struktúra
struktúra: szerkezeti vagy szerkezetszerű rendszer, tárgyrendszerként a jelenségek összefüggései egy bizonyos aspektusból, metarendszerként az ilyen összefüggések felismerésére szerkesztett eszköz, mint ilyen, leggyakrabban → modell. Megkülönböztethetjük egy mástól a társadalmi lét és a társadalmi tudat struktúráit: az előbbiekhez sorolhatók elsősorban a munkaszervezet és a társadalomszerkezet, az utóbbiakhoz pedig a folklór különböző struktúrái. Pusztán a struktúrák szerkezetét tekintve statikus és dinamikus, ill. felszíni és mély struktúrák között tehetünk különbséget. Külön kell választani egymástól a személyiségre vonatkoztatott (legtöbbször pszichológiai és szociológiai kiindulású), a társadalomra vagy annak egyes csoportjaira érvényesített (legtöbbször szociológiai és társadalomtörténeti, gyakran azonban a → funkcionalizmus elgondolásain alapuló) és a különböző alkotástípusokra megállapított struktúrákat. Általában a szerkezet megállapítása azzal jár, hogy a részeket és az egészet mind statikusan (rétegek és összetevők egybekapcsolásával), mind dinamikusan (műveletek, operációk révén) kölcsönös összefüggésbe hozzák. A statikus összefüggések általában klasszifikatórikus értékűek. Már itt is megjelenik a valószínűség tényezője, valamint a matematikai statisztika módszereinek alkalmazása – mindezek segítségével a struktúra bizonyos dinamizmusra tehet szert. A szó szorosabb értelmében vett dinamikus struktúrákban ezen kívül egyrészt az egyes elemek összefüggései (oppozíciók, alternációk stb.) képviselik a változó tényezőt, másrészt a rendszer maga is „működik”, megváltozott körülmények (impulzus, „bemenet”) hatására maga is megváltozik (hatás, „kimenet”). Ez utóbbi voltaképpen a társadalomtörténet mozgásaiban érhető tetten, struktúrafogalomként pedig interakciónak, evolúciónak, entrópia és redundancia összefüggésének tekinthető. A strukturalizmus egyre több önállónak tekinthető struktúrát tár fel, ezekben a dinamikus vonások hangsúlyozása nyert újabban nagy szerepet. Egészen napjainkban a működés körülményeinek tisztázása kezdődött meg, olyan kategóriák (szintek és oppozíciók hierarchiája, „jelléválás”, társadalmi kommunkáció, társadalmi interakció stb.) előtérbe állításával, amelyek a korábbi felfogáshoz képest sokkal inkább dinamikus és társadalmi oldalról közelítik meg a struktúra fogalmát. Gyakorlatilag a néprajzban a rokonsági és leszármazási rendszerek, a folklór alkotások és műfajok szerkezeti és kommunikációs modelljei, legújabban pedig a kultúrára vonatkozó szemiotikai vizsgálatok eredményei nevezhetők struktúrának. (→ strukturalizmus, → strukturális modell) – Irod. Mauss, M.: Sociologie et anthropologie (Paris, 1950); Radcliffe-Brown, A. R.: Structure and Function in Primitive Society (London, 1952); Lévi-Strauss, Cl.: Anthropologie structurale (Paris, 1958); Hankiss Elemér: Strukturalizmus (Bp., 1971); Strukturális folklorisztika (Összeállította Hoppál Mihály–Voigt Vilmos, Bp.–Szolnok, 1971–72).
Voigt Vilmos
