poták

Teljes szövegű keresés

poták: a Kalocsai Sárköz északkeleti részén, Kalocsa város egykori határában kialakult települések népének gúnyos értelmű neve. A poták Kalocsa, Szakmár, Öregcsertő, Homokmégy és Drágszél helységekben, ill. a környékükön mintegy negyedszáz szálláscsoporton élnek. Alapnépességük a 18. sz. első felében Kalocsán alakult ki a helyi, környező, hódoltságot átvészelt falvakból és a közeli dunántúli vidékekről bevándorolt lakosságból, amelyet horvát-bunyevác elemek is színeztek. Mai lakóhelyükre a városból települtek ki a 18–19. sz. folyamán mint tanyai lakosok. A poták népi kultúrájának legjellegzetesebb része az a rendkívüli tarka hímzés, viselet és falfestés („pingálás”), amelyet a szakirodalom és a köztudat egyaránt általában „kalocsai”-nak ismer. Bár jóval a Kalocsáról történt kirajzás, ill. a szállásokból önálló községgé alakulás után fejlődött ki népművészetük határozott jellege, egységes képes mutat. A poták nyelvjárása is eltér a környezetükétől, az őző dialektus sajátos változata. Ezek a tulajdonságok, valamint külön tudatuk, amely leginkább a Kalocsához való tartozásban fejeződik ki, endogámiájuk, amely a szomszédos települések exogámiájával párosul, és r. k. vallásuk élesen megkülönbözteti őket a közeli Duna menti ref. falvaktól (Dunapataj, Uszód stb.), ill. a keletre eső községektől. – A pota szó eredete ismeretlen. Írásos forrásban csak a múlt század végén bukkant fel, mint a kiskunsági r. k.-ok gúnyolása. Valószínű, hogy ennek jelentéstartalma bővült kulturális és nyelvjárási különbséget is kifejező gúnynévvé. – Irod. Bárth János: A pota néprajzi csoport (Ethn., 1937).
Kósa László

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT