Sopron
Sopron, németül (Oedenburg), deákul (Sopronium), igen régi, s hazánkban egy a legszebb, s legnevezetesebb királyi városok közül Sopron vármegyében, mind Bécstől, mind Posontól 8, Pesthez 28 mértföldnyi távolságra. Eredete igen régi, s Bonifacius és Ranzanus romai gyarmatnak gyanitják, mellyet ide Sempronius vezetett. Lazius pedig ugy vélekedik, hogy Sopron nevét nem Sempronius Grachustól vevé, hanem Apronianustól, I. Bálint császár pannoniai kormányzójától. Oedenburgnak németül azért nevezik, mert N. Károly császár, és III. Henrik elpusztitották, később németekkel ujra megültetvén. Annyi bizonyos, hogy Sopronnál vette kezdetét Scarabantia romai város és gyarmat, melly a Rábaközig terjedt, mint ezt a kiásott romai régiségek, pénzek, emlékek bizonyitják. Első szabadságát némellyek szerint IV. Henrik német császártól nyerte, mivel a polgárok Salamon magyar királynak Nándor-Fejérvárnál a bissenusok és bolgárok ellen kitünő szolgálatot tettek. Erre azonban semmi próba nincs; hanem annyi igaz, hogy Imre, IV. Béla, V. István szép szabadságokkal ajándékozták meg, mellyeket Kun László 1277-ben megerősitett. Továbbá I. Károlytól 1313-ban, 1317, 1338, I. Mátyástól 1464; Ulászlótól 1498; II. Lajostól 1524; I. Ferninandtól 1533; Maximiliantól 1576; I. Leopoldtól 1701, I. Józseftől 1706-ban jeles kiváltságokat kapott. Nevezetes e város arról is, hogy itt 4 országgyülés tartatott, és 2 királynő koronáztatott. 1490-ben Mátyás halála után Maximilián a várost elfoglalta. 1605. törökök, tatárok és hajduk ostromolták, de jun. 6-kán Trautmansdrof az őrsereg vezére kicsapván, az ellenséget elszélesztette. 1676. nov. 29-kén külvárosaival együtt leégett. 1706. a kuruczok ágyukkal és bombákkal ostromlák, de a külvárosokat sem vehették be. – Maga a belváros kicsiny, de rendesen épült 3 kapuval; a külvárosok ellenben messze terjedtek, s elég csinos házakból állanak. Belvárosának minden utczái és a külsők is többnyire járdával vannak ellátva. A külváros szentegyháza régi góth izlésben emlitésre méltó. A város tornya, melly az országban legmagasabbnak tartatik, különösen szép izlésre épült. Sz. Benedek, előbb Sz. Ferencz szerzete templománál igen szép torony góth módra faragva kőből van összerakva a szentegyházzal együtt. Emlitést érdemlenek még a domokos szerzetesek kéttornyú szentegyháza, az ágostaiak nem annyira diszes, mint igen czélszerü, toronytalan temploma, az orsolya szüzek kicsiny szentegyháza, az uj vármegyeház, a Casino igen jeles épülete, s több csinos magánházak. Van itt egy társas káptalan, harminczadhivatal, posta, sóház, kath. gymnasium a sz. benedekiek alatt, virágzó ágostai lyceum, mesteriskola, és különös ágostai polgári tanoda, mellyben az elemi tudományok, és mesterségek tanittatnak, katona nevelőház a 48-di számu magyar gyalogezred számára, 3 kórház, 4 gyógyszertár. Népessége 14987 lakos, kiknek fele romai kath., fele ágostai hitvallású; nyelvet illetőleg többnyire németek, kevés magyarokkal keverve. Élnek kézmüvességből, kereskedésből, földmivelésből, bor és gyümölcstermesztésből. Van itt egy czukorfinomitógyár, könyvnyomda, gyapotszövő intézet, sok késcsináló és fazekas, 2 könyvárus és művészbolt; számos posztósai jó középszerű posztót készítnek. Van a határban egy szederegylet, és selyemtenyésztő részvényes társaság, mindegyik nevezetes szedertelep birtokában. 1847-ben 318 font tiszta legombolyitott selyem tenyésztetett. Negyven kereskedője borral, gabonával, szarvasmarhával, sertéssel, mézzel, viaszszal, aszaltgyümölcscsel, gyárművekkel élénk kereskedést folytat. Négy országos és két hetivására (hétfőn és pénteken) nagy fontosságu, ugy hogy éven át 40,000 darab szarvasmarha, és 150,000 sertés eladatik. A baromvásárt mindig pénteken tartják. Nehány évvel ezelőtt gyapjuvásárra is nyert szabadalmat. Határa a városnak 37,865 hold és 306 négyszögöl, holdját 1000 ölével számitva. Ebből szántóföld van 9383 h. 485 négyszögöl, rét 3264 h. 440 négyszögöl, legelő 1870 h. 649 négyszögöl, kert 270 h. 541 négyszögöl, káposztás 84 h. 270 négyszögöl, szőlő 2247 hold 932 négyszögöl, a város területe 245 hold 871 négyszögöl. Mind szántófölde, mind rétjei első osztálybeliek. Szőlőhegyei hires asztali, sőt asszú fejér bort is teremnek, különösen a Fertő tava partján. Az éghajlat itt mint Ruszton, szembetünőleg melegebb, ugy hogy ezen hegy nyugoti oldalát csak erdők vagy szántóföldek boritják akkor, midőn a Fertő felől jó bort termő szőlőtőkék, válogatott gyümölcsfák, mint baraczk, mondola, stb. diszlenek. A várostól délre és nyugotra eső hegyek már csekélyebb bort szolgáltatnak, de tetejét gyönyörű gesztenyés erdők, s oldalait gazdag gyümölcsösök fedik. A soproni aszalt szilva, körte, baraczk, katulyákba csinálva messze lehordatik, s nevezetes kereskedési czikk. A város roppant erdeje főleg tölgy, bikk, nyir, éger, részenkint fenyő fákból áll, s benne 30 éves vágásforgás alkalmaztatik. – Környéke a városnak igen gyönyörü; t. i. maga egy széles a Spittel patakjától nedvesitett völgyben terülvén el, kelet, dél és nyugot felől szőlőhegyekkel, gesztenyés s más erdőkkel és gyümölcsösökkel vétetik körül. Számosabb mulatóhelyei közül emlitést érdemlenek: a Neuhof, franczia izlésü kerttel, a várostól csak 2000 lépésre; a Lever egy hegytetőn, honnan a Fertő tavára, s az egész környékre elragadó kilátás esik. Tiszta időben innen beláthatni a 3 mfre eső Eszterházát, s a 8 mfdnyi távolságu posoni várat. Harmadik mulatóhely a wandorfi eltöröltetett paulinus kolostor, egy felséges erdős vidéken; végre a Fertő partján csak egy órányira eső balfi vagy farkasdi (Wolfs) fördőintézet. Nem kis diszére szolgál Sopronnak az, hogy 8 vagyonos helységnek földesura, mellyek e következők: Ágfalva, Harka (m. v.), Balf, Kopháza, Klimpa, Medgyes, Lépesfalva, Bánfalva németűl Wandorf. Ez utolsó helység határában van egy igen gazdag kőszénbánya. Jelenleg Sopron feje egy egész katonai és polgári kerületnek, melly magában foglalja a régi dunántuli kerületet, Komárom és Fejér vmegyék kivételével.
