Kaza
Kaza, falu, Borsod vmegyében, Miskolcztól 1 12/16, Szendrőtől 1 2/16 állomásnyira a Miskolcztól Gömör vmegyébe vezető országut-vonal éjszak-keleti oldalán, épen a Sajó vize partján hármas dombon s meglehetős sík térségen. Lakosai tisztán magyarok s szorgalmas földmivelők. A vadnai és galgóczi hajdan híres rabló várak helyei ezen helység határával szomszédosok levén, a helységből ezen hegyek tökéletesen láthatók. A határ 6498 hold 915 négyszögöl; ebből belső telek 115 h. és 270 négyszögöl, szántóföld 1372 h. 423 négyszögöl, kenderföld 34 h. 340 négyszögöl, rét 764 h., és 12 négyszögöl, erdő 3020 h. és 270 négyszögöl, szölő 446 h. és 800 négyszögöl, legelő 746 hold. Urbéri szántóföld 546 h. és 597 négyszögöl, urbéri beltelek 23 1/4 házhely után 21 h. és 1065 négyszögöl, rét 243 h. 569 négyszögöl; a legelő a földesurasággal közös. Ezen helységhez tartozik az ugynevezett Kaczola puszta, melly mintegy 1000 hold földet foglal magába réttel, szántófölddel és erdővel együtt, birják Radványszky Albert és Molnár Károlyné. Kaza helysége szántóföldei nagy részben hegyek tetején és hegyek oldalán levén elterülve, minemüségre nézve nem a legjobbak, leginkább fehéres nyirokból áll; legjobban megtermik a rozsot, zabot, azonban szorgalmatos lakosai nagy figyelmet forditván sovány földjük mivelésére, buzát, kukoriczát, árpát nagy mennyiségben termesztenek. Az állattenyésztés itt kevéssé halad elő, sertéseket mindazáltal igen jó fajúkat tartanak. A lakosok száma következőleg áll: r. kath. van 458, ref. 659, evang. 286, óhitü 27, zsidó 65, öszvesen 1495. Ebből telkes jobbágy 44, zsellér 83, lakó 168, férfi 302, nő 364, fiu 187, leány 364, nemes 28, mesterember 32. Van ref. és evang. anyaegyház, a r. kath. leányegyház Galgóczhoz tartozik. A helység határán foly végig a Sajó vize, melly minden évben határa nagy részét elönti, malmát már egészen használhatatlanná tette s medrét annyira kiszélesztette, hogy most már a helység 60 öles hidat kénytelen fentartani. A helységen végig fut egy patak Patsány név alatt, melly esős időben szinte sok károkat tesz. A külön határt képező Kaczola pusztáni épületekben lakik 3 férfi, 3 nő, 1 fiú, 3 leány. Van Kaza helysége felett éjszak-keletre egy hegy oldalából csergedező forráska, ennek vize tapasztalat után köszvény ellen nagyon használ. Sajó-Kaza a régibb okiratokban ugy jelenik meg, mint város, de kitetszik ez a reformatusok 7 2/4 mázsás harangjuk köriratából is, melly igy hangzik: „Haec campana confecta est in oppidum Kaza parocho existente, Joanne Kardos cura Joanne Thuri sumptibus communitatis.” A harang közepén ez olvasható: „Universae oppidi supra dicti anno 1639.” Hogy a reformatio Kazán korán kezdődött, mutatja az egyház jegyzőkönyve, hol is beirva találtatik, hogy már 1596-ban Tolnay Vincze, Szentpéteri Peneke György, Szikszói Ungváry Andr. miskolczi papok ezen egyházat meglátogatták. Sajó-Galgócz, hol a híres cseh rabló Valgatha vára romai most is láthatók, ezen egyházhoz tartozott, mint leányegyház, mutatja egy az egyház birtokában levő kehelyen olvasható körirás, melly is magyarul van következő szavakkal: „Sz. Márton ur aján. a s.-galgóczi r. sz. ekkl. számára 1741.” A sajó-kazai ref. templomnak keleti része még azon időben látszik épültnek, midőn a vidéket a csehek lakták, a többi része, mint szinte a torony is későbbi munka. Nevezetes erre a templomra nézve az, hogy mintegy 60 év óta a két protestáns felek egyenlően s közösen használják. Földesurai ezen helységnek Radvánszky Albert, Molnár Károlyné, Dobozy Antal, Vajnay László, Szakál Sámuel, Sándorné, Héthy Lajos, Herke István, Lajos, Kollát András, Imre, Deák István, Terge Istvánné, Bukó Istvánné, Zarrag Dániel, Putnoky Károly, Czékus Lajos, Kerepessy István, Horváth László, Désy Samu, Vályi Károly.
