szókép
szókép: nyelvi ábrázoló eszköz, szavaknak és szavaknál nagyobb terjedelmű kifejezési egységeknek nem közvetlen, hanem átvitt értelemben való használata a közbeszédben és a költői kifejezésben. Alapja két jelenség összehasonlítása, az egyiknek a másikkal történő jellemzése, megvilágítása, konkretizációja. Különböző fajtájú szóképek a közbeszédnek olyan egységei, mint „hegygerinc”, „fölkel vagy lenyugszik a nap”, „tőrbe csal”, „fölönt a garatra”, az eufemizmusok, → hangutánzók, → átok- és → esküformulák, káromkodások stb. A népnyelv az efféle képes kifejezésekben különösen gazdag, ezért expresszív, primér esztétikai objektivációkat bőségben teremtő. A folklór különböző műfajaiban a szóképek alkalmazásának jelentősége más és más (különösen gazdag a lírai dalköltészet szóképekben vagy a találós kérdések, pl. amelyek egészükben metaforák); nélkülük azonban költői alkotás nem létezik. A szóképek legfontosabb fajtái az → allegória, → hasonlat, megszemélyesítés, metafora, metonímia, szimbólum, szinesztézia stb. – Irod. Veszelovszkij, A. N.: Isztoricseszkaja poetika (Leningrad, 1940); Pollok, K. H.: Studien zur Poetik und Komposition des balkanslawischen lyrischen Volksliedes I. Das Liebeslied (Opera Slavica, Band 5. Göttingen, 1964); Bartha János–Horváth Tibor–Józsa Nagy Mária–Szabó Zoltán: Kis magyar stilisztika (Bukarest, 1968).
Istvánovits Márton
