Szakolcza, (Skalicz, Skalicze)
Szakolcza, (Skalicz, Skalicze), szab. kir. város, Nyitra vmegyében, a vármegye északnyugoti csucsában, Morvaország szélén, a Morva vize mellett, Posontól 14, Holicstól 1 1/4 mfdnyi távolságra. Eredetére némellyek még a Marahanusok idejére teszik. A II. András leveléből, ki ezen hely birtokában Tamás nyitrai főispán fiait Sebus és Sándor bazini és szt.-györgyi grófokat ujolag megerősitette, s hogy ezen emlitett grófok népesitették meg ezt, az látható IV. Béla 1256-ki adományleveléből. – Mikor szabadult fel ezeknek birtoka alól, nem tudhatni, de a XIV-dik század vége felé már királyi helység vala, s szab. királyi várossá első Lajostól tétetett 1372-ben. Egyébbiránt Szakolcza más több hazánkbeli városokkal együtt sokat szenvedett a hajdani időkben; kivált a husszitáktól sokat ostromoltatott, s többször megvétetett. Corvin Mátyás Podiebrad ellen menvén, – seregével itt több napokig pihent. – 1605-ben Bocskay vezére Dengeleghy elfoglalta; hanem a császáriak rárohanással visszavették, s felgyujtották. A Bethlen háborujában Rauber nevü császári parancsnok árulással ezeknek általadta, s csak a nicolsburgi békességgel jött vissza. – 1682-ben Tököli hirtelen meglepvén, seregét ezen környékről pótolgatta. Az utolsó Rákóczi-zendüléskor pedig Ricsán cs. kir. tábornok a morvaiaktól segittetve – elűzvén a városból a Rákócziakat, – a város falait ledöntette; s a katonák a házakat felprédálva, hamuvá tették.
A mostani város kőfallal keritett, elég csinos házai többnyire emeletesek és kőből épültek. – Nevezetesebb épületei: az igen régen épült kath. paroch. templom, mellyet még 1104-ben épitett valami Prunis János nevű gazdag szőlőbirtokos; továbbá a régi jesuiták temploma és klastroma, melly klastromban van a kath. kisebb 4 osztályu gymnasium (1824-ben 145 tanulókkal); az irgalmas szerzet épülete; a városháza; a Stibortól fundált gazdag ispotály; az evang. szentegyház; synagoga, s a t. – Lakosai 6176 főre mennek, s ezek közt 5257 kath., 841 evang., 178 zsidó van. – Nyelvökre nézve többnyire tótok, kevés németek; egyébiránt vagyonosok; Morvaországba erős kereskedést űznek; 109-re menő posztósai jó közönséges kék posztót csinálnak; délkeletre fekvő szőlőhegyeiben bort termesztenek, s tágas kiterjedésü határjokban szép szántóföldeket, réteket birnak. A Morvában való halászat s a városon kivüli szélmalmok is szép jövedelmet hoznak be. – Van itt továbbá egy könyvnyomtató intézet, hol csak imádságos könyvek és kalendáriumok jőnek sajtó alá, s tót nyelven; több kisszerü posztógyár; nagy kő- és márvány bánya, s jó nagy erdő.
