Szeged, Szegedinum, Szegedin
Szeged, Szegedinum, Szegedin. Ezen régi nevezetes és népes város fekszik Csongrád vmegyében, az ész. szél. 46 °/ 16 1/ 20 11/, és k. h. 37/° 49 1/ 30 11/ alatt, a Tisza jobb partján, ott, hol a Maros a bal oldalon vele összefolyik, sik térségen, Pesthez 21, Szabadkához 4, Temesvárhoz 14 mfdnyi távolságra. Áll a belső városból, vagy Palánkából, a Sz. Rókus, felső, és alsó külvárosokból, s mindenikben van egy kath. paroch. szentegyház, s a két utolsó városban minoriták, és sz. ferencziek teszik a plebania szolgálatot. A búza piacz (Fruchtmarkt) több sor házat foglal magában, s jelenleg a városnak ezen része igen szép kezd lenni. Vára, melly hajdan nagy erősség volt, ezen nevet most nem érdemli, s katonai és fenyitőházi épületekből áll. A vár és város között lévő térségen a nagy vásár, a Rókus városban a baromvásár szokott tartatni. A Tiszán való általmenetelre a vár szegleténél egy hajóhid szolgál. A házak többnyire alacsonyak, de lehet emeletes házakat is számosan látni, kivált a belvárosban. Jelesebb épületek a két kath. parochialis, s a minoriták, és a sz. ferencziek igen régi nevezetes szentegyházain, és zárdáin kivűl: a n. e. óhitüek szép temploma a belvárosban, a derék és alkalmas oskola épület, a pompás és jó izléssel készült városháza, a várral általellenben, a roppant polgári ispotály a Rókus városban, a sóházi épületek, stb. Van itt még egy kisebb óhitű szentegyház, és synagóga. Népessége a városnak: 35,861 lélek, kik közt, 1589 n. e. óhitű, 54 evangelikus, 43 reformatus, 681 zsidó, a többi r. kath., s nyelvökre nézve általjában magyarok, mert a kevés ráczok, görögök, németek, és zsidók nagyobbára szinte értik és beszélik a magyar nyelvet. Határa Szegednek roppant kiterjedésű, s 187,682 holdat foglal magában; földe kevés részben fekete agyag, sokkal nagyobb részt sárga és fekete homok. Lakosai sok és szép szarvasmarhát, jeles lovakat (kivált mellyek mezőhegyesi ménektől származnak) igen sok juhot és sertést tartanak, szőlőskerteket mivelnek, a dohány termesztést nagyban űzik és fuvaroznak. Továbbá számos és mindenféle kézműves találtatik itt, igy szinte egy szóda-gyár, könyvnyomtató intézet, s mintegy 80 malom a Tiszán. Túl a vizen pedig Új-Szegeden (már Torontál vmegyében) hazánkban leghiresebb hajó-csinálás létezik. Kereskedésre kedvező fekvés lévén a városnak, ez valóban nagy fontosságu, kivált dohányra, gyapjura, gabonára, épületi fákra, és marhára nézve. Továbbá a szegedi szappan, mind szépsége, mind olcsósága miatt kapós áruczikk lévén, ezzel jövedelmes kereskedés űzetik, kivált pesti vásárok alkalmával. Végre a török tartományok, és az austriai birodalom közt folytatott transitó kereskedésből nevezetes hasznot lát. Mind ezen hasznok következésében Szegednek polgárai vagyonosok, e mellett hiven megtartották ősi szokásaikat, erényeiket, minélfogva most is egyenes lelkű, vendégszerető, és buzgó hazafiak, kik közt minden időben, részint a katonai és polgári pályán, részint a tudományokban többen jelesen kitünteték magukat. Van itt egy jó karban álló kath. gymnasium és philosophiai oskola (lyceum), a kegyes oskolabeli atyák vezérlése alatt, emlitést érdemlő phisikai eszközök gyüjteményével; capit. oskola, egy nagy országos fenyitőház, mellyben nem csak magyarországi, hanem más austriai tartománybéli rabok is tartatnak; sóház, és só szállitási-hivatal, harminczad posta tisztség, roppant polgári ispotály, kaszárnya, több gyógyszertárak és vendégfogadók.
Eredete a városnak bizonytalan, de a régi irományok szerint II. András idejében kezdett gyarapodni. IV. Béla a tatár pusztitás után Tápé faluval ajándékozta-meg a vissza költözötteket, hozzá kapcsolván még Vártót. Szabadságait, s kiváltságait Szegednek igen számos királyok részint megerősitették, részint ujakkal is pótolták, nevezetesen, I. Károly, Zsigmond, Corvin Mátyás 1454. és 1469-ben, II. Ulászló 1498-ban, Maximilian, II. Ferdinand 1631-ben, III. Károly 1719-ben. Királyi város lett 1715-ben. Nevezetesebb története e következő: Itt köttetett meg 1444 jun. 13-kán a békesség a török és I. Ulászló közt, mellynek felbontása a várnai ütközet által olly érzékenyen megboszultatott. 1458-ban december hónapban, a magyar Rendek itt országgyülést tartván, III. Fridrik ellen a háborút elhatározták. II. Ulászló alatt a hires csehekből álló fekete sereget rablásai miatt, Kinizsy Pál Szeged környékén tette semmivé. Ugyan II. Ulászló alatt Dózsa György, fellázadt pór-hadával Szegednek indúlt, de itt a polgárok felfegyverkezvén, Csanádnak vette útját. A mohácsi veszedelem után Zápolya János közel 40,000 emberrel itten állapodott meg, s Solimán hazamenete után innen indult Budára. 1551-ben Muhamet nagy vezér a várost elfoglalta, itt várat épittetett, s ezután egész 1686-ig török kézben maradt. 1709-ben és 1710-ben nagy döghalál, 1777-ben 1788-ban éhség uralkodott. A többszöri árvizeket, s tüzeket elhallgatván, csak azt emlitjük, hogy legközelebb 1836-ban augustus és september hónapokban a nagy szárazságon kivül, még a gyakori gyujtogatások is rémítették a szegény lakosokat. 1849-ben juliusban a magyar országgyülés Pestről ide költözött, de innen csakhamar Aradra kénytelenitették székét áttenni.
