Szakál, magyar falu, Bihar vgyében, a Sárrét déli részén, nagy lapos és vizenyős helyen, ut. postája Nagyváradhoz 3 mfd., Népessége 716 lélek, kik közt gör. nem egyesült 574, reform. 142. Az óhitüek oláh eredetüek. Óhitü és ref. parochia, 24 1/8 urbéri telek, egész telkesgazda 22, zsellér 12, lakó 20, mesterember 5. Határa, mellyet a Sebes-Körös árja nagyon rongál, tesz 3707 holdat s 39 négyszögölet, mellyből urbéri szántóföld 891, majorsági 702 h.; urbéri kaszálló 397, majorsági 1400 hold; urbéri legelő 248, majorsági 248, és 17 hold majorsági erdő. Földe gazdag termékenységü volna, ha a Sebes-Körös néha az egész határt el nem boritaná, s az anyaszénát el nem seperné. Szénája különösen jó terem, s azért a szarvasmarha-tenyésztés virágzó karban áll. Folyóvize a Sebes-Körös, melly a helységből egy dülő földnyire foly el, s ben a helységben van egy patak Ér nevezet alatt, melly a Sebes-Körösből vevén eredetét, annak áradásával e patak is megáradván, szinte egész helységet elboritja. Különben a Sebes-Körös medre is magasabban áll, mint a körülfekvő szántó- s kaszállóföldek. – Birtokosai: Sztadió Károly és János, Ercsey Lajos, Szarka Gábor, Borbély Sámuel, Balku József, özvegy Kölcsey Sámuelnő, Fényes Klára, özv. Csapó Ferencznő, Nadányi Borbála, Rácz Sándor, Sebes Gábornő, Sápi.