Felső-Bánya
Felső-Bánya, kir. bányaváros, Szathmár vmegyében, a Bányahegy tövében, igen szép vidéken, Nagybányához 1 mfdnyire. Lakja 4500 lakos, kik közt 2500 római, 500 görög kath., 150 reformatus; nyelvre nézve többnyire magyarok. Mind a három hitfelekezetnek helyben van papja és temploma. Határában fekvő hegyei bővelkednek arany, ezüst, réz, ón, vas, czinóber, piskolcz, kénkő, gáliczkő érczekkel, s itt a bányászat régóta virágzik. A kir. bányákon kivül a polgárok is miveltetnek bányákat, s itt ez az élelem fő ága. Van itt egy bányászhivatal és törvényszék. A város erdeje 12,293,380 négyszögölet foglal el. Gyümölcskertjei különös jó izű gyümölcsöket adnak; gesztenyével messze kereskedik. A város határában eredő Szaszár vize számos bányamüveket tart forgásban, s ebben és más kisebb patakokban sok rákot, pisztrangot fognak. A Feketehegy tövében egy Bóditó nevü tava annyira mély, és bő vizű, hogy szárazság idején a kohokat, malmokat hat hétig vizzel kitartja. Savanyuvize jó. A város szabadalmait I. Lajostól nyerte 1397-ben, mellyek Zsigmond és I. Mátyás által megerősittettek; egyébiránt kiváltság-szaporitó vagy megerősitő leveleket majd minden uralkodótól kapott. Emlitést érdemel Hunyady János kormányzónak 1452-ben költ pecsétes levele, mellynélfogva minden a határban található arany és ezüst bányákból bejövő urburát a városi anyatemplomnak ajándékozott, bizonyos orgonáért, mellyet itt megszeretvén, Zólyom városba vitetett; s valóban e templomnak jelenleg is szép jövedelmei és tőkepénzei vannak. A város határában van még egy Kis-Bánya nevü falu, melly a város tulajdona.
