romániai magyarok
romániai magyarok: az 1920-ban Mo.-tól Romániához csatolt területen az 1910. évi magyar népszámlálás 1 660 488 magyar anyanyelvű személyt talált. Az 1920. évi román népszámlálás 1 326 000, az 1930. évi 1 553 000 magyar anyanyelvűt írt össze Nagyrománia területén. A csökkenés elsősorban a korábban magát számításból magyarnak valló más nemzetiségűek kiválásából és az 1918–1924 között Mo.-ra költözött 197 035 személyből adódott. Az 1944-es háborús események során újabb kb. 125 000 magyar hagyta el Romániát. Ezért az 1956. évi román népszámlálás 1 559 000, az 1966. évi 1 597 000 magyarról tud. Tekintetbe véve a természetes szaporulatot, a népszámlálásokból adódó eltolódásokat, valamint a tévedéseket, a romániai magyarok száma 1970-ben 1 900 000–2 000 000-ra becsülhető. A romániai magyarok legnagyobb tömegben a → Székelyföldön, É-Erdély városaiban, Arad és Szatmárnémeti között az Alföld peremterületein élnek. Kisebb-nagyobb csoportban megtalálhatók a → Bánságban, Erdély minden városában, a → Mezőségen, → Kalotaszegen, a Kis-Küküllő mentén (→ Küküllő mente), a → Szamos mentén, Nagyenyed környékén. Szórványokban és nyelvszigetekben élnek D-Erdélyben (→ dél-erdélyi magyarok, → Hunyad megyei magyarok, → hétfalusi csángók), Moldvában (→ moldvai magyarok) és Órománia nagyvárosaiban, valamint iparvidékein (→ Havaselve). – Irod. Dávid Zoltán: A magyarul beszélők száma (Magy. Nyelvőr, 1970); Dávid Zoltán: A magyar nemzetiségi statisztika múltja és jelene (Valóság, 1980. 8. sz.).
Kósa László
