somogyi cifraszűr
somogyi cifraszűr: igen rövid és a legnagyobb gallérú a magyar szűrök között. A somogyi változatok közül még rövidebb a somogyi kanászszűr. Minden eleme négyszögű, ill. téglány alakú, csak az ujjak befeneklésére alkalmaztak kerek posztódarabot. Gallérja legtöbbször négyszögű, minden bekanyarítás nélkül. Szegése leggyakrabban cinóber, de előfordul kármin vagy bordó-vörös, ritkábban zöld, fekete vagy kék színben is. A somogyi kanászszűr sohasem volt rátét díszítésű, hanem mindig hímzett. Általános színhatása is a vörös, a vörös és széles szegések és borítások, azonkívül a túlnyomórészt vörös hímzés miatt. A somogyi cifraszűr oldala, feleresztése és az eleje is hímzett. A borított szűrgallér két sarkában bokorvirág nevű díszítmény van, s a hímzett díszítmény a vörös borításról átnyúlik a borítatlan területre is. A hímzés nem túl sűrű, így közte a szűrposztó kilátszik. Ritkábban a csupasz szűrposztón is hímeztek. A rózsák lehettek piros posztóból applikáltak is, fekete zsinór kontúrral. Ez esetben többnyire a levelek is feketék. A hímzés idővel a somogyi cifraszűrnél is elfeketedett. – Somogy megyében is üldözte a hatóság az 1860-as, 70-es években a szélesen szegett cifraszűrt. Ott, ahol a színes posztó applikáció vagy szegés a szűrhöz volt varrva, a színes fonal megmaradt, mintegy kontúrjaként a színes borításoknak. Ez a fogyatékosság új cifraszűr típus keletkezésére adott alkalmat. A szűrszabók egyenesen csak ezeket a kontúrokat varrták már a szűrre. Kaposváron → Garibaldi-szűrnek hívták az ilyen szűröket, díszítésüket pedig cigulának vagy cikulának. – Somogy megyében a polgárság szűre jelentékenyen eltért a pásztor szűrtől. Hosszúsága megközelítette az → alföldi vagy kun cifraszűrét, ujja azonban fenekes volt, mint a kanászszűré. Erre csak mértani elemeket hímzett a szűrszabó, és zsinórral, varrógéppel díszítette. Kevés szegés volt rajta. – Irod. Viski Károly: A pávaszem (Népr. Ért., 1926); Györffy István: Magyar népi hímzések, I. A cifraszűr (Bp., 1930); Palotay Gertrúd: Szűrhímzés-öltésmódok (Népr. Ért., 1930).
Gáborján Alice
