Szarvas
Szarvas, magyarosodni kezdő tót m. v., Békés vmegyében, Körös vize partján, Mező-Túrhoz 3 mfdnyi távolságra. – Régiségét mutatja az, hogy itt római pénzek, hamvedrek ásattak ki, s egy a fejérvári káptalanban található oklevél azt tartja, hogy 1304-ben bizonyos gróf Budun Zovard nemzetségéből birta volna. – Hajdani várát ki épitette, nem tudhatni, de hogy 1566. a gyulai vár eleste után az is török kézre került, az bizonyos. Azonban 1595. Maximilián hg visszavétette, s hihető, hogy egész 1677-dik évig a keresztényeknél maradt, melly évben ismét elvesztették, míg végre 1685-ben a mieink által visszavétetvén, egészen széthányatott. A vár udvarának közepe ott volt, hol most az evang. nagy templom áll, 1685. után a helység maga is elpusztult, s csak 1722-ben ülték meg ezt újonnan némelly Csabáról és Aszódról jövő evang. tótok. – 1731-ben vásári, 1743-ban vám-privilegiumot nyert a város. 1739. döghalál uralkodott. 1747 némellyek Apatelekre (Aradban) s ismét mások 1754-ben Nyiregyházára kivándoroltak, s ez által alapját vetették e most is virágzó városnak. 1790 Tessedik igazgatása alatt Practico-Oeconomicum Institutum állittatott, de a melly – fájdalom! – régen elenyészett.
Ékesitik a várost gróf Bolza kastélya, s angolkertje, a Körösön túl egy gyönyörü narancsos, a hajdan industrialis, most pedig T. Lehóczky ur gyümölcsöskertje, az evang. templomban lévő hires orgona, de leginkább az evangelikusok virágzó gymnasiuma, melly a földesuraság nagylelkü segitségével csak 1836-ban hozatott ide által Mező-Berényből. A gymnasium megalapitására az uraság N.-Kondoroson a legelőből adott 5 sessió földet, fűvészkertnek 27 holdat, ben a városban két malomnak való helyet. A gymnasiumon kivül az alsó fiú- és leány-oskolák is jó karban vannak. – Van itt továbbá r. kath. paroch. templom, evang. szentegyház és anyaekklézsia, több csinos urasági épület, gyógyszertár, könyvnyomda, vendégfogadók, s a Körösön derék hid. Népessége 16,452 lélek, kik közt 925 kath., 15,340 evangelikus, 142 ref., 45 n. e. óhitü. Eredetükre nézve tótok ugyan, de magyarul kevés van, ki nem tudna. A város szolgálatja, a jegyzőkönyvek s a számadások magyar nyelven vitetnek. – A szarvasi számos mesteremberek vásárra Erdélybe eljárnak; a földmivelőkre is a derék Tessedikről ragadt némi józanabb gazdálkodás, nevezetesen luczernát, lóherét sokat termesztenek, s ezek magvaiból szép pénzt vesznek be, valamint gyümölcsfáik nemesitésére is több gondot forditnak, mint más alföldi helységek.
Határa, a kákai, halásztelki, csákói, n. kondorosi, szénási, décsi, és csejti pusztákkal, mind szélességben, mind hosszaságban könnyen kiterjed 2–3 mfdnyire, s rajta a tanyák szétszórva ugy látszanak, mint meg annyi kis faluk; a határ laposabb részét a víz gyakran járja, ugy hogy némellykor Túrig lehet csónakon menni. – Földje fekete porhanyós agyag, s olly termékeny, hogy itt a kukoricza vetést úgy tekintik, mint földjavitást, melly egyszersmind arra mutat, hogy rendesen nem szokták megmivelni a földet, trágyázni pedig épen ritkán. Legelője, rétjei nagy kiterjedésüek; szőlője is sok van. E szerint a természet bőven adott ezen vidéknek buzát, bort, jó kerti gyümölcsöt, dinnyét, mézet, mindenféle zöldséget, vad sáfránt, lóhert, vad galambokat, vizimadarakat, vadréczéket, sok túzokot, nyulat, rókát, s néha farkast. Számos szarvasmarháin, lovain, sertésein kivül 50,000 juhot tart, nagy részt közönséges birkákat. A Körös vizében, melly mind embernek, mind marhának jó italul szolgál, – fognak sokféle halat, rákot, csíkot; – továbbá ezen hozzák le az Erdőhátról a tűzi- és szerszám-fákat, Csongrádtól pedig felfelé a tiszahátiak jóféle kormos, pogácsa, masánczki almával szolgálnak. – Egyébiránt fogyatkozásai közé tartozik az, hogy fája nincsen, továbbá ki van téve az áradásoknak, a nagy orkán-szeleknek: marhadögnek, ragadó nyavalyáknak, különösen pokolvarnak (carbunculus), s sok házi férgeknek. – Egész urbéri telek 325 van, ide nem számlálván nehány szabad telkeket, mellyeket az uraság a városnak, tisztviselőknek, ekklézsiáknak, s oskoláknak használatul általadott. F. u. gr. Batthyáni István, gr. Bolza József, gr. Eszterházy Mihály, gr. Mitrovszky Vilmos.
