mostoha
mostoha: a meghalt szülőt vagy szülőket törvényesen – vagy a helyi szokás szerint – helyettesítő személy a mostohaapa vagy mostohaanya, együttesen mostohaszülők. Ha az özvegyen maradt gyermekes férfi vagy asszony új házasságot köt, új házastársa gyermekeinek mostohája lesz. A mostohának az első házasságból származó gyermekek nemük szerint mostohafiai vagy mostohalányai. Ha a mostohának magának is vannak gyermekei, akiket új házasságába magával hoz, a gyermekek egymásnak mostohatestvérei lesznek. A második házasságból származó gyermekek az első házasságból vagy házasságokból származottaknak féltestvérei; pontosabban „apáról testvérek”, „anyáról testvérek”. A mostohaszülőt archaikus vidékeken „mostohám”-nak, „mostohaanyám”-nak, „mostohaapám”-nak szólították, kendezték, magázták, de általános az édesszülők szólításával megegyező mód is. A mostohaszülő úgy szólítja meg mostohagyermekeit, mintha azok édes gyermekei volnának. – A mostohaszülő és a mostohagyermek viszonyában döntő jelentőségű, hogy az anya vagy az apa-e a mostoha. A mostohaanya viszonyát a gyermekekhez nagymértékben meghatározza egyéni természetén kívül az a tény, hogy hozott-e gyermekeket az új házasságba, ill. új házasságából gyermekei születtek-e. Ilyen esetekben nem vér szerinti gyermekeit igyekszik háttérbe szorítani, saját gyermekei javára. Pl. a mátraaljai palócoknál a mostohaanya mostohalányának nem volt köteles kelengyét szőni-fonni, ha saját lányai is voltak, akiknek kelengye-készítése egész idejét igénybe vette. A közösség nem szólta meg, természetesnek tartották, hogy az árvalány helyzete hátrányosabb. A lány mostohájának jobban ki volt szolgáltatva, mint a fiú, akinek törvényes jogaira – akár apja, akár anyja volt mostoha – nemcsak szűkebb családja, hanem egész apai rokonsága ügyelt. Ha a mostoha az elhalt szülőnek testvére vagy közeli rokona volt, mostohagyermekeit, már csak a rokonság miatt is, gondosan nevelte (→ levirátus, → sororatus). – A mostohaszülő és mostohagyermek rokonsági viszonya kiterjed azok vér szerinti rokonaira is, ezért beszélhetünk mostohanagyapáról, mostohaunokatestvérről stb. – Irod. Sz. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956).
Morvay Judit
