Kécsa
Kécsa, oláh-szerb-horvát falu, Torontál vmegyében, lapályos rónaságon, Haczfeldhez 1, ut. p. Csatádhoz 2 1/2 órányira, 2131 n. e. óhitü, 320 kath., 32 zsidó lak. Az óhitüek 4/5 része oláh, 1/4 szerb ajkú, a katholikusok horvátok. Ezenkivül e határhoz tartozó Tamásfalva és Hetény pusztákon laknak több száz lélekből álló magyar katholikus dohánykertészek. A határ kiterjedését 14,000 holdra tehetni 1600 négyszögölével. Ebből 55 egész, 67 fél, 40 fertályos és 6 nyolczados telkes gazda bir 2400 h. szántóföldet, 1065 hold kaszállót, 345 hold legelőt, és industrialis föld czim alatt 42 hold 1230 négyszögöl szőlőt. Az allodialis birtok pedig tesz 7150 holdat. Kécsa határa még csak 1836 előtt nagy részben mocsár és rétség volt; de csatornák által kiszárittatván, most a leggazdagabb föld, melly buzát, kukoriczát, repczét, dohányt uzsorával fizet. Van itt óhitü anyatemplom, és több urasági épület. 1795-ben a zágrábi püspökség Horváthországban levő Viduschevacz, Zlankovecz, Szlava-Thopuszko, Szent-Péter, és több feudalista helységeit a kormánynak a végvidék kikerekitése végett átengedvén: e helyett kapta Torontál vármegyében Billét, Perjámos, Varjas helységeket, és Pakrácz pusztát; feudalis helyeknek Bókát, Neuzinét, Kécsát, Klárit, Udvarnokot, Kanakot mint falukat és Grinda-alui és Avram pusztákat. Ennélfogva Kécsát a zágrábi püspök praedialis nemesei birják. u. m. Busán, Bedekovich, Delimanics, Mixics, Kaurics, Uzbasics, és Bunyevácz családok, kik földesuri joggal élnek mindenben, s csupán a billéti püspöki uradalomnak bizonyos szent-Mártoni járadóságot fizetnek.
