéken, mellynél fogva levegője nem a legjobb, s a lázok nagyon uralkodnak. Különben egy vala a legcsinosabb s legszebb városaink közül, de az 1849-ki ostrom alkalmával igen sokat szenvedett. Áll t. i. Temesvár magából a belvárosból, egy várból és külvárosokból. A vár és belváros köröskörül kőfallal és erős sánczokkal van bekeritve, minélfogva az osztrák birodalom első rangu erősségei közé soroztatik. Külvárosai közt legszebb a Józsefváros. Itt megy el a Bege hajózható csatornája, melly a város kereskedését igen előmozditja; sőt az ivóviz is ebből vezettetett csöveken át a városba, de az ostrom óta, a midőn a Begében épen semmi víz nem volt, elfogván azt a magyarok, vizet csak kutakból isznak, s a nagy csatornai közönséges kut romokban hever. Temesvár székhelye a szerb vajdaság és temesi bánság polgári és katonai főkormányainak, a fő felebbviteli és megyei törvényszéknek, egy kincstári igazgatóságnak, főpostahivatalnak, a csanádi romai kath. püspöknek, káptalannak és seminariumnak; a temesvári n. e. óhitű püspöknek. Van itt továbbá kath. lyceum és gymnasium, polgári és példány iskola, szinház, só, harminczad hivatal, takarékpénztár, stb. Kórházai közül az irgalmas barátoké különösen kiemelendő. Népessége a városnak 1848-ban 19,081 lélek volt, de a háboru súlya miatt jelenleg hihetően kevesebb. Legtöbben vannak köztök romai katholikusok, aztán n. e. óhitüek; de az itt egyesült reformatusok és ágostaiak összesen csak 600 főre mennek; s a héberek is majd megközelitik e számot. Nyelvet illetőleg németek, szerbek, oláhok, magyarok. Mindenik hitfelekezetnek helyben van papja és temploma. A kézmüvesség és kereskedés itt igen virágzó; a Begén levő malmok hires lisztet őrölnek; van egy bőr, stearingyertya, szivar és vegytani termékgyár (ez utóbbi Mehalán), több posztós és timár. Fő kereskedési czikkek a gabona, liszt, szilvapálinka, méz, viasz, gyapju, nyersbőr, szarvasmarha és sertés. – Temesvár I. Károly idejében már nevezetes város volt. 1413. Hunyady János várat épittete, s azt jól megerősité. Kinisi Pál mint temesi bán és parancsnok itt lakott; Dózsa György pedig a fellázadt parasztok vezére 1514-ben ugyan itt Báthori István és Zápolya János által megveretvén, borzasztó kinzásokkal végeztetett ki. A törökök 1552-ben Losonczy várkapitánytól a várat capitulatio erejénél fogva elfoglalván, magukat benne annyira megfészkelték, hogy csak 1716-ban vehette azt vissza Eugen herczeg igen elszánt és kemény ostrom után. Végre az 1848/9-ki magyar forradalomban, kivált utolján a magyar seregek által igen komolyan ostromoltatott, s már csak nem kénytelen vala magát feladni, midőn aug. 9-kén b. Haynau osztrák fővezér osztrák és orosz seregekkel s magyarokat közel Temesvárhoz megtámadta, s igen véres ütközet után megvervén, a várat is felszabaditá.
