sütőasszony
sütőasszony: elsősorban az alföldi városokban (pl. Hódmezővásárhely, Szeged), de más nagyobb városokban is (pl. Kolozsvár) szegény, de tisztességes és tiszta asszonyok, özvegyasszonyok, vett vagy saját búzalisztjükből kenyeret sütöttek, amelyet a piacon árusítottak. Volt olyan kenyérsütő asszony, akinek biztos vevőköre volt, ez házhoz is szállította rendszeresen a kenyeret, melyet elsősorban a városi tisztviselők, úricsaládok asszonyai vettek, de beteges elfoglalt gazdaasszony is ha nem volt ideje kenyeret sütni. Az ügyes és kedvelt sütőasszony jól keresett, volt, aki segítséget is tudott fogadni: dagasztó, bevető asszonyokat. A sütőasszonyok közül volt, aki csak zsemlét, kiflit, kalácsot vagy perecet sütött eladásra. Zsemlét, kalácsot inkább csak idősebb asszonyok sütöttek és árultak, mert ezek készítéséhez, piacra szállításához kevesebb erő kellett. – Irod. Kiss Lajos: A szegény asszony élete (Bp., 1941).
Morvay Judit
