útifalu, út menti falu, utcás falu

Teljes szövegű keresés

útifalu, út menti falu, utcás falu: a szalagtelkes falvak ( szalagtelkes falu) egyik fajtája. Olyan település, amelynek két sor szalagtelke egy átfutó út két oldalán helyezkedik el. A telkek út felőli végén áll a hosszanti telekhatárra épült lakóház, beljebb következik a gazdasági udvar a gazdasági épületekkel. A telek belső vége legtöbbször veteményes vagy gyümölcsöskert. Van olyan útifalu is, amelynek telkei baromudvaros elrendezésűek ( baromudvaros telekrend). A szántóföldek, amelyek eredetileg tagosítatlanok és nyomáskényszer alá tartozók voltak, a belső telkektől ( belső telek) elszakítva terülnek el a határban. – Az útifalun átfutó utca sok esetben nem országút, hanem csak egy abból kiágazó mellékút vagy zsákutcaszerű bekötőút. Az ilyen falvak népe védelmi szempontból jobb helyzetben volt, mint az országút mellé települt útifaluké. Azokat a falvakat, amelyeket elkerül az országút és amelyeken csak mellékút vagy bekötőút halad keresztül, útféli falunak is nevezi a magyar településtörténeti irodalom. Ilyen falunak tekinthetjük pl. a Fekete-Körös völgyi Kisnyégerfalvát. – Közép-kelet-európai területeken gyakran előfordul, hogy a telkek gazdasági udvarait keresztben álló pajták zárják le. Ha a telkek keskenyek, a pajták pedig nagyok, akkor az egymással szomszédos pajták végei összeérhetnek. Ilyenkor az utcával nagyjából párhuzamos két pajtasor várfalszerűen közrefogja a falut. Ún. pajtasoros szalagtelkes falu a Dunántúlon pl. Márkó és Majos. – Az útifaluk egy másik sajátossága, hogy telkeiken gyakran több ház is épült egymás végébe, ilyenkor az eredendően családi-nemzetségi megülésű hosszúudvar lassan zsákutcává, közzé alakult. – Az útifaluk eredetileg mind egyutcásak voltak, közülük azonban némelyek az évszázadok alatt több utcássá váltak. Az új utcák lehetnek párhuzamosak a régivel, haladhatnak arra merőlegesen, de lehetnek ferdék és görbék, térszinthez igazodók is. – Útifalu Németo. területén már a 10. sz.-tól előfordult. Mo.-on a 13–14. sz.-tól említik sűrűbben az oklevelek. Az útifalu jellegzetesen feudalizmus kori települési képződmény. Létrejöttében, alakulásában szerepet játszott a földesúri településszervező hatalom és a feudális határhasználati viszonyok szigorú rendező ereje is. Európa-szerte elterjedt. Különösen gyakori a kontinens középső és ÉK-i területein. Régebben több kutató úgy vélte, hogy az útifalu Mo.-on csak a dombos, hegyes peremvidékek települési formája volt a török idők előtti évszázadokban, az Alföldön pedig mindenkor a halmazfalu dominált. A legújabb településtörténeti kutatások tanúsága szerint azonban a középkori Mo. falvainak 60–80%-a utcás falu volt, és csak kisebb hányaduk települt halmazosan. Egyes kutatók a középkori oklevelek adatai alapján az utcás falvak számát még magasabbra, a halmazfalvakét pedig még alacsonyabbra becsülik. – Irod. Mendöl Tibor: Általános településföldrajz (Bp., 1963); Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969); Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje (Bp., 1971).

Szalagtelkes egyutcás útifalu belsőségének térképe 1856-ban (Öttevény, Győr-Sopron m., Korompay György után)
Bárth János

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT