sóvetés, a
sóvetés, a: a tárnokiakra, gagyiakra, galagonyásiakra, domonkosiakra stb. ráfogott tréfás mese, → falucsúfoló, mely szerint az illető falubeliek sót vetettek, hogy ne kelljen drága pénzen venniük a boltban, s várták, hogy majd kikel. A sóföldön csípős csalán nőtt, s az együgyű emberek előre örültek a jó termésnek (AaTh 1200). Egyes változatok szerint négy ember saroglyán hordozta körül a csőszt, nehogy letapossa a sóvetést (MNK 12011), mások szerint ágyúval lőtték le, mivel learatni nem tudták (AaTh 1202). A darnóiak, lövéteiek stb. tepertőt ültettek, hogy legyen belőle malac, mások tehénfarkat, hogy legyen belőle borjú, a gagyiak aranyport, hogy legyen belőle aranypénz stb. (MNK 12001–9). Európa-szerte ismert. – Irod. Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Kovács Ágnes: A rátótiádák típusmutatója (MNKF, 3., Bp., 1966).
Kovács Ágnes
