portéka
portéka: a köznyelvben még a múlt században általános, ma már ritkább „áru” értelmen kívül régebben a nép használta a kifejezést az ingóságok, használati tárgyak megjelölésére is. Soha nem értették bele azonban az állatállományt (lábas jószágot), de általában a gazdasági eszközöket sem. Gyakorlatilag a ház felszereléséhez tartozó ingóságokat jelölték e szóval (lásd házbeli portéka, holmi). Néha megkülönböztettek ágybéli portékát és ládabéli portékát. Ez utóbbiak alatt az általában a legértékesebb vagyontárgyak tárolási és őrzési helyéül szolgáló ládában tartott ingóságokat értették, így az asztalneműt (abrosz stb.), néha a ládában tartott lepedőt, a ruhaneműt (nadrág, szoknya, dolmány, mente, ingváll stb.), esetleg lábbelit, készpénzt és ha nagy ritkán volt, az ékszereket. – Irod. Tárkány Szücs Ernő: Vásárhelyi testamentumok (Bp., 1961).
Degré Alajos
