Nyiregyháza
Nyiregyháza, szabad kiváltságolt város, fekszik Szabolcs vármegyében, Tokajtól 4, Nagy-Kállótól 1 1/2, Debreczentől 6 mfdnyire, rónaságon, földe nagyobb részint homokos, helyenkint sárgás, helyenkint feketés; nyugot felől azonban kemény fekete, terem buzát is, nagyobb részt azonban rozsot, árpát, zabot, kukoriczát, burgonyát, babot, mákot, stb. A mostani város helyén ennek előtte ugyan illy nevezetű helység állott, melly, minthogy az 1635. 68, továbbá 1638. 67. t. sz. után hajdui kiváltságokat nem gyakorolhatott, annyira pusztulásnak indult, hogy bár Rákóczy György és Ferencz megujitva kiadott szabadalom levelekben szép kiváltságok engedésével ujra igyekeztek megnépesiteni, – végre egészen elpusztult; míg gr. Károlyi Ferencz ns Petrikovics János kezéhez 1753-ik évben kiadott u. n. pátens mellett, mellyben a többek között azon kedvező ígéret tétetett, hogy az uj lakosok soha ur dolgára hajtatni nem fognak, s azt évenkint egy arany fizetéssel megválthatják, leginkább Békés vmegyéből Szarvasról és Csabáról, de később a felföldi megyékből is összegyült ágostai vallást követő tót ajkú néppel ujabban megtelepitetett, később az uraság által kiadott rendes telepitési szerződés által több jogokkal is, mellyek között nevezetes, hogy az egész határ a lakosok birtokába bocsáttatott, sem magának a föld. uraságnak, sem pedig tisztjeinek semmi gazdálkodást folytatni nem lehetett, az uri haszonvételeknek haszonbérben birhatása megigértetett, körükbe görög vagy zsidó le nem települhetett stb., megajándékoztatott. – A mostani város tehát 1754-ik év elején ujra gyarmatositott hely, összetartó szorgalmatos lakosai iparkodása által annyira sebesen haladt virágzásában, hogy megtelepülésének 32-dik évében már városok sorába emelteték, 1800-dik évben az akkori franczia háboru alatt 10 ujonczokat és 6 lovasokat segedelem fejében ajánlván, ezért a fejedelem által ezüst érdempénzzel megtiszteltetett, mellyet a város főbirája azóta minden ünnepélyes alkalommal mellén visel, felállásának 50-dik évében örökvallási szerződés mellett megvette magát fele részben, a Dessewffy grófi családtól, végre 70-dik éves korában a Károlyi grófi családtól magát a másik fele részben is kiváltotta, – s urává tévén magát minden földes uri jogoknak és haszonvételeknek is, most már egészen szabad, még pedig tisztán, mert kebelében semmiféle curialitás nincsen, minden telek egyenlően váltott természetű; nevezetes, hogy a Károlyi család kiváltság mellett a királyi vagyis püspöki dézmát is birván, ezen jog is a városra ruháztatott. – 1837-dik évben végre királyi szabadalom által tanácsa is rendezve lőn, melly rendezés által a város kormányára két tanácsok állittattak, – belső, áll: fő biróból, albiróból, ki most már kapitány nevezet alatt hivataloskodik, és 12 tanácsnokból, – külső vagy a választott közönség 60 polgárokból, kiknek elnökük a polgármester, a város közgazdálkodását a választott közönség folytatja, de minden határozatai helyben hagyás végett a belső tanácscsal közlendők, ez által a rögtönzések mellőztetnek ugyan, de nem lévén meghatározva, hogy a helyben hagyást a tanács hányszor tagadhatja meg, a korlátnak vetonak megszüntetése tekintetéből nagyon kivánatos volna, vagy a számát meghatározni hányszor lehessen a helybenhagyást megtagadni, vagy pedig az elegyes gyülést, mellyben a többség megtudhatnék, a két tanács tagjai szavazati arányának is meghatározásával elrendezni, – addig ezen vetó azzal ellensúlyoztatik, hogy alkotott rendszabály szerint nemcsak a végrehajtás, de inditványozás is kirekesztőleg a választott közönséget illeti.
A város határában van 16,000 hold szántó és kaszállóföld, 1600 négyszögölével mérve, 322 3/4 nyilas szőlős-, és 236 nyilas gyümölcsös kertek, 1006 hold erdő és 9000 hold legelő; ezen utóbbiak mind 1200 négyszögölével véve, a belváros 1720 portákból, vagy is belső telkekből áll, és 53 utczákat s 18 utczaközöket számlál, a belső telkek külső földekkel semmi összeköttetésben nincsenek, valamint ezek se egymással, 5 holdnál kisebb, 60 holdnál nagyobb birtoka azonban egy lakosnak nem lehet. – A lakosok nagyobb része földmivelő, külső telkeik szállásföldeknek neveztetnek, kötelaljakra osztvák, nevezetöket veszik köteltül, mellyel eredetileg mérettettek, a kötel volt 30 öles s ennyi volt a kimért föld szélessége, hosszában pedig a szekér keréknek 15-szöri fordulása számittatott egy kötelnek, s 21 ilyetén kötel tette a föld hosszát, jelenleg 10 holdbúl áll egy kötelalja, 1600 négyszögölével számitva. Eredetileg birtokát minden lakos egy tagban birta, most is még sokan egy tagban birják szállásföldeiket, de több helyen fel van már annyira darabolva, hogy némely kötelalj föld 8–10 darabból is áll. A szállásokon tanyák vannak, lakó és marhatartó épületekkel ellátva, többnyire egy szántásba vetnek, s trágyázás helyett gyakrabban kukoricza alá használják földjöket, az egyszeri szántáshoz ragaszkodva, még nem azon vannak, hogy kevés földet, de jól mivelnének, hanem szeretnek sokat szántani, elannyira, hogy a szomszéd pusztákon még több árendális földjük van, mint mennyit szállásföldekben birnak; kezdenek azonban már többen ugarolni is, és a luczernást megkedvelvén, mind inkább szaporitják, a legelőnek mintegy 5-öd részét a város évenkint ki szokta osztani legelő javitás végett szántás alá, s itt annak idejében köles bőven terem, a legelő mindössze is kevés és hitvány lévén, heverő marhák számára 6–8 mfdnyi távolságra is kénytelen a város lakosai számára legelőt bérlelni, a marhatartást kedvelik a lakosok, épen ezért a szántás mellett nem annyira mag, mint takarmány után vágynak, juhokból a két nyiretü birkákat tartják, évenkint mintegy 400 mázsa gyapjut adnak el, sertést többet tartanának, ha a legelő nagyobb és rétséges volna, az előkelő gazdák lovai szépek, közép nagyságuak. – A dohányt csak közelebbi években kezdték nagyobb mennyiségben termeszteni, hogy ezt még inkább megkedveljék, igen jutalmas bérért szokott a város évenkint mintegy 200 hold földet dohány alá kiosztani. Szőlőket a szomszéd helységek határaiban sokkal többet birván a lakosok, mint itthon, boruk elég van; még el is adhatnak.
Nevezetes intézetei:
1. Helybeli viszonos tűz kármentesitő intézet, melly még a megyeinek felállitása előtt létesült, minden kényszerités nélkül kinek-kinek szabad tetszésére bizatván a hozzáállás, egyedül a belvárosi épületekre s azoknak is csupán fedeleikre szoritkozik, és kivetések csak szerencsétlenségek esetei előállásával történnek, jelenleg mintegy fél milliom forintig terjednek a biztositások; rendszabályai szerint minden leégett lakos házát cseréppel köteles fedetni, de hogy ezt könnyebben teljesithesse, hitelbe kapja a szükséges cserép mennyiséget a várostól 6 évre kamat fizetés mellett.
2. Kisdedovó, részint mükedvelők előadásai, részint egyesek szives adományozásai, legnagyobb részben pedig a város közönsége nagylelkü ajánlása által 1847-dik évben felállittatván és kellő évenkénti jövedelemmel elláttatván, az ovonczok száma már az első évben is százon felül volt.
3. Néptanitókat képző intézet a tiszamelléki evangelikusok által nagy részben a helybeni egyház segedelmével a mult 1847-dik évben nyittatott meg. – Ennek gyámolitására a város közönsége 50 hold földet ajánlott, olly feltétel alatt, ha az abbani oktató által a váltó gazdaság gyakorlatilag fog tanittatni, s ehez a helybeniek gyermekeiknek valláskülönbség nélkül szabad accessusok lesz.
4. Casinó 1831-ik évtől folyvást fenáll, évenkint körül belől 100 tagokat számlál, több rendbeli hirlapokat tart, és könyvtára is van.
5. Kórház, mellynek tőkéje eddig csak nehány ezer forintból áll ugyan, de a város által némelly jövedelmekkel dotálva és a 6 évre alakult helybeli nőegylet által évenkinti fizetések vállalásával gyámolitva olly állapotban van már is, hogy olykor 20 betegeket is képes naponkint befogadni.
6. Fördő, az erdő alatti Sóstó nyugoti partján, egy kies regényes vidéken elegendő vendég- és fördő-szobákkal, táncz- és tekéző-termekkel is egész kényelemig ellátva, melly távol vidékről is sikerrel látogattatik beteg és egyéb mulató vendégek által. Ezen sóstóbani víz vegytanilag resolváltatván a levegő + 14°/R = 1,0297 mellett, 16 obonyi vizben van 289, 12 szemer szilárd rész; gyógyereje: csúz-köszvény és bőrkiütésekben hasznos.
7. Takarék-magtár, alapittatott a város által ezen czélra ajánlott 250 köböl gabonából, gyarapittatott a polgárok és többi lakosok szives adományozásaibul s jelenleg alig pár év alatt 600 köbölnél többre szaporodott.
8. Van benne egy magán nevelő intézet a Jármay nővéreké, melly nem csak a város, de vidékére nézve is már majd 20 évek óta nagy megelégedéssel működik.
Gyárai vannak:
1. Cserép-gyár, mellyben évenkint legalább 300,000 cserép égettetik, minthogy azonban a határban még eddig egészen alkalmatos föld nem találtatott, egy harmad részben a Tisza aljából, 3 mfdnyirül szállittatni szokott agyaggal egyelittetik, vékája az agyagnak beszállitva 12–15 vkr., a cserepnek ezre pedig helybelieknek 20, vidékieknek 26 vfrt, helybelieknek 3 évre kamat mellett hitelbe is adatik; eddig 2 templom, 3 paplak, a városháza, és még legalább 100 nagyobb, kisebb épületek már csereppel fedvék.
2. Szóda-gyár, az erdő észak-keleti oldalán lévő Sóstó északi partján, közel a fördőhöz, ezelőtt sokkal több, most azonban miután a gyár részvényesei között folyó per miatt, zárlat van, évenkint csak mintegy 600 mázsa szódát készit, részint azonban sóstónak, részint több a határban levő tavaknak alján víz leapadás után sepertetni szokott sziksóból.
3. Egy gyufa és több szivar-gyárak.
Országos vásárja van 4, és minden szombaton heti-vására barom-vásárral, országos vásárai közül a Pünkösd előtti és Kisasszony napi igen népes, heti-vásárai is gyakran olly népesek, hogy országos-vásárokkal is felérnek, piacza van 7: belső, élet, barom, sertés, széna, fa és nád piaczok, különösen életre nézve nagy emporium és még sokkal nevezetesebb leend, ha Tokaj kiköveztetik, s onnan Nyiregyházáig egészen elkészül a munkában levő kemény út.
A lakosok száma meghaladja a 18 ezret, nyelvökre nézve a többség tót, de czélszerü intézkedések tétetvén a magyar nyelvnek oskolában tanittatása iránt, a magyar szembetünőképen terjed, azt is széltiben beszélik, legalább alig találtatik már, ki azt nem értené, a tisztesebb rendüek közt társalgási nyelv a magyar, tőlük által megy már a középrendű polgárokra is, magyarul összeskettetni, kereszteltetni és temetkeztetni, a bon tonhoz tartozván, ezzel is a magyarosodók száma napról napra szaporodik, vallásukra nézve evangelikusok, romai és görög katholikusok s reformatusok. Az evangelikusok száma meghaladja a 13 ezret, még 1783-ban nyert engedelem következtében épitették nagyszerü templomjukat 32 ölnyi magas toronnyal; van két rendes, egy segédlelkészök, 1820-dik évtől egy felügyelőből, egy gondnokból és 60 tagból álló Presbiteriumjok, az istenitisztelet tótul még minden vasárnap tartatik, magyarul hónaponkint kétszer és minden sátoros ünnep 2-dik napján reggelén a tót előtt. Miután a magyar hivek száma szemlátomást szaporodik, ohajtható, hogy évenkint ha csak 4 vasárnapon is vagy egyedül magyar nyelven, vagy legalább olly időben tartatnék magyar istenitisztelet, mint most a tót, – oskolák vannak 9 számmal, nyelvészeti 1, nagyobb fiú és leány polgári 2, kisebb fiú és leány 2 és elemi 4; az utóbbiban a tanitási nyelv magyar és tót, a többi 5-ben tisztán magyar, tanulók száma 1847-ben volt 1255. – Andaházi Szilágyi féle alapitványból évenkint 190 pfrt. fordittatik magyar nyelv terjesztése körül, az oskolákra különös igazgatóság ügyel fel. – A rom. katholikusok száma 3000, 1 rendes, 1 segéd-lelkésszel, 1 tanitóval és 150 tanulókkal, lehetnének azonban még 100 oskolázhatók, templomjuk, melly a város közepén van, nagy emlékü b. Szepessy Ignácz pécsi püspök ájtatos adományából épült, az istenitisztelet felváltva egyik vasárnap magyar, másikon tót nyelven tartatik. – A görög katholikusok száma 1500, 1 rendes lelkésszel, 1 tanitóval, tanulók száma 100, a hivek jobbadán magyarok, a rituálét kivéve, a szent beszédek egyedül magyar nyelven tartatnak. A reformatusok száma 600, ezek mind magyarok, 1 tanitóval és 50 tanulóval. – Templomjuk régi góth épület, a templom homlokzatán még 1770-dik évben olvashatott felirás szerint már 1411-ben fenállott, 1654-dik évben, és igy a város ujra telepitése előtt 100 évvel megujittatott, – később elpusztulván, 1764-ben kiigazittatott, az előtt kőfallal volt körül keritve, melly azonban 1809-ben elbontatott, – a templom főrészét annak hátulsó ovál részétől elválasztó bolton ezen felirás olvasható: „Templum hocce reformatorum Deo sacrum renovatum est anno 1654 per Mathiam Vay loci pastorem, anno 1764. per Steph. Nagy Szénási Bátoriensem V. D. M. – anno 1794. per Michäelem Bagdi V. D. M.” – Az Andaházi Szilágyi féle alapitványból a reformatusok is évenkint 100 pfrtot kapnak, mellyből 30 pfrt a lelkészé és 20 pfrt a tanitóé, a többi pedig az egyház szükségeire fordittatik. – Zsidók csak az 1840-ik törvény után szivárogtak be, eddig mintegy 30 vannak.
