Szendrő
Szendrő, magyar m. v. Borsod vmegyében, a Boldva kies völgyében, közel a folyamhoz, egy fölötte északra emelkedő hegy alatt, körül hegyes vidéken; Miskolcztól északra. Edelényen keresztül 2 4/16 állomásra, Határkiterjedése, a hozzá csatolt Garadna, Szent-Miklós, Ivánka, Kazincz és Csehi pusztákkal együtt 10938 hold, szomszédai Galvács, Abód, a garadnai részen Szendrő-Lás, puszta Kazincz felől Nyárád, Kelecsény, továbbá Szuhogy, Alsó-Telekes s végre Csehi puszta felett Szalonna helységek. A nevezett határ kiterjedésből belsőség 236, szántóföld 3257, rét s legelő 2596, szőlő 206, erdő 4443, használaton kivüli 200 hold; ebből 12 18/32 telek felszabadult urbériség. A föld urbéri osztályzat szerint a harmadik osztályba tartozik ugyan, de midőn a Boldva által nem rongáltatik meglehetős termékenységü; szőlője középszerü borral fizet, erdeje makkal bővelkedik. Lakóház van 305, lakos 2135 ezek közül 1318 rom. kath., 30 g. kath., 559 ref., 27 evang., 201 zsidó. A r. kath. és reformatusoknak helyben van anyaegyházuk, amazokéhoz Abód, Galvács, Meszes, Szalonna Vány, és Csehi, Ivánka, Királykút fiókegyházak is tartozván; zsidók is birnak synagógát. Ékesiti a várost gróf Csáky várkastélya, melly a régi vár omladékain épült. A város alatt elfolyó Boldva 2 vizi malmot hajt. Birtokosok itt gr. Csáky Zsigmond, gróf Csáky Jánosné és Istvánné, s Gencsy József, ezenkivül a határ egy részében peralku utján 75 nemes család. A határhoz kapcsolt puszták birtokosai gr. Csáky családon kivül következők u. m. Csehi pusztáé Vattay, Fodor, Pásztor, Garadnáé, Papp, Okolicsányi, Széky, Puky, Sz.-Miklósé Fáy Barrabásné és Berzeviczy Lajos urak.
Vég-Szendrő vára hajdan a török ellen nevezetes erősség volt, erős kőbástyákkal, őrtornyokkal, sánczokkal ellátva. Hogy ki épitette, a régi történetek homályában fekszik; mererősitette Bebek György, ki azon időben Kassától fogva több várak birtokosa volt. Erről Beél Mátyás Istvánfy után következőleg ir. „Is vero (Georgius Bebek) quum a Solimanno ardentissimis precibus Johannis Sigismondi Transylvani, anno sexagesimo et quinto, post millesimum et sexcentesimum, liberaretur, gratum ei se praestiturus, contempto Caesare, summum copiarum transylvanicarum imperium amplexus est, junctisque sibi Turcis et Tartaris, continuis itineribus has is partes ditionem suam repetiturus properavit. Id ubi Svendius (Svendi) intellexit, adventum Bebeci antevertendum esse ratus, quanvis uxor ejus Sophia Báthori caesaris partes tueri videbatur, tamen huic parum fidens, Senderonem cum ipsa in aliam arcem munitissimam Szadvariam profecta esset, immissis militibus, qui in subjecto oppido, stipendiis caesareis alebantur, liberumque videbant, in eam adgressum, occupavit, ejectisque foeminae custodibus, militem caesareum imposuit (Istvánfy Lib. XXII. f. 284.) Ez idő után egy sorsa volt e várnak Ónod, Diósgyőr, Putnok s a t. szomszéd várakkal, volt Bocskai, Bethlen, Rákóczy birtokában, míg nem Rákóczy Ferencz alatt egészen elpusztittatott. A városban látszanak még egy zárda maradványai is, mellyet 1660. Wesselényi Ferencz épittetett.
