Gránátvető
Gránátvető: a →Honvédségben alkalmazott, kis lőtávolságra, a kézigránátnál nehezebb gránátot hajító fe. Az I.vh. állásharcaiban rendkívül elterjedt. A háború után a gy. →aknavető háttérbe szorította, azonban az 1930-as évek végén ismét előtérbe került. Gránátjának nagy repeszhatása miatt fedetlen és könnyen fedett élő célok ellen alkalmazták. A Honvédségnél először 1938.ápr.11-én tartottak bemutatót a ~kből, amelyen részt vett a Danuvia Rt.; a FÉG; a MÁVAG; a Svéd és Társa; a finn Tampella; az ol. Brixia gyár egy-egy ~-vel. A Svéd és Társa és a MÁVAG már az első bemutatón kiesett, s a tesztek eredményeként a FÉG ~-jét fogadták el, amelyet 1939.aug.1-én rendszeresítettek. A ~-t Wasmer Antal hadimű. törzskari szds. szerkesztette, amelyet a FÉG tovább tökéletesített. Az 1939 M. ~ közel 1 kg-os gránátjával kb. 1 km-re volt képes hatni, alsó és felső szögcsoporttal tüzelni. A lőtávolságot a cső emelésével és süllyesztésével, vmint a lőporgázok elengedésével szabályozták. A cső alsó részének közepére hegesztett kipufogótesten félkör alakban 6 furat volt, amelyek változó számú kinyitásával tudták a felesleges lőporgázokat elvezetni és a lőtávolságot beállítani. Az 1939 M. ~ simacsövű, elöltöltő, összecsukható, egy kat. által szállítható volt. A haditapasztalatok alapján jól bevált. A Honvédség használta még a n. 1936 M. 50 mm-es ~-t is. (Táblázat a 492. oldalon) ⬩ LJ, 340.
