Fasizmus
Fasizmus <lat. fasces – vesszőnyaláb>: 1. szűkebb értelemben →Mussolini Ol-i pol. mozgalma, tágabb értelemben az azzal eszmeileg és/vagy szervezetileg rokon szélsőjobboldali, diktatórikus pártok, mozgalmak és szervezetek gyűjtőfogalma; 2. a XX. szd-i totális diktatúrák, mint államrendszerek vállfaja; 3. ideológia. A ~ létrejöttében döntő szerepe volt a középrétegek, a kispolgárság és a munkásság elégedetlenségének az I.vh. után bekövetkezett változásokban. Terjedt a létbizonytalanság, a társ. lesüllyedéstől való félelem. Ehhez járultak a harctérről hazatértek, az ún. elveszett nemzedék beilleszkedési nehézségei. Mindezeket a gondokat felerősítette az 1929-1933 között lezajlott gazdasági világválság, az annak következményeként tömegessé váló munkanélküliség és a kisegzisztenciák gyors tönkremenetele. A ~ kialakulásában jelentős szerepük volt az I.vh-ban vesztes országokat ért súlyos nemzeti sérelmeknek, a nemzeti öntudat megsértésének. Speciális helyzetben volt a ~ bölcsőjének is tekinthető Ol., amely ugyan a győztesekhez tartozott, de csalódott a versailles-i békerendszerben. A társ. és nemzeti elégedetlenség talaján kialakuló szervezett mozgalmak a megoldást a dem. felszámolásában és a diktatúra bevezetésében látták, amely biztosítja a népi-nemzeti sorsközösségen nyugvó új rendet. Ebben az állam, amely teljhatalommal rendelkezik a társ. és a gazd. minden területén, megvalósítja a szociális igazságtételt és a nemzeti célokat egyaránt. A program érvényesülésének biztosítéka a →vezér korlátlan irányítása alatt álló tömegpárt, amelynek legfőbb eszköze a terror és a propaganda. – Eredeti értelemben a ~ nem volt azonos a nemzetiszocializmussal, bár szoros rokonságban álltak, s mindkettő a ~ gyűjtőfogalma alá tartozott. A ~ az e néven ismertté vált mozgalom, párt, uralmi forma és ideológia eredeti, ol. formája, neve az Ol-ban felelevenített ókori római hatalmi jelkép, a bárddal ellátott vesszőnyaláb nevéből származik. A totalitarizmust a fajelméleten át a népirtásig eljuttató n. nsz., az állampárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) nevéből nácizmus fejlesztette tovább. – Mo-on 1944 tavaszáig nem volt ~. Egy folyamatosan jobbra tolódó konzervatív-autoriter államrendet lehet kimutatni, amelyből hiányzott a ~ két legfontosabb kritériuma, a totális diktatúra és a fajelmélet hivatalos ideológiává minősítése. Működhetett a legális ellenzék, még a baloldali →Szociáldemokrata Párt is. Nem volt vezér, az államfő és a változó kormányfők hatalmának érvényesültek bizonyos alkotmányos korlátai (→kormányzó, →kormány). Az 1920-1930-as évek fordulójától kialakuló m. szélsőjobboldali mozgalmak és pártok inkább követték az ol., mint a n. mintát. 1944-re megváltozott a helyzet. Mussolini Ol. Bir-a megbukott. 1943.szept-ben életre hívott É-Ol-i bábállama: az →Olasz Szociális Köztársaság nem jelentett többé pol. vagy kat. tényezőt. Jellemző, hogy a m. korm. elismerte ugyan, de párhuzamosan nem szakította meg a diplomáciai viszonyt a kir. Ol-gal. Annál több erőt mutatott fel térségünkben No., amely →Magyarország német megszállásától kat-lag is jelen volt Mo-on, s megkezdte az állami és a társ. rend átformálását saját képére. Ebben egyre inkább a m. államgépezetre is támaszkodhatott. A folyamat okt-ben ért új állomásához, amikor No. fe. erővel biztosította a →nyilas hatalomátvétel sikerét. A nyilasok megkezdték a ~ m. változatát jelentő, a két alapvető irányzat közül a nsz-hoz közelebb álló hungarista diktatúra kiépítését. →Szálasi Ferenc azonban, aki önmagát nsz. diktátornak tekintette, azonnal egy feloldhatatlan ellentmondás szorításába került. Mint államfő, korm.fő és pártvezető (Mo. történetében első ízben egyesítve e 3 funkciót) korlátlan hatalom gyors kiépítésére törekedett, miközben nem volt több, mint egy idegen hatalom vezérének, →Hitlernek a vazallusa, korm-a pedig egyszerű báb-korm. (Még: →Fasiszta pártok) ⬩ RI, SP, 267.
