Lippa
Lippa, igen régi és nevezetes m. város, Temes vmegyében, a Maros bal partján, szőlőkkel és szilvásokkal koszoruzott hegyektől övedzve, gyönyörü vidéken, Aradhoz 5, Temesvárhoz 6 mfdnyi távolságra. Népessége 6290 lélek, kik közt 1890 német és magyar r. kath., 9 német ágostai, 4 magyar ref., 3319 oláh és szerb n. e. óhitü, 28 zsidó, 40 oláh görög kath., 9 egész, 73 fél, 244 negyed, 159 nyolczad telkes, 575 urbéri, 36 szerződési zsellér, 210 lakó, 497 mestermeber, 18 kereskedő. Nevezetesebb épületei: a szép modorban épült emeletes n. e. óhitü tanoda, szinte az óhitü templom 180 láb magas tornyával; a r. kath. anyatemplom, paplak és tanoda; egy nagy kir. sóház, mivel a só a Marosról innen szekereken Temesvárra szállittatik, – postahivatal, több kincstári és magán épületek, sörház. Határa 14,904 hold és 880 négyszögöl, mellyből szántóföld 3310 hold, 600 négyszögöl, kaszálló 1692 h., legelő 1375 h. 1000 négyszögöl, urb. belsőség 1084 h., szőlőhegy 475 h. 1482 négyszögöl, tó és mocsár 100 h., erdő 6000 h. és 120 négyszögöl. Ezekből majorsági szántó 160 h. 600 négyszögöl, legelő 800 hold, 1000 négyszögöl, rét 200 h., szőlő 40 h. 100 négyszögöl, erdő 6000 hold és 1200 négyszögöl. Mocsár 100 h., utak 400 hold, postaföld 64 h., 5 papi telek 150 hold, templom- és iskolaföld 50 h.; a többi urbériség. Földe termékeny második osztálybeli, a dombokon szürke agyag, lapályon szürke homokos; de egy darab dombos rész csupa fehér agyag, melly csak igen esős időben szokott középszerüen teremni; a többi föld azonban minden gabonanemet jól megterem; bora kedves ízű; gyümölcse sok és szép; roppant erdeje sok sertést, méhet táplál; határabeli kőhegy igen jó minőségü kovakövet adhatna, ha mivelnék; s ugyan itt kitünő fazekas agyag találtatván; a lippai cserépedények távolvidéken is becsültetnek, s ezek égetésével 200 fazekas foglalaltoskodik. Ezenkivül van itt egy kis kőedény- és egy fénymázos vászon gyár. Az Erdélyből a Maroson lejövő tutajok pedig tömérdek mennyiségben szállitják ide a fenyő deszkákat, léczeket, gerendákat stb., s ezekkel nevezetes kereskedés üzetik. Savanyuvizét, melly 3 gazdag forrásból veszi eredetét, még nem vizsgálták meg tudományosan; ezenkivül még a törökök által épitett basakút és csézma nevü forrás bent a városban bő és igen jó vizet szolgáltatnak. Patakok többen vannak, s egy Iváncsa nevü mocsárja, melly kákát, nádat terem, s arról nevezetes, hogy benne vadmadarak nem tanyáznak. Régi vára falomladékai a Maros parton a helységen keresztül a hajósok lakai mellett huzódnak el; s kivált emlitésre méltó a Koazta Bea magyarul Boszborda meredek hegy tetején épült régi vár, mellyből most csak egy csonka torony látható. Monda szerint a Maros tulsópartján vele szemközt álló sólymosi várral a Maros alatt közlekedésben volt. Egyébiránt e vár hajdan igen erős volt, mellyet György brandenburgi őrgróf nagyon megerősitett. A mohácsi veszedelem után Zápolya János kezére került, s özvegye Izabella, fijával, a koronával, s kincseivel egy darabig itt talált menedéket. 1551-ben a törökök elfoglalták, de 1686-ban Caraffa visszavette, azonban ismét török kézre kerülvén, végképen csak Temesvár bevétele után jött vissza 1716-ban, a mikor a megfélemlett ellenség önként elhagyá. Egyébiránt Lippa hajdan királyi város volt, mint azt Zápolya János által 1529-ben kiadatott, s 1611-ben Bethlen Gábortól megerősitett, s jelenleg a károlyfejérvári káptalanban fekvő eredeti oklevél tanusitja. Birja a várost a királyi kincstár.
